Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Simon Brigitta - Kucserka Tamás - Anda Angéla - Soós Gábor: Hínárral és üledékkel rendelkező víztest párolgásának mérése párolgásmérő "A" kádban
61 SjlMO^^^CUCSERKAJ^^ND^^^^^ÓS^^^íínárTa^jUiledékkel^endelkezíWíztestjjárolgása^ A 2. ábrán ábrázoltuk a hínárral borított kád napi tényleges párolgásának értékeit 2013-ban és 2014-ben. Az ábrán látható, hogy a két év vizsgálati időszaka eltérően alakult. Ennek oka, hogy a két év eltérő időjárása miatt a hínár vegetatív részei eltérő időben fejlődtek ki. A kísérletek befejeztét minden időszakban a hínár pusztulásának kezdete szabta meg. McMahon et al. (2013) szerint a makrovegetációval borított víz párolgása nagyobb, mint a nyílt vízfelület párolgása. Ez megegyezik az általunk tapasztaltakkal. A napi párolgási értékeket tekintve megfigyeltük, hogy az üledékkel borított kád párolgása nagyobb, mint a hínárvegetációt tartalmazóé. Ezt több módon is magyaráztuk. Egyrészt az iszap sötét színe miatt nagyobb mértékben nőtt a víz hőmérséklete, másrészt a kádban lévő üledék miatt csökkent víz mennyisége miatt kisebb víztömeg gyorsabban átmelegedett. Miután a makrovegetáció nőni kezdett, intenzívebb párolgás vette kezdetét a másik kádunkban is, és augusztusra mindkét évben kissé meghaladta az iszappal rendelkező kád párolgását. Ez a hínár jelenléte miatti víz színváltozásával, s annak eltérő sugárzási tulajdonságaival magyarázható. a) Iszapos "A" kád (2013) Párolgás és hőmérséklet A két vizsgálati időszakban beállított kádakban mért eredményeket összevetettük a napi maximum hőmérsékleti értékekkel (2. ábra). Az alábbi diagramokon jól látható, hogy a maximum hőmérsékletekkel jól korrelál a makrovegetációval borított kád, mindkét év R2 értéke meghaladja a 0,6-ot. Iszapos kád esetében ez az arány alacsonyabb, 0,15-0,23 körül alakult. Továbbá jól látható, hogy az üledékkel borított kád esetében sokkal nagyobb szórás jelentkezik, mint a hínáros kádnál, az értékek iszapos kád esetén 0,4 és 5,3 mm, hinaras kád esetén 0,9 és 5,7 mm között mozogtak. Tehát a két évben beállított kísérletünk tapasztalatai alapján elmondható, hogy a hínárral borított víztest párologtatása lineárisan emelkedik a napi maximum hőmérsékleti értékekkel. Ennek oka a víz szintváltozása mellett lehet még az is, hogy a hőmérséklet emelkedésével megnő a biológiai folyamatok sebessége is, vagyis a víztestben lévő makrovegetáció intenzívebben fotoszintetizált, így több vizet párologtatott el. b) Hinaras "A” kád (2013) c) Iszapos "A" kád (2014) d) Hinaras "A" kád (2014) 35 Napi maximum hőmérséklet (°C) Napi maximum hőmérséklet (°C) 5. ábra. Klasszikus „A” kádakban (a), c) - iszapos kád; b), d) - hinaras kád) mért párolgási értékek és a napi maximum hőmérséklet összefüggései 2013-ban és 2014-ben A fenti összehasonlítást a napi minimum hőmérsékleti értékekkel is elvégeztük (3. ábra). Az előbbiektől eltérően itt már nem tapasztalható egyértelmű összefüggés. Itt is megfigyelhető, hogy a makrovegetációval borított víztest nagyobb mértékben korrelál a minimum hőmérséklettel, mint az üledékkel borított. Az előzőekhez hasonlóan, a minimum hőmérsékletnél is az iszapos kád esetében nagyobb az adatok közötti szórás, a párolgás napi értékei 0,3 és 6,2 mm között mozogtak, ez a hinaras kád e- setében 1,2 és 9,7 mm között alakult. Végeredményként elmondhatjuk, hogy a párolgási sebesség és a meteorológiai változók, nevezetesen a maximum és a minimum hőmérséklet és a párolgás összefüggése jelentős bizonytalanságot mutat (Winter, 1981; Lowe et al., 2009).
