Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Szénsavas források, kutak makro- és mikroelem vizsgálata Parádsasváron és Parád környékén
DOBOS I. - SCHEUER GY: Szénsav források 57 Fúró Vállalat (OFKFV) Északmagyarországi Üzemvezetőség kivitelezésében a Recsk-Rm-104. sz. 588,7 m-es mélyfúrás, amelyet később tovább fúrtak. A 353,6-588,7 m között a nyitott szakaszban kalciteres biotit-amfibol- andezit breccsás szakaszokkal, kovásodott agyagpala, kvarcit váltakozott. Az Országos Érc- és Ásványbányák Rézérc Műveinek megrendelésére a Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium víz- és gázvizsgálatot végzett a fúrás befejezésekor. A kútból 1700 1/min mennyiséget +1,5 m-en vettek ki, a nyugalmi szint +45 m-en állt be. A gázösszetétel szerint 99,63 tf% a C02, a többi alkotó (Cj, N2, 02) minimális mennyiséget képviselt. A 450 m-ből vett 28 °C hőmérsékletű gázos víz alkáli-hidrogén-karbo- nátos, kloridos jellegűnek bizonyult jelentős szulfát tartalommal és 9100,0 mg/1 száraz maradékkal. A kimutatott néhány makroelem: Na (K) 3371,24; Cl 2475,73; HC03 4658,70; S04 1155,00; összes ásványi a- nyag 12 927,73 mg/1, nyomokban kén-hidrogén és nyomelem: Li 4,1; K 91; Sr 1,6; Ba 0,25; Cr 0,56; Mn 1,2; Ni 0,10; Cu 0,27 mg/1. Egy év múlva az OFKFV Északmagyarországi Üzem- vezetősége új vízelemzést végzett, de a víz jellege nem változott, az alkotók mennyisége némileg növekedett, a száraz maradék mennyisége 15 936,66 mg/l-re emelkedett és a keménység igen nagy, 148,25 nkf értéket mutatott (MBFH, Adattár 1975). Parádsasvárról Ungvári Tamás, Körmendy Regina, Tóth László és Szabó Dávid 2008-tól több alkalommal leírta az itt talált érdekes ásványt, a dundasitet. A másodlagos ásvány fehér, selymes, szálas, sugaras, gömbös allofán bekérgezéseket alkot. A milliméteres másodlagos ásvány elsősorban a bomló szfalerit repedéseiben fordul elő, összetétele: PbAl2(C03)2(0H)4 (H20) (Körmendy R. 2010). 2.3. Következtetések Az ásványvizek gáztartalma utóvulkáni működés származékának tekinthető, de Cornides István felveti cikkében a karbonátos kőzetek átalakulásából-bomlásá- ból származó C02 eredetet is (Cornides I. 1970). Parád- sasváron, Parádóhután és az Ilona-völgy legtöbb helyén több-kevesebb mennyiségben a felszínen, vagy alatta már néhány méter után jelentkezhet a gáz. Jellege és főként mennyisége szerkezethez kötődik, migrálását a kőzetek minősége hátráltatja vagy segíti. A viszonylag közel állandó vegyi összetételű ásványvizek vízutánpótlásában a talajvíz alig vagy egyáltalában nem vesz részt közvetlenül (Nagy-Csevice), míg a változóaknái (Kis-Csevice, Bivalykút, Szent István-kút) jelentős a talajvíz szerepe. A Nagy-Csevice különleges vízminőségéhez nagymértékben hozzájárult a feltételezett nagy vetőmélység, amely mellett nemcsak gáz, hanem mélységi víz is fel tud áramlani. A víz felszín közeli védelmét a forráskürtő kvarckonglomerátuma biztosítja, a felszíni vizeket pedig a forrásfoglalás zárja ki. A szerkezeti vonalak jelentőségét a községben a 2-6 m mély ásott kutak talajvize is bizonyítja, mivel ezek nem ásványvíz jellegűek, bár néhol némi kén-hidrogént is é- rezni lehet a levegőben. A legutóbbi részletes védőterületi kutatás új megvilágításba helyezte a csevicék eredetét. Eszerint a talajvíz ásványvízzé alakul át, amely egy igen lassú folyamat, ezért is olyan csekély a források vízhozama és azt a következtetést vonta le a kutatás szerzője, hogy egyértelműen minden forrás talaj- és mélységi víz keveréke. Jelentős csapadék esetén csak több hét után jelentkeznek a forrásokban vízszint-emelkedések (Völgyesi I. 2008). Fúrásos kutatást mindenképpen olyan kutatási módszernek kell megelőznie, amely tisztázza a szerkezeti helyzetet és akkor a fúrás biztonságosan vetőre telepíthető. Vízfeltárás esetén is természetesen fennállhat az a veszély, hogy a várttól eltérő típusú ásványvizet nyerünk. A jelenleg termelő Nagy- és Kis-Csevice gyógy- és ásványvíz mennyiségét □ minőségének megtartásával □ elsősorban a termelési technológia fejlesztésével (tároló térrel, a palackozási idő célszerű meghatározásával) lehet még kis mértékben növelni. 3. A makro- és nyomelem vizsgálatok Az észak-mátrai szénsavas vizeken belül a parádsas- vári gyógyvizekkel kapcsolatosan számos eseti vízkémiai vizsgálat történt. Ezeken túlmenően Cziráky J.-Schie- fner K. még 1962-ben átfogóan teljességre törekedve vízkémiailag megvizsgálták az összes mátravidéki szénsavas forrást, amelyekből így megismerhettük nemcsak a Párád környékiek összetételét és típusbesorolását, hanem képet kaptunk még a recski-mátraderecskei, sőt a Zagyva -völgyi szénsavas források és kutak ilyen irányú adottságairól is. Ezekből az eredményekből és összehasonlításukból azután egyértelműen tisztázódott, hogy a parád- sasvári szénsavas gyógyvíz olyan egyedi vízösszetétellel és ebből adódó gyógytényezőkkel is rendelkezik, amely miatt kiemelkedő jelentőségű nemcsak a mátrai, hanem a hazai természetes szénsavas ásványvizek között. Ezért tartottuk indokoltnak, hogy e hazai vonatkozásban is a nevezetes víznek és víztípusnak nyomelem összetételét is megismerjük hozzájárulva ezzel nemcsak eredetének, vízkörforgalmának jobb megismeréséhez, hanem, hogy a nyomelemek biológiailag milyen szerepet játszanak a gyógyvízen belül. Természetesen a szerzők csak közük az adatokat, de ezek tanulmányozása és kiértékelése gyógyászati szempontból ez már az erre illetékesek feladata. Papp Szilárd a Kis- és Nagy-Csevice forrásokat még 1956-ban vizsgálta és a kapott összetétel alapján a kénes, szénsavas alkáli hidrogén-karbonátos vizek típusába sorolta, amelynek jelentős a földfém tartalma (43,9 eé.%). Az előzőekben már hivatkozott szerzők 1961-es vizsgálatai is e típusba sorolhatók, megerősítve Papp Szilárd eredményeit. A jelen anyagban tárgyalt vízminta vizsgálata a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) laboratóriumában történt 2010-ben és az így készült makro- és mikroelem vizsgálati eredményeket összehasonlítjuk a Papp Szilárdféle Nagy-Csevice-forrás összetételével. Miután a két vizsgálat között 54 év telt el, ezért a két összetevő összehasonlításából már jelentkezhetnek olyan vízföldtani folyamatok, amelyek esetleg vízösszetétel változást jeleznek (3. táblázat). A nyomelem vizsgálatokon belül 32 elem meghatározására került sor a korábbi mikroelem kutatások tapasztalataira támaszkodva.
