Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Rakonczai János - Fehér Zsolt: A klímaváltozás szerepe az Alföld talajvízkészleteinek időbeli változásaiban
5 RAKONCZAIJ^FEHÉRZS^^Aklmiaváltozás^szerejK; mutatókat. A második csoport a további elemzésnél két részre tagolódott (2. ábra) - területileg nagyobb részben a domborzat adottságaihoz igazodva (5. ábra). Ezek a klaszterek hozzávetőlegesen az elméletileg várható területi elhelyezkedést mutatták, azaz megerősítették azt, hogy az alapvető területi változások értékeléséhez megfelelő lehet még ez a kútsürüség is2. 2. ábra. Az átlagos talajvízszintek alakulása a Duna— Tisza köze talajvízkútjainak két ffí klaszterében 1976- 2003 (Rakonczai és Geiger 2006). Megjegyzés: a B klaszter pozitív értékét két időszakban a belvízborítás okozza 3. ábra. A talajvizkutak klaszterjeinek területi elhelyezkedése a Duna-Tisza közén a 19 76—2003 időszak adatai alapján (Rakonczai és Geiger 2006) 4. A kutatás módszere A vizsgálataink során első lépésként mi is elkészítettük az általánosan használt relatív talajvízállás-váHozás térképeket a teljes Duna-Tisza közére (és az imént említett klaszteranalízist), amit azonban kiegészítettünk éven2 Megemlíthetjük ugyanakkor, hogy a déli határ mentén már ekkor megjelent egy nagyobb süllyedést mutató területrész, amire akkor még nem találtunk megfelelő indokot. A későbbi hidrodinamikai vizsgálatok (Szanyi-Kovács 2009) azonban megadták erre a magyarázatot a szerbiai vízkivételekkel. Sajnos ennek a területnek a bővülését azóta is megfigyelhetjük. te két alkalommal (március, szeptember) (a talajvízfelszínek változásaiból geoinformatikai alapon meghatározott) vízkészlet-változás értékeléssel (Rakonczai 2002). Ismereteink szerint ez volt az első ilyen jellegű hazai értékelés, s ez a Duna-Tisza közén kb. 5 km3-nyi vízhiányt mutatott a szárazabb évek során az 1970-es évtized elő feléhez viszonyítva. A következő években az elemzést továbbfejlesztettük, és további módszertani újításokat is bevezettünk (Rakonczai 2011, 2013b). Egyrészt az adatok havi részletességű térinformatikai feldolgozásával lehetőség nyílt az időbeli változások sokkal pontosabb mennyiségi meghatározására, másrészt bevezettük az abszolút (a tengerszint feletti magasság figyelembevételével képzett) talajvízállások használatát, ami több továbblépési lehetőséget is biztosított. Ezzel lehetőség nyílt:- a tengerszintfeletti magasság és a relatív talajvíz- szint-változás kapcsolatának feltárására,- annak meghatározására, hogy milyen kapcsolat van a vízhiány/többlet változása és a magassági viszonyok között (így a domborzat ismeretében következtethettünk a talajvíz területi „átrendeződésére”),- az előzőek figyelembe vételével pedig következtethetünk a klimatikus hatások szerepére a talajvízszint változásában, és lehetőség nyílt arra is, hogy elhatároljuk a csapadékmennyiség változására érzékeny területeket. A fenti szempontokkal kiegészített vizsgálatokat kiterjesztettük az egész Alföldre, ugyanis így vált összehasonlíthatóvá, hogy a különböző domborzati helyzetben levő területi egységek milyen különbségekkel reagálnak a klimatikus hatásokra. Ennek a későbbiekben az aszálystratégia területi megjelenítésében lehet jelentősége. A vizsgálatokat — a korábbi tapasztalataink felhasználásával - az 1. ábrán bemutatott négy, a talajvízforgalom alapján számottevően eltérő tájegységen végeztük. Az elhatárolásnál figyelembe vettük, hogy az egységek töb- bé-kevésbé önálló talajvízrezsimmel rendelkezzenek és kellő számú, geoinformatikai feldolgozásra alkalmas ta- lajvízkút legyen a területen, valamint a nagy folyók vízállása ne befolyásolja a talajvízszintet. A vizsgálatból kimaradt alacsonyabb tszf. magasságú területek vízforgalmát a klímaváltozás kevésbé befolyásolja (ezeken például a hagyományos talajvízállás-változás térképek sem mutatnak szélsőséges változásokat), így a jelenlegi kutatásunk szempontjából kevésbé voltak relevánsak. A talajvízkészletek változását a különböző időszakok talajvízszint-felszíneinek különbségei alapján határoztuk meg. Az elmúlt közel másfél évtizedben több módszert is kipróbáltunk. A kezdeti vizsgálataink során - más szerzőkhöz hasonlóan - mi is a mérési pontok (talajvíz kutak) közötti értékeket krígeléssel határoztuk meg. A korábbi időszakban az ArcView Spline, az Arc/Info To- pogrid és a Surfer Ordinary kriging felületképző programokat használtuk, melyek közül a Topogrid adta a leginkább valósághű felszíneket. Ezen eljárások túlnyomó része azonban figyelmen kívül hagyja a talajvíz területi viselkedését, térbeli statisztikáját. A kutak diszkrét pontonként, ezáltal egyszerű statisztikai mintaként történő kezelése (azok térbeli elhelyezkedését figyelmen kívül hagyva) viszont csak a mintavételi hely tetszőlegesen kicsiny környezetére érvényes megállapításokat tesz
