Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Kiss Tímea - Hajdu István Zoltán: Morfológiai változások vizsgálata a Felső-Tisza ukrán-magyar szakaszán
jGSS^T^HAJDU^^^^Morfológi:^ .51 /év) oldalirányú elmozdulása, de ez a belső íven az övzátonyok folyamatos épülése miatt lehetséges. 1. táblázat'. A folyószakasz hosszának és kanyargósságának a változása 1842 és 2012 között Középvonalhossz (km) Kanyargósság 1842 14,6 1,5 1890 15,2 1,7 1929 17,1 1,8 1976 18,1 1,9 2002 18,2 1,9 A meanderező határszakaszon a kanyarulatok folyásirányban egyre fejletlenebbek és kisebbek, így formakincse alapján a szakasz kettéosztható (3. ábra). A folyószakasz folyásirányban eső felső részén (744-732 fkm) nagyméretű kanyarulatok találhatók, amelyeknek az átlagos ívhossza 1842. és 2012. között 1053 méterről 1863 méterre emelkedett (44 %), míg kanyarulat-fejlettségük 1,3-ról 2,0-re nőtt. Ezeknek a kanyarulatoknak az oldalirányú elmozdulása a szabályozások előtti időszakban (1842-1890) még 7,7 m/év volt, majd 1929-ig 6,3 m/évre, ezután 1976 és 2012 között már 1 m/évre csökkent. A szakaszon három egyszerű és egy összetett (sziirflexiós) kanyarulat alakult ki, amelyeknek a medermorfológiai tulajdonságai eltértek az egyes időszakban. Az egyszerű kanyarulatok az elmúlt másfél évszázad alatt lassan lejjebb tolódtak, vándorlásuk különösen intenzív volt, amíg a partbiztosításaikat meg nem építették. Az összetett kanyarulat a szabályozások előtt (1842) egy fejlett (ß =1,4), nagy ívhosszú (900 m) kanyarulat volt, amelyen 1890-ig kisebb, másodlagos kanyarok alakultak ki, amelyek 1890 és 2012. között megnyúltak. A határszakasz alsó felén (732-726 fkm) található kanyarulatok morfológiája a szabályozások óta alig változott. A beavatkozásokat megelőzően (1842) a szakaszon a kanyarulatok átlagos fejlettsége ß=l,5 volt, majd 1890-ig egy 3,3 km ívhosz- szú, érett (ß=2,l) kanyarulatot átvágtak. Ezzel egy 1,5 km hosszú egyenes szakaszt hoztak létre, amivel a kanyarulatok fejlettsége 1890-re ß=l,2-re csökkent. A 20. században a kanyarulatok átlagos ívhossza lassan nőtt (885 méterről 1057 méterre), majd a partbiztosítások hatására a kanyarulatok fejlődése megállt. 3. ábra: A vizsgált határszakasz kettéosztató a kanyarulatok morfológiája és fejlődése alapján 4.2. A vándorló ukrán szakasz jellegzetességei A vizsgált ukrán Tisza szakasz legszembetűnőbb tulajdonsága a rendkívül széles középvízi meder, ami folyásirányban folyamatosan szűkül, majd átmenetet képez a határszakasz meanderező mintázata felé (4. ábra). A szakasz átlagszélessége a vizsgált időszak (2006-2012) alatt 594 méterről 625 méterre növekedett (5 %), de ennek mértéke térben változott. A határtól 7,5-10 km-re lévő szakaszon volt a legnagyobb mértékű (7,3 m/év) a szélesedés. Ugyanakkor a kisebb mértékben (1,9-2,8 m/év) szélesedő szakaszok rendszerint felváltva követték egymást. Az egyetlen szűkülő (1,8 m/év) szakasz pedig a határtól 2,5-5 km között volt. A vizsgálat közben felfigyeltünk arra, hogy a Tisza jobb partján összesen 24 ha erózió (4 ha/év) és 10,3 ha akkumuláció (1,7 ha/év) volt, míg a bal parton 22,6 ha partpusztulás (3,7 ha/év) és 9,8 ha partépülés (1,6 ha/év), tehát a meder lassan észak felé tolódik. A két partoldal közötti erózió és akkumuláció közötti különbséget részben az okozza, hogy a folyószakasz folyásirány felőli részén négy egymáshoz közel álló 248 hektárnyi területű ártéri sziget helyezkedik el, amelyek a bal partoldalt megvédik a főágra jellemző intenzív parteróziótól. ■■Akkumuláció DB Parterózió EZIlSziget (2012) ' Középvízi meder .2 250- ■g 200 2 150 1100 * 50 •£0 1 50 O' \\kcvHatártól való távolság (km) l.h. A,,,,'".,, 1.1 Jl... 1,1,1 r .ti. >1 ; £ 150
