Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. EVF. 3. SZ. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált Duna jobb és bal parti hévizkútjairól a tárgyalt számozással 2. ábra. A vizsgált terület prekainozoos aljzatának lemeztektonikai helyzete a vizado karsztos kőzetek felszín alatti izov on ólaival. (Császár G.-Vozár J. térképe nyomán) A. Vepori-egység nem karsztos medence aljzat, B. Dunántúli-középhegységi egységi aljzat 1. Diósjenő-Ogyalla-vonal, 2. Rába-vonal, 3. A hévízkarszt mélysé Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a dunántú­li-középhegységi egységhez kapcsolódó hévíz karszt- rendszer elterjedése alapvetően hazánk területén helyez­kedik el és csak kisebb északi része húzódik át Dél-Szlo- vákiába, miközben a hévíz-rendszer dinamikus megújuló vízkészletét biztosító beszivárgási területek egységesen a Dunántúli-középhegységhez kapcsolódnak, illetve annak hegységrészeire. A rendszer dinamikus vízkészletét meg­csapoló hévforrások is hazánk területén vannak, kivételt képez a páti (Patince) hévforrás, illetve ott létesített hé­vízkút, mert e helyen is még a dinamikus készlet fo­gyasztás történik. így összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált hévízrendszer vízforgalma és ehhez kap­csolódó áramlási pályák és egyéb vízföldtannal kapcso­latos sajátosságok, azaz működési adottságai hazánk te­rületén alakultak ki, amelyek egyben alapvetően megha­tározzák és befolyásolják a szlovák oldali rendszer mű­ködését is. Már e bevezetőben meg kell említeni, hogy Révkontá- romnál (Komámo) és környékén olyan egyedi szeizmo- tektonikai adottságok alakultak ki, amelyek a mai le­meztektonikai folyamatokkal állnak genetikai kapcsolat­ban, mert itt pattant ki a Kárpát-medence legnagyobb 6,2 amplitúdójú földrengése 1763-ban, amelyet azóta is számos kisebb-nagyobb földrengés követett, legutoljá­ra az 1984. évi rengés bizonyítja azt, hogy a mélyben a lemezmozgások okozta feszültségek napjainkban is idő­ről időre felhalmozódva rengésként kioldódnak. Érdekes még, hogy a Duna völgye mentén még földrengés sújtot­ta Dunaalmást 1815-ben, akkor az egész falu elpusztult, de még Esztergomnál is több földrengés pattant ki. így a gi izovonalai a főbb vetők feltüntetésével, 4. Gerecse-Gete területe Duna-völgye, amelyhez a vizsgált hévízkutak tartoznak szeizmotektonikai szempontból kiemelt területek közé tartozik. Ehhez kapcsolódóan e közleményben foglalkozunk még a földrengések hatásával a felszíni és a felszín alatti vizekre, mert Réthly A. (1952) könyvében a szemtanúk beszámolói is nagyon érdekes jelenségekről tesznek em­lítést, jelezve azt, hogy a rengésekhez a vízzel kapcsolat­ban különös megnyilvánulási formákat tapasztaltak a Dunánál és főleg a talajvíznél. A jelen anyag összeállításánál kiemelten figyelembe vettük Haas J.-Budai T. szerkesztésében 2014-ben megjelent kiadványt, amely Magyarország prekainozoos medencealjzatának földtanával foglalkozik. Továbbá Lorberer Á. 2002-ben Budapest hévizei mérnökgeológi­ai szemmel megjelent publikációját, amelyben leírja, hogy korlátozott mértékű vízföldtani kommunikáció ala­kult a felső-tuász alaphegységi kőzetek alatti mélyebben fekvő alsó-triász-felső permi dolomitos-márgás és eva- poritos (anhidrites) formációkkal is és a jelentős szulfát tartalom a hévizekben e kőzetekből származtathatók, fő­leg a rendszer déli részén. Szabó V. et al. által összeállí­tott anyag, amelyben kimutatták, hogy a budapesti hévi­zek szulfát tartalmának egy jelentős része valóban a tri­ász alatti felső-permi evaporitos kőzetekhez kapcso­lódnak és a stabil kénizotópos (34S) vizsgálatok ered­ményei ezt bizonyították be. így e stabil izotóp vizsgá­latok eredményei igazolták, hogy a hévizek jelentős szul­fát tartalma a fekvő permi kőzetek anhidrites rétegeiből származnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom