Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Kiss Tímea - Hajdu István Zoltán: Morfológiai változások vizsgálata a Felső-Tisza ukrán-magyar szakaszán
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015 95. EVF. 2. SZ. 4. ábra: Az ukrán szakaszon a pusztuló és épülő partok helyei, illetve a meder szélességének változása 2006 és 2012 között A folyószakasz parterózióját két kanyarulatban részletesen is elemeztük (5. ábra). A két kanyarulat partpusztulásának átlagos üteme nagyságrendileg egyezett, bár a szélsőértékek jelentősen különböztek (2. táblázat). Tiszasásvár 5. ábra: A részletesen vizsgált két kanyarulat partvonalának változása 2006 és 2014 között A Tiszasásvámál lévő kanyarulat pusztulása 2006-2012 között átlagosan 14,4 m/év volt, majd 2012-2014 között a folyamat mérséklődött (12,5 m/év). Ennek az oka, hogy a sodorvonal egyre kisebb szögben éri a partot, mivel új főág alakult ki, ahová a fő sodorvonal áttevődött, miközben a korábbi főág hordalékkal feltöltődött, ami a parterózió csökkenéséhez vezetett. Ugyanakkor a tisza- bökényi kanyarulatnál a parterózió felerősödött, hiszen 2012 után 15,6 m/évre nőtt az üteme (2006-2012: 10,8 m/év). Ezt a kanyarulatban kialakult kiterjedt mederkö- zépi zátonyrendszer létrejötte okozta, amely miatt a sodorvonal a parthoz szorult, felerősítve a partpusztulást. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ukrán folyószakasz igen intenzíven formálódik, amiben nagy szerepe van a lerakódó durva fenékhordaléknak, ami a sodorvonalat eltérítheti. Ez jelentős energia-felemésztődéssel járhat a szakaszon, ami az árvizek munkavégző képességét szabályozza. Tehát amennyiben például sarkantyúkkal próbálják a parteróziót lassítani (erre van példa Ti- szabökénynél), nagy valószínűséggel ezeket a kőrakatokat rövid idő alatt alámossa majd a Tisza, illetve a kavicsanyag mesterséges stabilizálásával az árvizek munkavégző képessége fog nőni, ami egyértelműen kedvezőtlen a határszakasz árvízi biztonságára. 2. táblázat: A részletesen vizsgált két kanyarulat partpusztulásának az üteme 2006 és 2014 között Parterózió mértéke (m/év) Tiszasásvár Tiszabökény átlag min. max. átlag min. max. 20062012 14,4 4,3 29,2 10,8 5,8 15,8 20122014 12,5 4,1 24,1 15,6 2,1 17,1 Az ukrán szakaszt vándorló mintázatúnak tekintettük, mivel a medret zátonyok és szigetek tagolják, illetve mert a fonatos mintázattal ellentétben a partjai nem párhuzamosak, valamint létezik egy fő ág, amit több kisebb mellékág követ. Ugyanakkor a gyors mederformálódás miatt az anasztomizáló mintázattól is különbözik. A szigetek és zátonyok helye a szakaszon térben és i- dőben is változott. A szigetek összterületében (2012: 466 ha) nem történt számottevő változás (~1 ha növekedés), ugyanakkor míg számuk 2006-ban 22 volt, addig ez 2012-ig 17-re csökkent. Ennek oka, hogy a partba vagy egymásba olvadtak a mellékágak feltöltődésével, ami jelzi a szakasz gyors változásait. A szigetek a határt követő első 3 km-ben még nincsenek jelen, majd meder tágulásával (382 méterről 1024 méterre) a területük folyamatosan növekszik (6. ábra). A szakasz végére pedig (10-12,5 km) megint lecsökken a területük, ami a meder újbóli szélesség csökkenésével magyarázható. Határtól való távolság (km) 6. ábra: A szigetek változása 2006 és 2012 között A zátonyok összterületében jelentős változás történt, a 2006-ban mért 83,4 ha 2012-ig 75,5 hektárra (9 %) csökkent (7. ábra). Az eltelt 6 év alatt az „eltűnt” zátonyfelszín 60 %-a (4,7 ha) a szigetekbe vagy a partba olvadt, míg 40 % (3,2 ha) a 2012-es felvételkor víz áll kerülhetett, hiszen a felvétel időpontjában 26 cm-el magasabb vízállást mértek. A legkisebb zátonyterület a határhoz közeli (0-2,5 km) szakaszon található, míg feljebb a meder tágulásával ugrásszerűen megnövekszik. 35 30 jf 25 S20 1 15 f- 10 5 0 2,5 km 5 km 7,5 km 10 km 12,5 km Határtól való távolság (km) 7. ábra: A zátonyok változása 2006 és 2012 között 5. Következtetések Eredményeink azt mutatják, hogy a teljes vizsgált szakasz morfológiai szempontból több részre osztható (8. ábra). A vándorló ukrán szakaszt széles és sekély meder jellemzi, amelyben gyorsan áthalmozódó kavicszátonyok és nagyméretű szigetek találhatók. A sodorvonal gyakran áttevődik, így a fő- és mellékágak gyakran váltakoznak, ami a parterózió és akkumuláció helyeinek áttevődését e
