Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 1. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Szénsavas források, kutak makro- és mikroelem vizsgálata Parádsasváron és Parád környékén

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY2015. 95. ÉVF.l. SZ víznek minősíti az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) eredménye alapján az értékelés, bár azt változatla­nul kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos jellegűnek kell tekinteni a 2056,8 mg/1 összes oldott alkotórész és 12°C hőmérséklet mellett (Frank M. 1949). Vízhozamát az Országos Balneológiái Kutató Intézet (OBKI), majd az Országos Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság Hidrogeoló­giai Osztálya 1952-1960 között évente rendszeresen mérte. Később, 1961-ben már az Országos Közegészség- ügyi Intézetben (OKI) Schiefner Kálmán, 1969-ben pe­dig Hegyessy László végezte a vizsgálatot. Ekkor a for­rás vízhozama -1,8 m-en 0,85 1/min 12,8 °C hőmérsékle­tűnek adódott. Az ásványvizet a kalcium-magnézium- hídrogén-karbonátos szénsavas-vasas víznek határozták meg. 1968-ban a forrásfoglalást felszámolták, a forrásak­na fölé dugattyús kutat létesítettek és közkúttá nyílvání­tották. Az 1982. körüli helyszíni vizsgálat az aknában ki­csapódott vörös színű vasoxidot mutatott ki (Cziráky J. 1992). 2.2.3. A Szent-lstván-kút Az llona-völgyben Ferenczi István (1890-1966) geo­lógus 1925-ben kutatófúrást javasolt Dessewffy Aladár igazgató-főorvos gázbuborékok észlelése alapján. Elő­ször hat méterig fúrtak le, de csak gáz (mofetta) jelentke­zett. 1927-ben azután 30 cm átmérőjű fúróval 21 m-ig belefúrtak a kútba, ahol már szálban álló kemény andezi­tet találtak. A kutat andezittörmelékkel töltötték fel, hogy a gázt minél jobban adszorbeálja a víz. Marschall Fe­renc (1887-1970) vegyelemzése szerint az ásványvízben az összes oldott alkotó 1928-ban 4287 mg/1, a szabad szénsav-tartalom 2393 mg/1, a víz hőfoka 11,6 °C volt és azt a kalcium-magnézium-hidrogén -karbonátos, vasas vizek közé sorolta. A kút kiképzését bemutató szerző megállapította, hogy a víz minősége és mennyisége függ a termelés mértékétől, a csapadéktól és a hőmérséklettől. Az OBKI 1952-ben végzett először mérést, amikor a kút átmérője 1 m, a mélysége 5,20 m, a vízmagasság 3,30 m volt, a hőmérséklete 4,8-15 °C között változott a külső hőmérséklettől függően. Később a Mátravidéki Erdőgaz­daság új kútházat épített fölé, mivel a környékbeliek na­gyon kedvelték a kút vizét (Cziráky J. 1962). A követ­kező vízkémiai elemzést Sigmond Elek (1873-1939), míg a gázelemzést Plank Jenő (1890-1974) végezte. Megállapításuk szerint a napi 700 liter mennyiségű víz a kéntartalmú, gyengén szénsavas, meszes savanyúvizek közé tartozik. Az újabb vegyelemzés 1961-ben Schief­ner Kálmántól származik, amelyről Papp Szilárd úgy nyilatkozott, hogy a kifogástalan minőségű egyszerű szénsavas víz ásványvízként is elfogadható lehetne (Czi­ráky J. 1992., 2. táblázat). 2. táblázat. A Klarissza-forrás és a Szent István-kút vegyelemzése Forrás neve Klarissza Klarissza Szt. István Szt. István Vizsgálat éve 1961 1969 1928 1961 Mennyiség mg/I mg/1 mg/1 mg/1 Kálium és Nátrium 29,21 34,30 35,07 38,87 Ammonium 0,76 0,34 0,97 0,06 Kalcium 125,78 205,90 357,50 94,34 Magnézium 53,34 82,00 43,78 20,11 Vas 17,80 29,75 17,98 2,35 Mangán 0,54 nem mutatható ki 2,22 0,27 A kationok összege: 227,43 352,29 457,52 156,00 Nitrát nem mutatható ki­nem mutatható ki Nitrit nem mutatható ki­nem mutatható ki Klorid 5,00 6,00 1,07 6,00 Bromid nem mutatható ki­nem mutatható ki Jodid 0,006 0,005­nem mutatható ki Fluorid nem mutatható ki 0,15­nem mutatható ki Szulfát 101,20 21,00 203,94 167,40 Hidrogén-karbonát 634,40 1159,00 1178,52 274,50 Szulfid nem mutatható ki­nem mutatható ki Foszfát­­1,37 — Az anionok összege: 740,606 1186,155 1384,90 447,90 Metabórsav nem mutatható ki­nem mutatható ki Metakovasav 23,40 55,64 50,51 35,88 Titánsav­­0,58­Szabad szénsav 1047,90 1848,60 2393,67 2467,50 Oldott oxigén nem mutatható ki­0,51 Összesen: 2039,336 3442,685 4287,18 3107,79 Oxigénfogyasztás 3,20 2,90 8,21 3,10 Hidrogénion konc. 6,15 6,17­5,41 Vízhőmérséklet °C 5 11,5 11,5 6,9 Levegő hőm. °C 15,20 23,50 33,30 17 A terület bonyolult földtani felépítését jól mutatja az llona-völgyben 1975-ben az Országos Földtani Kutató és

Next

/
Oldalképek
Tartalom