Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Szénsavas források, kutak makro- és mikroelem vizsgálata Parádsasváron és Parád környékén
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF.l. SZ. A három ásványvíz-előfordulás (főforrás, sasvári kastély és Bivalykút) működő és megszüntetett forrásait, valamint az újonnan feltárt ásványvizeit Papp Károly (1873-1963) tanulmányozta részletesen. Az érdeklődés középpontjában a Nagy-Csevice (főforrás) állott és már ekkor felmerült a forrás vizének □ az utánpótlás mértékét követő naponta többszöri kitermelésével □ sikeresebb hasznosítása. Emszt Kálmán (1873-1957) 1933. é- vi vegyelemzése 5056,3 mg/kg összes oldott alkotórészszel a savanyú vagy szénsavas ásványvizek közé sorolja (3. ábra). 3. ábra. A Nagy-Csevice forrás aknája és termelési vázlata Völgyesi I. nyomán A Kis-Csevicének (Csevice II.) elnevezett kutat a Va- dakorma-patak partján (sasvári kastély területén) a vízfolyás szabályozásakor tárták fel, amelyet Papp Károly tovább mélyített és kúttá képeztetett ki. Hasznosítását csak később lehetett megoldani. Mind a Nagy-, mind a Kis-Csevice területén egy-egy forrást (II. és III.) új építkezéssel, illetve területrendezéssel kapcsolatban megszüntettek. A 20. század elején u- gyancsak nem működött már a harmadik lelőhelyen, a Bivalykút területén a forrás (VI.) és a közelben létesített kút sem (V.). 1904-ben a Kis-Csevice kútkiképzésén kívül a Bivalykút területén felszámolt forrás és kút helyén 4,5 és 10 m mélységig újabb, de eredménytelen fúrásos kutatást végeztetett Papp Károly. A kutatás következő időszakában (1905-1974) a növekvő fogyasztói igények kielégítésére - különösen az 1950-es években - ismét napirendre tűzték az ásványvíz mennyiségének növelését. Papp Ferenc (1901-1969) geológus professzor 1953-ban a csevicék környékén 5 kutatófúrás, illetve akna létesítését tervezte az üzemeltető megbízása alapján. 1956-ban pedig Kisvarsányi Géza geológust kérték fel a Bivalykút területének kutatására, majd 1966-ban Papp Ferenc a Nagy-Csevice közelében néhány méter mély sikertelen fúrást létesített. Az eredménytelen kutatás előtt a Nagy-Csevice üzemeltetője a Kis-Csevicét 1952-ben felújította és a kénes, szénsavas „Parádi gyógyvíz” termelt mennyiségét ezzel is növelte. Az 1957. évi szakértői vélemény megállapította, hogy a kút 4 1/min (0,07 1/s) kinyerésére is alkalmas, de csak nyugalmi állapotban azonos a víz összetétele a Nagy-Csevicével. Üzem közben ezt a jellegét a gyenge gáz utánpótlódás (kén-hidrogén és szén-dioxid) miatt elveszíti, a kút kis átmérője (300 mm) pedig csak csekély vízmennyiség tározására alkalmas. A szakvélemény kedvezőtlen vizsgálati eredménye ellenére az üzemeltető 1969-ig gyógyvízként, majd a számos kifogás miatt 1970-től szénsavval dúsított ásványvízként forgalmazta (Dobos 1. 1984). A Csevice-I. forrás fölé 1827-ben ivócsamokot létesítettek, majd lebontása után 1892-ben Ybl Miklós terve a- lapján egy pagodaszerü palackozót ivócsamokkal együtt építettek fel, amelynek belső berendezését eredeti állapotban kívánják újjáalakítani. Az első ivócsarnok létesítésének 150. évfordulóján 1977-ben emléktáblával emlékezett meg az akkori üzemeltető. Újabb kutatási eredmények A gyógy- és ásványvíztelep 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat Gyógy- és Ásványvíz Üzemének kezelésébe került, és természetesen újból felvetődött a vízmeny- nyiség növelésének szükségessége. Ezt egyrészt a két víztermelő egység termelési technológiájának módosításával, másrészt fúrásos kutatással kívánta elérni. Az 1976. évi kutatási tervben a két telepen egy-egy kutató fúrás szerepelt, mivel a morfológiai viszonyok és a beépítettség kizárólag erre adott lehetőséget. Később ez any- nyiban módosult, hogy a Bivalykút közelében egy további 30 m mélységű fúrást is telepítettek. Az üzem elsőként a Nagy-Csevicénél 2 nagy befogadóképességű tartályt, később helyettük egy 2000 1-es nyomásálló KOR tartályt állított be a gyógyvíz összegyűjtésére. Ugyancsak a tárolóteret kívánta növelni 1977 -ben a forrás kilépési helyén több köbméter kvarckonglomerátum kitermelésével. A forrás több éves pontos műszeres méréséből azután értékes megállapításokat lehetett végezni. Eszerint január és április között 1300-1500 1/d április és június között 1500-1600 1/d július és október között 1100-1200 1/d november és december között 1000 1/d körüli gyógyvíz mennyiség kitermelésére nyílik lehetőség. A forrás több mint 100 évvel ezelőtt feljegyzett hozama majdnem kétszeresére növekedett: (1860) (1977) (1978) (1979-től) 0,871/min 0,76 l/min 0,91*l/min 1,41/min Az 1970-es évek második felében a Kis-Csevice ásványvizében azbeszt-szálak és -pelyhek jelentek meg, a- miből arra lehetett következtetni, hogy az ac.-csövet a szénsav és a kén-hidrogén megtámadta. Ez azt jelentette, hogy az ásványvíz tisztaságát kizárólag a kút teljes felújításával lehetett biztosítani. 1979-ben az azbeszt- és a kőagyagcső kiépítése, majd bővítő fúrás után az 1200 mm átmérőjű acélcsövet 1,20 m-ig, az 1000 mm átmérőjű üvegszálas poliésztergyantából készült csövet pedig 3,9 m-ig helyezték el. A csövek és a lyukfal közötti részt - a szennyezés kizárására - ki cementezték, a talp tisztításával pedig a nagyobb vízbeáramlást lehetett biztosítani.
