Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kovács Sándor - Lovas Attila - Gombás Károly: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján
17 Kovács S., Lovas A. és Gombás K: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján rendezés és területhasználat-váltás vonatkozásában is az érdekeltek bevonásával, a különböző jogi kötelezettségek, szakmai meggondolások figyelembevételével összehangolásával, a Tisza-vidéki komplex fejlesztés keretében kell találni oly módon, hogy az megőrizze, sőt lehetőleg növelje az árvízi biztonságot és az érintett terület ökológiai potenciálját, biztosítsa a biológiai sokféleség fennmaradását. Fenntartható árvízvédelem „Kevés olyan hely van a világon, ahol súlyos következményekkel fenyegető árvíz, belvíz és aszály egyaránt előfordulhat. A Kárpát-medence, s ezen belül különösen a Tisza-völgy magyarországi része, ilyen hely. Az árvíz, a belvíz és az aszály minél jobb megismerése és előrejelzése rendkívül fontos az egész társadalom és a gazdaság számára. Bekövetkezésükre föl kell készülni, adott esetben védekezni kell ellenük, illetve amennyire lehet, alkalmazkodni kell hozzájuk.” (Pálfai 2004) Amikor egy olyan természeti környezetben kell élni, tevékenykedni, tervezni, ahol sokféle, akár éven, vagy rövid időszakon, vagy hosszú időtávon belül változó feltételrendszerrel kell megküzdeni, akkor egyértelmű, hogy csak olyan létesitményeknek és olyan gondolkodásmódnak van létjogosultsága, amit komplexumként lehet jellemezni. A helytelen gyakorlat szerint ár- és belvízi helyzetben a vízkárelhárítási létesítményeinkre fordítják az erőforrásokat, majd félbehagyják a megkezdett beavatkozásokat és a fenntartásra sem áll elegendő forrás rendelkezésre. Aztán aszályos időszak következik, és vízpótló-, elosztó létesítmények kerülnek a figyelem középpontjába, és ezeken végzik a beavatkozásokat, de amikor ismét vízbő időszak jön, ezek is félbe maradnak anyagi lehetőségek hiányában. így mire szükség lesz rájuk, azok is lepusztulnak. Ennek következtében folyamatosan egy félig lepusztult műszaki környezetben kell élni, mert soha nincs arra pénz, erőforrás, hogy minden külön célú létesítményt megfelelő szinten fenntartsunk, üzemeltessünk, fejlesszünk. Ez magában foglalja a megoldást is, ami a komplex szóval jellemezhető. Olyan létesítményeket vagy létesítmény együttest kell létrehozni, ami megfelelő üzemeltetéssel minél több célra, egyidejűleg alkalmas. Meg kell tehát próbálnunk komplex és integrált fejlesztéseket végrehajtani az adott körülmények között. Ez a magyarországi vízgazdálkodás sikerének kulcsa. Árvízvédelemre lefordítva az előbbi gondolatokat: az árvízvédelem akkor lesz fenntartható, ha nem az események követésére rendezkedik be, nem a védekezés, helyreállítás ciklusában gondolkodik. Hanem olyan rendszert hoz létre, ami képes megfelelően reagálni változó kihívásokra. A rendszerben csak egy részét alkotják a műszaki létesítmények, a másik, és talán a fontosabb részét a rendszert kezelő és üzemeltető szervezet. A szervezet felépítésének tükröznie kell a vízgazdálkodás- vízkárelhárítás komplexitását, aminek Magyarországon nagy hagyományai vannak. A magyar vízügyi szervezet két szervezeti felépítéssel rendelkezik: eggyel a normál időszakra és eggyel az árvízi (vízkárelhárítási) időszakra. Ez azt jelenti, hogy minden embernek két beosztása van, ami nem feltétlenül egyezik meg sem területileg sem beosztásban. A védekezési szervezeti felosztás alapja a védelmi szakasz, ami a XIX. századi alapokon még mindig nagyjából egy napi járóföldet jelentve átlagosan 40- 50 km. Minden szakasz rendelkezik szakmai és vezetési jogosítványokkal ellátott személyzettel, aminek vezetője önálló tevékenységre is alkalmas. A védekezési beosztás a szakmai képzettség mellett értelemszerűen első sorban tapasztalatot és területismeretet igényel, míg a normál szakmai feladatok jobban függnek az alap végzettségtől. Ez a rendszer biztosítja a kihívásokra való rugalmas reagálást. A rendszer statikus elemeinek képességeit értelemszerűen azok ismerik legjobban, akik folyamatosan kezelik azt. A komplexitást azonban a létesítmény együttesben is le kell követni. A Tisza menti árvízvédelmi koncepció jó példája mindennek. A gátak (fővédvonalak) előírás szerinti kiépítése mellett a rendszer része az árvízcsúcs csökkentő tározók hálózata, és gátak közötti nagyvízi meder lefolyási viszonyainak megőrzése, illetve javítása is hangsúlyos része a biztonságnak. A gondolkodásba és az előírásokba már beépült, hogy nem a gátak folyamatos emelése a cél, hanem védművek építése mellett azokat a beavatkozásokat is el kell végezni, melyek az árvízszintek csökkentését okozzák. Árvíz alatt erre a zöld tározóként létező árvízcsúcs csökkentő tározók adnak lehetőséget, a megelőző időszakban pedig nagy vízi meder kezelési tervekben foglaltak végrehajtása. A rendszer működését széles körű terv állomány biztosítja. A fejlesztések, fenntartások és a védekezési időszak külön tervrendszer kezeli. A fejlesztéseket a kockázatkezelési tervek, a fenntartást és a felkészülést intézkedési tervek, míg a védekezési időszakot a különféle részletezettségű védelmi tervek, erőforrás kezelési tervek, lokalizációs tervek segítik. A teljes rendszer minden ősszel felülvizsgálatra kerül, amit egy rövid- és középtávú intézkedési terv zár le. MAGYARORSZÁG ÁRVÍZVÉDELMI STRATÉGIÁJÁNAK FEJLESZTÉSE A fejlesztések akkor lesznek gazdaságosak, ha a biztonságot a területhez - a lakossághoz, a védett vagyoni értékekhez, a mezőgazdasági területek lehetőségeihez - alkalmazkodva, differenciáltan alkalmazzuk. Ebbe az irányba indult el a magyar vízgazdálkodás. Magyarország területére elkészültek azok a veszély és kockázati térképek, amelyek lehetővé teszik a mérlegelést, a hagyományos és új megoldások differenciált és gazdaságos kivitelezését, az adaptív, az alkalmazkodó vízgazdálkodás megvalósítását. A helytelen területhasználat miatt azzal a jelenséggel kell szembenéznünk, hogy az utóbbi 40 évben, felerősítve a klímaváltozás hatásait, árvízszintjeink átlagosan több mint egy méterrel nőttek. Nőtt a veszélyeztetettség, nőttek a kiszámíthatatlan védelmi feladatok és a kiadások. Ma már nyilvánvalóvá vált, hogy csak védművekkel küzdeni az árvizek ellen nem lehet. Kockázatmegelőző védelemre van szükség, de nemcsak az árvíz, hanem a belvízvédelem és az aszálykár elhárítás területén is. Az Európai Unió által is előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel párhuzamosan megszületett a Kvassay Jenő Terv
