Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Rakonczai János - Fehér Zsolt: A klímaváltozás szerepe az Alföld talajvízkészleteinek időbeli változásaiban
RAKONCZAIl-FHHHRj^_^^nmavákozás^/ere£c^^ 13 sabb területek felőli eláramlást (18. ábra). A fajlagos víz- évtizedekben az átlagosnál több csapadékot kapott, készletek alakulása is tükrözi, hogy ez a terület az elmúlt 18. ábra. A fajlagos talajvízkészlet változása az Északi-középliegység előterén magassági szintek szerint tagolva (referencia időszak 1961-1965) (Rakonczai 2013b) 7. Az Alföld klímaérzékenysége a talajvízváltozások alapján Korábban már utaltunk rá, hogy a felszín közeli víztartó rétegek nagyobb részben csapadékból táplálkoznak, így azok visszatükrözhetik a csapadékviszonyok változását. Ott, ahol a talajvíz felszíni vizekből, vagy felszín a- latti szivárgással távolabbi területekről is pótlódhat, ez a kapcsolat nem erős. Azokon a területeken viszont, ahol a külső vízpótlásra nincs lehetőség, a klimatikus hatásra jelentős, a csapadékviszonyok trendjét jelző talajvíz-változások is kialakulhatnak. Az elmúlt évtizedben végzett kutatásaink azt bizonyították, hogy a csapadékhiány a ta- lajvízszint-csökkenésen keresztül gyakorol leginkább trendszerű változásokat a tájra, és a talajvízváltozásokat e- setenként talaj- és vegetációváltozások is követik (Rakonczai 2006). A klímaváltozás tájra gyakorolt hatása szempontjából így meghatározó jelentőségűek a talajvízviszonyok változásai (ott, ahol ez a vízkészlet előfordul). A talajvízszintek változásai ugyanis a csapadékviszonyok változását letompítva tükrözik vissza (így a hosszabb időtávú következményeket jelzik), ugyanakkor a vegetáció számára ez a készlet jelentheti a biztonságot (folyamatosan Jelen van”, rövid távon nem változik szélsőségesen, így annak módosulásához a növényzet — egy határon belül - alkalmazkodni tud). Emellett fontos, hogy mivel a földtani viszonyok rövid távon nem változnak (és a hidrogeológiai kapcsolatok sem) a múltbeli változások elég nagy biztonsággal segíthetnek a jövőbeli folyamatok előrejelzésekor is (ha nincsenek nagy antropogén beavatkozások). Mindezek miatt a talajvízváltozások egyrészt a tájváltozások egyik meghatározó elemének tekinthetők - mind a múltban és jelenben, mind pedig a jövöben._Ez a vízkészlet az Alföld teljes területén előfordul, így alkalmas arra, hogy nagytájunk klímaváltozással kapcsolatos érzékenységét területileg is értékeljük, minősítsük. A négy középtáji léptékű területen elvégzett - geoin- formatikára alapozott — kutatásunk főbb megállapításai a következők (Rakonczai 2013b).- A csapadékviszonyok elmúlt évtizedek során tapasztalt változásai igen differenciáltan érintik az Alföldet. A talajvízkészletek legjelentősebb változásai a Duna—Tisza közén és Nyírségben tapasztalhatók (ez utóbbi akkor is i- gaz, ha azt a konvencionális talajvíz-változás térképek nem jelzik). A talajvízkészletek hiánya az elmúlt fél évszázad során egy-egy szárazabb időszakban a Duna-Ti- sza közén meghaladja az 5 km3-t (ami közelíti hazánk teljes évi vízfelhasználását), de a területileg kisebb Nyírségben is közelíti ezt.- Az 1990-es évek közepéig tartó, mintegy másfél évtizedes szárazabb időszak a Duna-Tisza közén okozta a legegyértelműbb változásokat. A legnagyobb talajvíz- szint-csökkenés a domborzatilag legmagasabb területeken következett be, és kialakult egy kb. 1000-1500 km2- es terület, ahol a változások visszafordíthatatlannak látszanak.- A Duna—Tisza közén a talajvízszint-csökkenés szorosabb kapcsolatban van tengerszint feletti magassággal. Gyakorlati szempontból nagy jelentősége van, hogy a külső (klimatikus) körülményekre a táj magasabb (120— 150 méter közötti3) átmeneti zónái reagálnak leginkább.- A Nyírség területe valamivel csapadékosabb és - vélhetően a táj szabályosabb kiterjedésének köszönhetően is - jobban „gazdálkodik” a vízkészletekkel, a klimatikus hatásokra adott válasza (a talajvíz vonatkozásában) egységesebb. A vízkészletek csökkenése kiegyenlítettebb, de tartósnak tűnik (bár az 1950-es évek első felében már voltak a maihoz hasonló kisebb fajlagos vízkészletek). Fontos, hogy a jövőben ennek a tájunknak talajvíz-változásaira is nagyobb figyelmet kell fordítani.- A Dél-Tiszántúl - köszönhetően annak, hogy területe hidrogeológiailag szoros kapcsolatban van a Maros hordalékkúp központ részével — a klímaváltozással kapcsolatos kitettség szempontjából viszonylag kedvező képet mutat. Ez a táj (illetve az ahhoz kapcsolódó hidrogeológiai egység) egy-egy csapadékos időszakban - viszonylag hatékonyan (rövid idő alatt) - nagyobb készleteket képes elraktározni, és abból hosszabb időszak alatt tud gazdálkodni. A jövő szempontjából viszont kimondottan veszélyes lehet, ha a Békés megyei arzénes vizek kiváltását Arad környéki kútcsoportokkal oldják meg, a- mi főként a szárazabb időszakokban csökkentheti a felszín alatti vízutánpótlódást.- Az Északi-középhegység előterén — a hegység felől érkező felszín alatti áramlások miatt — egyelőre klimatikus okok nem veszélyeztetik a talajvízkészleteket. Kockázatot hosszabb távon itt is az antropogén hatás (a külszíni lignitbányászat miatti vízkitermelés) jelenthet. 3 A magassági adat a talajvíz szintjére, és nem a felszínre vonatkozik.
