Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Szigyártó Zoltán: Az árvizi szükségtározók vízszint-tartó üzeme
SZWYARTÓ^^z^árvízi^szükségtározókj^ízsz^ 23 tősége annak, hogy a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a Tiszán 2010. júniusában levonult, veszélyesen magas árhullám ellen védekezve a Tiszaroffi-tározónál ezt az üzemeltetési módot is kipróbálta (Kovács & társai 2010). Az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatok pedig, az /. ábrára támaszkodva, a következőkben foglalhatók össze:- A Tiszaroffi-tározónál a 1025 cm-es vízállás tartását irányozták elő. E szint tartását akkor kezdték meg, a- mikor az árhullám áradó ágán a vízállás elérte ennek magasságát, s akkor fejezték be, amikor úgy tűnt, hogy víz- szint-tartás nélkül az apadó ág vízállása elérte volna a tartott szintet. A szinttartás megkezdésével egy időben a tározónál megszűnt a vízállás emelkedése, s az előirányzott szintet a szükséges ideig (valamivel több, mint három napig), ±2 cm-es hibával tartani is tudták; úgy, hogy ennek érdekében a tározó északi, nagyobb műtárgyának a zsilipjét átlagosan mintegy 6-7 óránként, a déli, kisebb műtárgyának a zsilipjét pedig átlagosan mintegy 4-5 ó- ránként mozgatták.- A szinttartás megkezdése után a tározóba bevezetett vízhozam a nyitást követően az északi műtárgynál 0- ról folyamatosan növekedve, mintegy 8 óra alatt érte el a kereken 200 m3/s-ot. A déli műtárgynál ez a folyamat mintegy 2 óra alatt zajlott le, s ekkorra itt a tározóba már 43 m3/s-ot vezettek be. Megemlítendő továbbá az is, hogy a vízszint-tartás ideje alatt a folyóból kivett vízhozam maximuma az északi műtárgynál mintegy 240, a délinél pedig mintegy 150 m3/s volt.- Végül szólni kell arról is, hogy a tározót azért helyezték üzembe, hogy ezzel fokozzák a tározó alatt levő Bivalytó töltésének a június 5-én megkezdett elbontásával járó árapasztó hatást. Ezért az Igazgatóság véleménye szerint a tározónál tapasztalt 38 cm-es vízszint-csök- kenésből a tározó vízszint-tartó üzemeltetésének az eredményességére közvetlenül következtetni nem lehetett. Mindezekből pedig a vízszinttartásos üzem használhatóságával kapcsolatban a következő általános jellegű megállapítások tehetők:- A vízszinttartás ±2 cm-es hibával jellemezhető pontossága messze meghaladta az ezzel kapcsolatos várakozást. Amiből arra lehet következtetni, hogy a továbbiakban a vízszint ±5 cm-es hibahatáron belüli tartását betartható előírásnak lehet előirányozni.- A tározó vízkivételeit azért nyitották meg, s annak érdekében tartották az előirányzott szintet, hogy ezzel fokozzák a Bivalytói töltés elbontásának hatását. A tározó vízkivételeinél jelentkező vízállást tehát egyértelműen befolyásolta a töltés elbontásának következtében előálló vízszint-csökkenés is. így (figyelembe véve a vízszinttartás elért nagy pontosságát) a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy a vízszinttartó üzem eredményessége független attól, hogy a tározó vízkivételének a szelvényében a folyó vízállását milyen hatások befolyásolják. Másképpen fogalmazva: a vízszinttartással üzemelő tározórendszer egyes (megfelelően méretezett) tározói valóban alkalmasak egymás hatásának automatikus figyelembe vételére.- Az, hogy a vízszinttartás során az ehhez szükséges vízhozamokat a tározóba mindig be lehetett vezetni, arra enged következtetni, hogy megfelelően méretezett tározók és vízkivételek esetén a vízszinttartáshoz szükséges vízhozamok a folyóból mindig kivezethetők. Végül egy megjegyzés: A megfelelően működő vízszinttartó üzem, mint arról szó volt, az 1997. évi mértékadó árvízszint tartására kell, hogy berendezkedjék. A Tiszaroffi-tározónál ennek értéke 994 cm, vagyis kereken 30 cm-rel alacsonyabb az ott tartott 1025 cm-es vízállásnál. Amiből (a gyakorlatilag ugyanakkora nagyságú, Ci- gándi-tározó ellenőrzésként általunk elvégzett hidrológiai méretezésének az eredményeit szem előtt tartva) arra következtethetünk, hogy ha a Tiszaroffi-tározó vízkivételeit megfelelőn méretre építették ki, úgy az 1997. évi mértékadó árvízszinten tartott vízszint mellett bevezethető vízhozamok a 2010-ben bevezetett vízhozamoknál számottevően nagyobbak is lehetnek. Azaz remény lehet arra, hogy a tározó megfelelő üzemeltetésével egyedül is elérheti az árvízszint a 40-50 cm körüli csökkentését. Zárszó Az előzőekben, mint az látható, minden vonatkozásba igyekeztünk követni azokat az irányelveket, melyeket a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése során a további munkálatok alapjaként rögzítettek. Ennek megfelelően az ü- zemrendről szólva alapkövetelménynek azt tekintettük, hogy az I %-os árvízszint magassága ismét az 1997. évi mértékadó árvízszinttel színeljen. Tudjuk ugyanakkor, hogy ennek a fejlesztési tervnek, a tanulmányunk legelején összefoglalt, műszakilag a sorrend tekintetében is indokolt tennivalói több vonatkozásban sajnos nem valósultak meg. így igaz ugyan, hogy mára már az 1970-es években e- lőirányzott töltésfejlesztési munkálatok mintegy 70 %-a elkészült; de ebből az utolsó mintegy 14 évre, csupán mintegy 10 %-os növekedés esik. Ami azt jelenti, hogy a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésében rögzített kívánalmak ellenére, a jelen évszázadban ennek az igen fontosnak ítélt fejlesztési munkának az évenkénti előrehaladási üteme nemhogy növekedett volna, hanem a korábbi kereken 1,5 %-ról ennek mintegy felére csökkent! Tudjuk továbbá azt is, hogy az árvízszintek megemelkedése szempontjából a nagyvizi meder, a hullámtér be- nőttségének növekedése alapvető jelentőségű (Szigyártó- Rátky 2010). Ugyanakkor, ennek ellenére, a századforduló óta a hullámtér rendezés ügyében szinte semmi érdemleges gyakorlati beavatkozás nem történt. Bár kétségtelen, hogy ebben közrejátszottak a környezetvédelem oldaláról támasztott és az alföldi területek árvízi biztonsága szempontjából elfogadhatatlan igények is. Mindezekkel szemben (ki tudja miért) azonnal nekifogtak a fontossági sorrendben csupán harmadikként szerepelt tennivalónak, az árvédelmi szükségtározók létesítésének. Tették pedig ezt úgy, hogy senki sem tudhatta, hol, hány és milyen méretű ilyen tározóra lenne szükség azt követően, hogy az ide vágó terveknek megfelelően az árvédelmi műveket kellően kiépítették, és a hullámtér rendezésével, továbbá annak rendszeres karbantartásával az árvízszinteket bizonyos mértékig tartósan lecsökkentették. Emellett pedig, mint már arról szó volt, az árvízi szükségtározókat hihetetlen szakszerűtlenséggel úgy tervez
