Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata Dobos Irma1- Scheuer Gyula2 11027. Budapest, Margit krt. 44. irma.dobos@gmail.com . 21126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: A jelen anyagban a szlovák kutatási eredményekre támaszkodva tárgyaljuk és összehasonlítjuk a dunántúli-középhegységi szerkezeti egység északnyugati szakaszán kialakult hévízrendszer Duna bal parti részén a Rába-vonal Diósjenő-Ógyalla vonalak közé eső alaphegy- ségi karsztos hévízrendszer vízföldtani és hidrogeokémiai adottságait. Összeállításunkban tárgyaljuk a révkomáromi földrengések hatását és jelenségeket a felszíni és a felszín alatti vizeknél. Ugyanakkor részletesen ismertetjük a Duna bal parti szlovákiai hévízkutak makro- és mikroelemeinek mennyiségi és minőségi adottságait összehasonlítva a hazai hévíznyerő helyek hidrogeokémiájával. Az összehasonlító hidrogeokémiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a komárnoi kút makro- és nyomelemeinek mennyiségi és minőségi eloszlása alapvetően eltér a Duna jobb parti komáromi kút vízösszetételétől. Ebből arra következtettünk a földrengésekkel összefüggésben, hogy a Duna bal partján a karsztos hévíz olyan mélyszerkezeti törésekkel áll összefüggésben, amelyek lehetőséget nyújtanak a mezozoos karbonátos kőzeteknél idősebb felső-permi anhidrites evaporitos összletből származó fluidumok feláramlására. Fel kívántuk deríteni a dunántúli - középhegységi szerkezeti egységet lehatároló zónák szerepét vízföldtani vonatkozásban a vizsgált hévízrendszemek mind paleo, mind pedig mai hidrogeokémiai fluid feláramlási, hőviszonyok adottságaiknak alakításában. Kulcsszavak: hévízkarszt, földrengések, hidrológiai jelenségek, evaporitok, hidrogeokémia, szulfátosodás, nyomelemek. 1. Bevezetés - Előzmények E tanulmányban kapcsolódva a 2012-ben megjelent kiadványunkhoz, amelyben részletesen foglalkoztunk a Dunántúli-középhegység északkeleti szárnyán kialakult karsztos hévízrendszer nyomelemeivel (Dobos I—Scheuer Gy.-Kele S. 2012) már ekkor tisztában voltunk azzal, hogy a vizsgált hévízkarszt átterjed Komárom és Esztergom között a Duna alatt a szlovák területekre és ott is több karsztos hévízkutat üzemeltetnek. Ennek ellenére a feldolgozás nagysága miatt még elegendőnek ítéltük a hévíz karsztrendszer hazai részének ismertetését, e- zért a szlovák Duna bal parti terület vizsgálatával akkoriban még nem kívántunk foglalkozni, továbbá mert a megjelent anyagban fő célkitűzésünk a budapesti és környéki hévizek nyomelem adottságainak közlése volt. Felismerve azt a tényt, hogy a vizsgált hévízkarszt rendszer teljesebb megismerése megköveteli a Duna bal parti (szlovák oldal) karsztos hévízkutak tanulmányozását, makro- és mikroelemeinek megismerését, fordultunk a szlovák szakirodalom felé, amelyből a hévízkarszt vízföldtani adottságait megismerhetjük típusbesorolásukkal együtt, amelyhez kapcsolódnak még a makro- és mikroelemek vizsgálatai is. Ezért lehetőség nyílik arra, hogy a hévíz-karsztrend- szer bal parti szlovák részének adottságait megismerjük és összehasonlítsuk a hazai viszonyokkal. így ezekkel a kiegészítő adatokkal tovább bővül a nagy egységes hévíz karsztrendszer ismeretanyaga mind vízföldtani, mind pedig hidrogeokémiai vonatkozásban. Ugyanakkor a rendszer északi részére kaphatunk esetleg olyan érdekes e- gyediségekre jellemző és arra utaló eredményeket mind a makro-, mind pedig a nyomelemekre, amelyek hazai vonatkozásban kevésbé voltak ismertek. Több értékes összefoglaló tanulmány jelent meg már az 1980-as évek végén Szlovákiában az újabb (1973— 1991) geotermikus kutatás eredményéről (Zapadné Kar- paty 1989, Samuel 1990), amelyben a szerzők foglalkoztak a Nyugati-Kárpátok ásványvizeinek paleo-hidrogeo- lógiai fejlődésével. Megállapították, hogy az ásványvizek az alpi rendszerben a Nyugati-Kárpátokon belül négy szakaszban fejlődtek, éspedig a szenon-paleocén- ben, az eocén-oligocénben (Egerien), az Eggenburgien- Kárpátienben és a korai Badenienben. A Dunai-Alföldnek (Csallóköznek) nevezett területen a geotermális készletekről kiderült, hogy az országon belül ez a legkedvezőbb hévíztároló terület. A potenciális hőenergia prognosztikus értéke 200 MW-ig, 1984 végén 19 kútban 56 MW körüli értéket állapítottak meg. Már ekkor majdnem minden kút hévizét felhasználták épületek, üvegházak, vékony fémlapos házak fűtésére és úszómedencék feltöltésére. A geotermikus energia kutatási és értékelő módszereit a Bécsi-medence szlovákiai részének repedezett karsztos környezetében vizsgálták és értékelték. A termálenergia várható készlete itt 511 MW-ot képvisel és a prognosztikus készlet mintegy 268 MW. Az értékelő munkát térképek, földtani szelvények, táblázatok teszik szemléletessé. Összehasonlító vizsgálatainkban meghatározó jelentőségű volt Franko, O.-Gazda, S.-Michalícek, M. szerzők (1975) munkája, amelyben Révkomárom (Komár- no), Pat (Patince) és Párkány (Stúrovo) vízföldtani viszonyain belül a hévíz fizikai és hidrogeokémiai adottságait 19 nyomelem mennyiségi értékeivel kiegészítve értékeli. Ezzel teremtődött meg a feltétele annak, hogy a magyar és a szlovák oldalon megközelítően egymással szemben, a Duna két oldalán létesült karsztos hévízkutatásból az összehasonlító vizsgálat elkészüljön. Ennek megfelelően Komárom-Révkomárom (Komárno), Du- naalmás-Csokonai-forrás-Pat (Patince) és Esztergom - Párkány (Stúrovo) között főleg hidrogeokémiai adatok egyeztetése, az azonosság és az eltérés mutatkozása, illetve egyediségek kimutatása történjen meg (1. ábra). Tehát ezeknek ismeretében kiegészüljön további vízföldtani jellemzőkkel, makro- és nyomelemekkel bővüljenek és színesedjenek a rendszer adottságai. A vizsgált hévizes karsztrendszer szakasz kb. 50 km hosszú nyugat-keleti irányban, szélessége pedig 1-2 km- re terjed ki. Ebből az következik, hogy a szlovák oldalon még kb. 8-10 km mélységig terjed ki (Császár G.-Vo- zár J. 1998) és e részen érintkezik északon a Vepori nem karsztos kifejlődésü medencealjzat szerkezeti egységgel, amelyen belül a Diósjenő-Ógyalla-vonal határolja le a dunántúli-középhegységi egységtől (Haas J.- Budai T. 2014). Természetesen a hévíz karsztrendszer nyugati irányba is tovább folytatódik majdnem a Rába- vonalig, amely egyben lezárja a rendszer nyugati irányú részének elterjedését.
