Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai

86

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ.

Alkalmasak-e a kovaalga ökológiai guildek az ökológiai állapot becslésére nagy folyók esetében?

Szilágyi Zsuzsa1, Szekeres József2, Csányi Béla2, Kiss Keve T.2, Tóth Bence2 és Ács Éva2 'ELTE Környezettudományi Doktori Iskola, 1117. Budapest, Pázmány P. s. 1/a;

2MTA ÖK Duna-kutató Intézet, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14

Kivonat: Passy (2007) a kovaalgákat elsősorban a tapadási stratégiáik alapján ökológiai guildekbe sorolta. Felosztása szerint az aljzathoz

szorosan tapadó kovaalgák képezik az egyik guildet, melyek inkább a tápanyag szegényebb és erősebben áramló vizű élőhelyeket részesítik előnyben. A másik guildbe az aljzattól elemelkedő módon (pl. kocsonyanyéllel) tapadó kovaalgák tartoznak, melyek a tápanyag gazdagabb, de lassabban áramló élőhelyekre jellemzőek. A harmadik guildbe pedig a mozgásra képes kovaalgákat sorolta, melyekről azt figyelte meg, hogy mennyiségük növekszik a tápanyag gradiens mentén és csökken a diszturbancia gradiens mentén. Rímet & Bouchez (2012) egy újabb guildet vezetett be, a planktonikus kovaalgákét, mivel ezek nem képesek az aljzathoz kötődni, viszont csaknem mindig megtalálhatóak a bevonatban, esetenként jelentős arányban. Véleményük szerint a fentebb leírtak alapján a guildek hasznos eszközei lehetnek az ökológiai állapotbecslésnek a jövőben. Vizsgálatainkkal arra a kérdésre kerestünk választ, hogy vajon kiválthatja-e a kovaalga indexeken alapuló ökológiai állapotbecslést ez a módszer. Ugyanabban az időpontban több ponton (keresztszelvény mentén) és ugyanazon a ponton (litorális régióban) több időpontban vett mintavételekkel vizsgáltuk milyen időbeli és térbeli heterogenitást mutat a Duna gödi szakaszán a kovaalga guildek eloszlása. Eredményeink ugyan az egyes guildek és az áramlási diszturbancia kapcsolatára vonatkozó megállapításokat megerősítették, azonban nem támasztják alá a guildek és a tápanyagtartalom közötti szoros összefüggést, legalábbis egy olyan nagy folyó esetében, mint a Duna.

Kulcsszavak: kovaalga, guild, tápanyag, diszturbancia, ökológiai állapotbecslés

Bevezetés és célkitűzések

Passy (2007) a bentonikus kovaalgák vonatkozásában bevezette a kovaalga ökológiai guildek fogalmát, mint funkcionális egységet. Definíciója alapján egy ökológiai guildbe olyan taxonok tartoznak, melyek azonos környezeti feltételekhez különböző módon alkalmazkodnak. Véleménye szerint nemcsak a kovaalga fajok, hanem a guildek eloszlása és környezeti változók között is szoros az összefüggés. Felosztása szerint az aljzathoz szorosan tapadó kovaalgák képezik az egyik guildet ('low profile guild' - LPG), melyek inkább a tápanyagban szegényebb és erősebben áramló vizű élőhelyeket részesítik előnyben. A másik guildbe ('high profile guild' - HPG) az aljzattól elemelkedő módon (pl. kocsonyanyéllel) tapadó kovaalgák tartoznak, amely csoport a tápanyagban gazdag, ám a víz sebességéből fakadó zavarásnak kevésbé kitett élőhelyeken érte el a maximumát. A harmadik guildbe ('motile guild' - MG) pedig a mozgásra képes kovaalgákat sorolta, melyekről azt figyelte meg, hogy meny- nyiségük növekszik a tápanyag gradiens mentén és csökken a diszturbancia gradiens mentén. Rímet & Bouchez

(2012) bevezettek egy új guildet (‘planktic’ - PG) a planktonban élő, de időlegesen a bevonatba kiülepedő kovaalgákra, mivel ezek nem képesek az aljzathoz kötődni, viszont csaknem mindig megtalálhatók a bevonatban, esetenként jelentős arányban. Stenger et al. (2013) vizsgálataikkal részben alátámasztották Passy megfigyeléseit (annak kivételével, hogy az erőteljes áramlások negatívan hatottak a motilis guild arányára). Továbbá a guildek tekintetében egyfajta évszakos eloszlási mintázatot figyeltek meg a Torna-patakban. Azt tapasztalták, hogy a low profile guildbe tartozó kovaalgák nyáron jellemzők, a high profile-ba tartozók tavasszal, a motilis kovaalgák pedig a téli hónapokban értek el maximális egyedszámot a bevonatban. Ezen korrelációk alapján egyes szakirodalmak szerint (Berthon et al. 2011, Rímet & Bouchez 2011) a guildek a jövőben hasznos eszközei lehetnek a vizek ökológiai állapotbecslésének, de legalábbis kiegészíthetik az eddig alkalmazott metrikákat. Ennek a módszernek a hasznosságát növeli, hogy nem igényel nagy taxonómiai ismeretet, elég csak nemzetség szinten besorolni a kovaalgákat. Vizsgálatainkkal arra a kérdésre kerestünk választ, hogy vajon kiválthatja-e a kovaalga indexeken alapuló ökológiai állapotbecslést ez a módszer. Mivel az említett vizsgálatok mindegyike kis vízfolyásokon alapul, egy olyan nagy folyó esetében is tanulmányozni kívántuk a guildek és a környezeti változók közötti összefüggéseket, mint a Duna.

Anyag és módszer

Kétféle gyűjtési sorozatot végeztünk: 1) Kereszt szelvény vizsgálatok: 2012. május 23-án, ill. 2013. május 13 -án (azaz mindkét évben gyakorlatilag ugyanakkor, kiküszöbölendő a szezonális hatást), de eltérő hidrológiai viszonyok mellett (egy alacsony: 1420, illetve egy közepes: 2045 mV1 (Budapest) vízhozamú időszakban) vettünk mintát a Duna gödi keresztszelvényében. A gyűjtéseket különböző mélységekből (1, 3 és 5 m mélyről a folyó jobb partjától haladva a bal felé), mélységi üledékkotróval végeztük. Az első vizsgálati évben nem csak kőről (az európai szabvány szerint), hanem finomabb mederanyagról, így homokról és iszapról is gyűjtöttünk (a mederanyagot a Dunából vett vízzel összeráztuk, majd a leülepedést követően a vizet használtuk a minta készítéséhez), míg 2013-ban kizárólag kő felszínéről. 2) „Hosszú távú” vizsgálatok: szintén a Duna gödi szakaszán, havonkénti gyakorisággal, a litorális régióban, három éven keresztül (2010-2012) vizsgáltuk a bevonatot. Ekkor minden alkalommal kőről gyűjtöttünk. A vizsgálat során rendszeresen mértük a vízhőmérsékletet, a pH-t, az oldott oxigént, valamint a vezetőképességet (Eutech PCD650 terepi mérőberendezés), laboratóriumban pedig a foszfát-P, nitrát-N, ammónium-N (spektrofotometriás módszer), kémiai oxigénigény (kálium-permanganátos módszer) (COD), lebegőanyag tartalom (gravimetria) és zavarosság értékeket (Lovibond terepi zavarosságmérő) határoztuk meg. A vízhozam adatokat az Országos Vízjelző Szolgálat honlapjáról töltöttük le.

Az aljzatokról gyűjtött bevonatmintákat forró hídro- gén-peroxidos roncsolás és beágyazás után Olympus IX- 70 típusú fénymikroszkóppal, standard protokoll szerint (EN 13946, 2003) 400 valvát meghatározva vizsgáltuk. Az egyes minták alga közösségeinek vizsgálatához a következő többváltozós statisztikai módszereket használtuk: a főkomponens analízist és a boxplot elemzéseket a PAST programmal végeztük, a redundancia analízist pedig a Syn-tax 2000 programmal (Podani 2000). Az öko-