Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
42 Kab-hegyi időszakos sekély tavak hidrobiológiái kutatásának története Lengyel Edina1 , Hubai Katalin Eszter2, Padisák Judit1,2 'MTA-PE Limnoökológiai Kutatócsoport, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 2Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. *email: lengyele@almos.uni-pannon.hu Kivonat: A Bakonyhoz tartozó Kab-hegyen számos időszakos kis tó található. Ezen tavaknak az első limnológiai (medermorfológia, kémiai és fizikai paraméterek) és hidrobiológiái vizsgálata (makrofiton, makrogerinctelen, gerinces élővilág) Hubai és mtsai nevéhez fűződik (2009), míg egyszeri mintavételen alapuló algológiai felméréseket az Öcsi Nagy-tóban már 2003-ban végzett Borics és mtsai. A fito- plankton közösség szezonális vizsgálatát Szalai és mtsai kezdte el 2013-ban, mely ugyan csak három mintavételt foglalt magába, mégis több ritka faj kimutatását eredményezte (pl. Pteromonas aequiciliata). A kutatás szerint jelentős számban vannak Chrysophyceae fajok is, melyek elektronmikroszkópos vizsgálata jelenleg is zajlik. Az eddigi vizsgálatok jelentős természetvédelmi értékeket tulajdonítanak ezen élőhelyeknek, ezért a részletesebb kutatásuk folyamatban van. A kutatást a TÁMOP-4.2.2.A-1 l/l/KONV-2012-0064 támogatta. Kulcsszavak: Kab- hegy, időszakos kis tó, Bakony. Bevezetés Magyarország területének egy jelentős része (kb. egynegyede) a múlt század közepén még állandóan vagy i- dőszakosan vízzel borított volt. Ereifej (2001) alapján ez az arány mára alig 2%-ra csökkent. A megszűnő élőhelyeken a jellemző növény- és állatvilág nagy részben kipusztult, s a kevés újonnan természetesen vagy mesterségesen kialakult víztest pedig sem minőségében, sem mennyiségében nem képes ellensúlyozni ezt az ökológiai veszteséget. A megmaradt vizes élőhelyek számos védett növény- és állatfajnak szolgálnak élőhelyéül (Papp és m- tsai., 2002), ezért védelmük a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából rendkívül fontos. A nagy tavak - pl. Balaton, Fertő - mellett több mint 4000 állandó vagy időszakos kis tó található az országban (Haraszthy, 2001). Ezeknek a kis tavaknak a vizsgálata ezidáig háttérbe szorult, amelynek több oka lehet, napjainkban legfőképp az, hogy az EU Víz Keretirányelv (WFD, 2000) csak az 50 ha-nál nagyobb állóvizeket veszi számításba (Ambrus és mtsai., 2003). Az apró tavak nagy része felhagyott kubikgödrökben, homokbányákban és egyéb anyagnyerő helyeken keletkezett, vagy természetes mélyedésben alakult ki (Ereifej, 2001). A méretük és az állandóságuk változó. A tudományos definíció szerint az időszakos tavak olyan víztestek, melyeknél rendszeresen visszatérő, változó időtartamú és változó kezdőidejű kiszáradásos periódusok tapasztalhatók (Williams, 2005). Az időszakos tavak lehetnek természetes módon kialakultak és mesterségesek eredetűek is. Rendkívül változatos képet mutatnak: a nagyobb kiterjedésű vizenyős területektől (wetland) és holtágaktól a növények levelén összegyűlt vízen át például egy keréknyomban összegyűlt vízig mindent időszakos tónak tekintünk (Rackham, 1986; Williams, 1987). Ezek a kisvi- zek számos faj élőhelyei, fontos szerepük van a biodiver- zitás megőrzésében, illetve kiválóan alkalmasak az ökológiai hipotézisek tanulmányozására is. Egyes kutatók szerint az időszakos vizek a földi élet kialakulásában, mind a molekuláris, mind pedig a morfológiai evolúcióban fontos szereppel rendelkeznek. (Bradley és Brown, 1997; Giudicelli és Boumard, 1997; Hebert, 1999). Kab-hegyi kis tavak kialakulása A Kab-hegyen több időszakos illetve állandó víztömegű, kisméretű tó található. Kialakulásuk pontosan nem ismert, de több hipotézis is született ezzel kapcsolatban. A pliocén földtörténeti időben a Kab-hegy vulkanikus tevékenységet mutatott, és bazaltja a jóval korábbi kőzetekre ömlött (Németh, 1997). A megszilárdult felületen kialakult mélyedések zöme a környékbeli lakosok kőfejtő tevékenységével hozható összefüggésbe (Németh, 1997). A mesterséges eredet ezen tavak esetében a szabálytalan alakból és a peremet övező földkupacokból általában megállapítható. Kisebb számban találhatók, de számunkra sokkal érdekesebbek a természetes depresz- sziók, melyek a bazaltperem illetve a mészkőablakok közelében helyezkednek el. Jugovics (1954) a korábban karsztosodott dolomitfekü beszakadásával, Győrffy (1957) a bazaltréteg alatt meginduló és kifejlődő karsztos denudáció nyomán létrejött anyaghiány felszíni átöröklődésével magyarázza a mélyedések kialakulását. Ugyanezek Vörös (1966) szerint a lávaár felszínének besüllyedésével jönnek létre, amit a homlokzat alá nyomuló folyékony bazalt utánpótlásának hiánya okoz. Eszterhás (1987) véleménye szerint a fekükarsztosodás hatására kialakult üregek bazaltba való átöröklődése pszeudokarszt-jelenségeket hoz létre, melyek különböző típusait a fedőkőzet aktuális törésrendszere determinálja. Kab-hegyi kis tavak hidrobiológiái kutatása A magyarországi kis vizek, lápok vizsgálata a 19. századig nyúlik vissza (Hazslinszky, 1868; Schaarschmidt, 1882; Csató, 1885), melyet több vizsgálat követett a 20. században (Borics, 2001). Lápjaink algaflórájának leírásában számos neves algológus vett részt (Kol, 1930, 1967, 1970; Palik, 1940; Halász, 1943; Vízkelety, 1987), munkájuk során számos, a magyar flórára nézve új faj került elő. A részletesebb mikrovegetáció leírása Uher- kovich Gábor nevéhez fűződik. 1962-től közel tucatnyi lápon, láptavon végzett több biotópra kiterjedő, különböző időszakokban végrehajtott mintavételeket, melynek e- redményeképpen gazdag Desmidiales és Euglenophyta flóra mellett számos ritka acidofil és sphagnofil fajjal rendelkező közösségeket írt le (Uherkovich, 1962, 1978 a, 1978b, 1979, 1981, 1982, 1983, 1984, 1994). 1979- ben egy Kab-hegyi tó, az Öcsi Nagy-tó limnológiai leírására is sor került, mely az első olyan publikáció, amely adatokat közöl a tőzegmohalápok diatómáiról is. Összesen 290 fajt, ebből 46 kovaalga taxont jegyzett ezen tanulmány, amelyek közül fontos a Navicula variostriata, amely csak ilyen típusú élőhelyen fordul elő. A Kab-hegyi időszakos kistavakon 2006 februárja óta folynak rendszeres kutatások, előtte senki nem kutatta ő- ket, jelenlétükről is csak néhány kósza említést tesz a szakirodalom. 2002-ben Galambos és munkatársai nevéhez fűződik a Kab-hegyi kis tavak botanikai és gerinctelen zoológiái összehasonlító vizsgálata. 2003-ban Borics
