Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Rakonczai János - Fehér Zsolt: A klímaváltozás szerepe az Alföld talajvízkészleteinek időbeli változásaiban
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. EVF. 1 SZ. tok megbízhatósága és kellő hosszúságú adatsora miatt csak 848-at tudtunk felhasználni. Ez a kútszám természetesen kevésnek tűnik a Rónai által az Alföld talajvíztérképéhez felhasznált adatforráshoz képest, de ahogyan Kuti és társai munkájából (1998) kitűnik, napjainkban az 1950-es évek eleji felvételezés megismételhetetlen lenne. Ennek oka, hogy a legtöbb a- datot biztosító ásott kutak jelentős részét felszámolták. Munkánk során azonban a Rónai-féle részletes térkép jó háttér segítség volt a „talajvízfelszínek” hozzávetőleges meghatározásához. Ahogyan korábban már jeleztük, kutatásaink alapvető célja a klímaváltozás esetleges hatásainak kimutatása volt - például a talajvízkészletek mennyiségi változásain keresztül. Ehhez olyan hosszú adatsorú észlelő kutakra volt szükségünk, amelyek megbízhatóak, és lehetőleg minél kevesebb nem klimatikus hátterű „zavarást” mutatnak. Ezért első lépésként valamennyi kút adatát e- gyenként értékeltük, és a vízjárásuk sajátosságai alapján a nyilvánvaló adathibákat (ahol az tisztázható volt) korrigáltuk, az adathiányokat kiegészítettük, a feltárható lokális környezeti hatásokat (pl. egy észlelő kút környezetét érintő rövidebb időszakú vízkivétel depressziója) figyelembe vettük. A felmerülő hibákra már korábban is felhívták a figyelmet (például legutóbb Szalai et al 2011). A hibák egy része az alapos ellenőrzéssel kiszűrhető (nyilvánvaló elírások, számjegyek elcsúszása, felcserélése a számító- gépes adatbevitel során stb.), esetenként pontosítani kellett a törzsadat-változásokból (jellemzően peremváltozások, illetve esetenként az adriai és a balti alapszint közötti hibás átszámítás) okozta „adatugrásokat”. Az adatállomány olyan kutak mérési adatait is tartalmazta, amelyekben az észlelést időközben abba hagyták (például az ész- lelőkút kiszáradása). Ilyenkor a korábbi állomás közelében mélyített új, mélyebb észlelőkút mérési adataival a korábbi adatsorok kiegészíthetők. Előfordult azonban, hogy több kút utódállomás nélkül szűnt meg. Gondot jelenthet esetenként, hogy a megszűnt kút sorszámát újra felhasználták, és ennek ismerete hiányában a felhasználó nem érti a hirtelen nagy adatváltozást. Az adatbázisunkban szereplő tartósan adathiányos kutakat, a tisztázhatat- lan hibákkal rendelkező kutakat az értékelésnél nem vettük számításba.1 Komoly dilemmát jelentett számunkra, hogy a területi teljességet, vagy a vizsgált területen elérhető pontosabb eredményt részesítsük előnyben. Miután a klimatikus hatások következményeit kutattuk elsődlegesen, így az u- tóbbi mellett döntöttünk. Ennek következményeként nem vettük figyelembe a folyók menti területeket (azok nagyvízi szintjének magasságáig), illetve kihagytuk a jelen vizsgálatból a Nagykunság területét. A folyó menti területek kivétele a kutatásból kettős haszonnal járt: egyrészt elemzéseink szerint egy-egy nagyvízi helyzet alapvetően „felülírhatja” a természetes vízjárást, másrészt korábbi 1 Az adatok feldolgozása során meglepő volt, hogy az általánosan használt vízügyi adatbázis milyen sok hibát tartalmaz, így az adatbázisunk kiépítése mintegy másfél évet vett igénybe. Ez úton is köszönetünket fejezzük ki Szalai Józsefnek (az egykori VITUKI munkatársának), hogy nagyban segítette tapasztalatával, részletes helyismeretével adatbázisunk minél megbízhatóbb kialakítását. térinformatikai elemzéseink alapján ezek a külső hatásoktól is befolyásolt területek készletváltozásaikban sokszor éppen ellentétesen viselkedtek, mint a már nem é- rintett területek. A Nagykunság környezetében egy diplomamunka keretében (Kocsi 2009) korábban végeztünk elemzéseket, de ennek eredményei - a területen végzett öntözések, árasztásos rizstermelés, az észlelő kutak között található vízfolyások és (tisztázhatatlan vízforgalmú) nagyobb csatornák miatt - számos bizonytalansággal volt terhelt. A fenti szempontok figyelembevételével az Alföld négy területi egységét értékeltük (1. ábra, 1. táblázat), amelyek azonban — a korábban ismertetett megszorítások miatt - nem azonosak a természetföldrajzi 220000 200000 180000 160000 140000 120000 100000 80000 650000 690000 730000 770000 810000 850000 890000 7. ábra. A talajvízváltozás értékelésébe bevont területek és azok magassági szintjei (Rakonczai 2013b) 1. táblázat. Az 1. ábrán elhatárolt vizsgált területek hozzávetőleges kiterjedése és az értékeléshez felhasznált észlelő kutak száma Tájegység Vizsgálatba vont terület (km2) Megbízható adatsorral rendelkező talajvíz kutak száma (db) Duna-Tisza köze 8360 434 Nyírség 5350 110 Északi-középhegység előtere 4730 147 Dél-Tiszántúl 6130 157 Tisztában voltunk vele, hogy a tájegységenkénti 20- 50 km2/kút adatmennyiség igen ritka, hiszen még a Rónai és Kuti-féle 1964 és 1985 között végzett „Alföld komplex földtani térképezése” során is mintegy 4 km2- nyi kútsűrűséget értek el (több mint 12 ezer fúrásban határozták meg a vízszinteket - Kuti et al 1998). Éppen ezért a kutatásunk korábbi fázisában komoly szakmai kétséget jelentett, hogy ilyen kútsürűség mellett szabad-e változás-térképeket készíteni, hiszen így a kutak hatástávolságai rendszeresen kisebbek voltak, mint a szomszédos kutak térbeli távolságai. (Megjegyezhető ugyanakkor, hogy a VITUKI által rendszeresen készített talajvízváltozás térképek nem is foglalkoztak ezzel a problémával.) A válasz eldöntése érdekében klaszteranalízist végeztünk a 2003 végéig rendelkezésünkre álló adatokkal (Rakonczai és Geiger 2006). Az eredmény megnyugtatóan döntötte el a kérdést. Első lépésben két fő klaszter alakult ki, amelyek közül az egyik a jelentős csökkenést mutató kutakat tartalmazta, a másik a kisebb változást
