Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 1. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Szénsavas források, kutak makro- és mikroelem vizsgálata Parádsasváron és Parád környékén

DOBOS I. - SCHEUER GY: Szénsav források 59 Már a 2. fejezetben ismertettük azokat a csevicéket, a- melyek a parádsasvári gyógyvíz környezetében ismerete­sek. Három ilyen ásványvíz előfordulás helyét és megne­vezését az 1. ábrán közöljük. E csevicék makroösszetevőivel több szerző is foglal­kozott, mivel ezek is szorosan kapcsolódnak genetikailag a térségben előforduló többi szénsavas vízhez. Papp Szi­lárd (1957) típusbesorolásukat is elvégezte, így a Kla- rissza és a Szent István szénsavas vizet magas vastartal­múk miatt a szénsavas kalcium-magnézium hidrogén­karbonátos vasas vizek csoportjába sorolta, mert ezekben a földfémek a dominánsak. Schiefner Kálmán 1962-ben közölt táblázatában mind a három csevicéről megadja ezek makroelem vizsgálati eredményét, amelyek megegyeznek kisebb eltérésekkel Papp Szilárd adataival. Schiefner Kálmán adatainak felhasználásával megszerkesztettük az 5., 6. ábrát, ahol grafikusan megadjuk összehasonlítás céljából a parád­sasvári Nagy-Csevice-forrás makroelemein kívül a má­sik három: a Klarissza, a Szent István és a Tóberki szénsavas ásványvíz makroelemeinek és összetevőinek mennyiségi eloszlását. Az ábrákból leolvasható, hogy a Nagy-Csevice vize sokkal gazdagabb oldott sókban, a- melyhez kapcsolódik még a jelentős szabad C02 mellett a típusjellemző szulfid-kén is, mert a másik három nem­csak oldott sókban, hanem C02-ben is szegényebb, ebből kivételt képez a Szent István-kút, mert ennek szénsav tartalma megközelíti a Nagy-Csevicéjét. Megállapítható még a makroelemek összehasonlításából, hogy azokban is eltérés van, mert a Parádi gyógyvízben az alkáli hidro­gén-karbonát a domináns, míg a másik háromnál a föld­fémek kapcsolódnak a hidrogén-karbonáthoz. mgt © ttagjf Csévxm makroelemeinek és összetevőinek összehasonlító mennyiségi eloszlása grafikus feldolgozásban 6. ábra. A Párád környéki szénsavas ásványvizek összes oldott sótartalmának és nátrium mennyiségi adottságaik grafikusan szemléltetve Természetesen a vizsgált három csevice fő típusjellem­zőin belül egyediségeket is kimutattak nemcsak a szabad szénsav tartalomban, hanem a földfémekben és az alkáli- akban is a hidrogén-karbonát mellett. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Párád környé­ki csevicék makroelemek és összetevők alapján két tí­pusba sorolhatók: A parádsasvári Nagy-Csevice-forrás gyógyvize az alkáli hidrogén-karbonátos szénsavas, kénes vizek csoportjába tartozik, míg a Klarissza, a Tóberki és a Szent István csevice olyan ásványvíz, a- mely az egyszerű kalcium-magnézium-hidrogén-kar- bonátos szénsavas víz típusát képviseli egyedi jellem­zőkkel. 3.1.3. A palackozott gyógyvíz nyomelemei és értéke­lésük A már hivatkozott szerzők a korábbi vizsgálatok során a makroelemeken és összetevőkön kívül három halogén nyomelemet és a bőr előfordulását határozták meg. Papp Szilárd a Kis-Csevicénél a következő eredményt közli: bróm nem mutatható ki, jód: 2 pg/1, fluor: 800 pg/1, a metabórsav sem volt kimutatható. A Nagy-Csevicénél a bromid hiányzott, a jód: 4 pg/1, a fluor: 700 pg/l-t ért el, míg a metabórsav itt sem jelentkezett. Ezekből a nyome­lem vizsgálatokból már valószínűsíteni lehetett, hogy a parádsasvári szénsavas vizekben a nyomelemeken belül a fluor jelentős mennyiségben fordul elő. E vizsgálati e- redményeket erősítette meg Schiefner Kálmán adata is, mert a Nagy-Csevice-forrásban már 1200 pg/1 fluort mu­tatott ki. A MAFI laboratóriumában a vizsgált palackozott gyógyvízben 32 nyomelem összes kimutatott mennyisé­gét az 1. táblázatban közöljük, amely 4019,4 pg/l-nek adódott. A vizsgált nyomelemeket az igen jelentős men­nyiségi különbségük bemutatására az alábbi mennyiségi kategóriákba soroltuk be: 1001 pg/1 feletti a stroncium és a fluor 101-1000 pg/1 közötti: Li, B, Mn 11-100 pg/1 közé tartozik: Al, Ba, Rb, Br, I 1-10 pg/1 közé esik: Cr, As, Cs. A többi elem mennyisége 1,0 pg/1 alatti. A 32 nyomelemet a mennyiségi értékeik alapján két nagy csoportba osztottuk: vezető és kísérő nyomelemek­

Next

/
Oldalképek
Tartalom