Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 1. szám - Scheuer Gyula: Az izlandi Gejzír-mező keletkezése és hidrotermás jelenségeinek összefüggése a földrengésekkel
58 Az izlandi Gejzír-mező keletkezése és hidrotermás jelenségeinek összefüggése a földrengésekkel Scheuer Gyula 1126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: Izland vulkánossága a legújabb vizsgálatok szerint az Észak-Atlanti hátság forró pontjához kapcsolódik és annak felszíni megnyilvánulás formájának tekinthető. Ez az ország középső részén végighúzódó neovulkáni övezettel függ össze, amelyben napjainkban 35 aktív vulkán működik. Ebben a zónában nemcsak aktív vulkánok vannak, hanem itt alakultak ki, még olyan hidrotermás rendszerek és ezek felszíni megnyilvánulás formái, mind pl. a gejzírek, gőzkiáramlások, forró források többek között. A neovulkáni zónára jellemzők még a gyakori földrengések. Ezek a térség mai aktív szeizmikus adottságait bizonyítják. A jelen anyagban a szerző azt vizsgálja, hogy az izlandi hidrotermás rendszerekre a gyakori földrengések milyen hatást gyakorolnak. Ezen belül részletesen elemzi az ország egyik leghíresebb hidrotermás területének a Gejzír mezőnek gejzírjeire, hévforrásaira az egyes földrengések milyen változásokat és jelenségeket okoztak átmenetileg vagy véglegesen. A nyomelem vizsgálatok igen magas fluor tartalmat mutattak ki a Strokkur gejzír vizében, forró pont, szeizmikus aktivitás, hidrotermák keletkezése és megszűnése, nyomelemek. Kulcsszavak: 1. Bevezető Izland olyan szigetország, amely aktív vulkánjairól és azok gyakori kitöréseiről ismertek. Ilyen szubglaciális vulkánkitörés történt a közelmúltban 2011 tavaszán. Ennek poranyaga kihatott Észak-Európa légi közlekedésére, időlegesen megbénítva azt. Az aktív vulkánossághoz kapcsolódóan kiterjedt hidrotermás tevékenység is kialakult a szigetországban, amelyek megjelenés formái mind pl. a gejzírek, forró források, iszap fortyogok, gőzfeltörések és kovakiválások tartoznak. Ezekre a hidrotermás mezőkre alapozott geotermikus erőművek biztosítják már az ország energiaigényének jelentős részét és teszik lehetővé a szigetország kiterjedt és magas- szintű melegházi növénytermesztését is. Izland aktív vulkánossága és a magas hőmérsékletű hidrotermák az ország középső részén végig húzódó neovulkáni övezetben helyezkednek el és a legújabb szakirodalom már ezt az övezetet az Észak-Atlanti-hátság felszíni megjelenés formájának tartja, és ez egyben a hátság forró pontjának felszíni vetülete (Hartai E. 2003; Stow D. 2007). Ehhez a forró ponthoz napjainkban nemcsak aktív vulkánok, hanem kiterjedt hidrotermás tevékenység is kapcsolódik. Waring G. A. (1965) a szigetország hidrotermáinak és ásványvizeinek kataszterében 516 előfordulást ismertet rövid jellemzéssel megemlítve a különböző halmazállapotban feltörő vízből képződött lerakódásokat is. Továbbá a legújabb szeizmicitási szakirodalom ezt a neovulkáni övezetet ÉszakEurópán belül szeizmicitási kockázati szempontból egyik magas aktivitású területek közé sorolja (Grünthal G. et al. 1999). 1. ábra. Izland áttekintő' helyszínrajza a neovulkáni zóna és a jelentősebb hidrotermás teriiletek feltüntetésével (Torfasson H. nyomán) 1. Alacsony hőmérsékletű ásványvizek területe, 2. Neovulkáni őv, 3. Tengerparti lapály, 4. Belföldi jégtakaró, 5. Hidrotermás területek, 6. Részletesen vizsgált hidrotermás terület. Ezek az újabb szakirodalmi anyagok ösztönöztek arra, hogy az 1997-ben történt helyszíni izlandi tapasztalataimat, a korábban kiadott anyagokat (Scheuer Gy. 1998, 2003) szeizmicitási és lemeztektonikai vonatkozásban kiegészítsem. Ezért a jelen tanulmányban a helyszíni tapasztalatokat is felhasználva részletesen ismertetem Izland leghíresebb és leglátogatottabb Gejzír mező-i hidrotermás területét, ahol ma is még aktív gejzírek törnek fel (Strokkur). Továbbá, mert ennek a gejzír mezőnek a kialakulására és fejlődésére a környezetben kipattant földrengések alapvető és meghatározó szerepet játszottak. Valamint kihasználtam éppen adódó kedvező vízmintavételi lehetőségeket. Ezért a jelen anyagban tárgyalom még a Strokkur gejzírből hozott vízminta makro- és mikroelemeinek vizsgálati eredményeit is, amelyből a hidrotermás rendszer vízkörforgalmi adottságaira kaptunk adatokat. Az 1. ábrán tüntettem fel Izlandon belül a vizsgált terület helyét s az aktív neovulkáni övezetet. 2. Izland környezeti adottságai 2.1. Éghajlati adottságok Izland éghajlatát északi fekvése és a szigetet körülvevő Atlanti-óceán és ehhez kapcsolódó Golf-áramlat határozza meg. Éghajlata ezért óceáni, hűvös nyárral és aránylag enyhe, hosszú téllel (S. László K. 1996). Az ország fővárosának Reykjaviknak évi középhőmérséklete 5°C, amelyen belül a január a leghidegebb -0,4°C, a nyáron pedig a július a legmelegebb 11,2 °C-os középhőmérséklettel. Az ország középső része a közölt értékeknél hidegebb és szélsőségesebb. A csapadék viszonyokban is érvényesül az óceántól való távolság. Reykjavik átlagos évi csapadéka 805 mm/év (Péczely Gy. 1984), és ezen belül a csapadék jelentős része a téli félévben esik le októberi csúccsal (97 mm) és ezen belül a november, december és január a legcsapadékosabb. Nyáron júniusban van a csapadék minimum 41 mm-rel. A tengerparti területeken vannak olyan részek, ahol az évi csapadék meghaladja a 2300 mm/év-et (S. László K. 1996). Az ország legszárazabb részei a belső területek, ahol az évi csapadék alig éri el a 400 mm/év-t és ilyen helyeken jelentős futóhomok mozgások is megfigyelhetők. Tapasztalataim szerint nyáron is rendszerint gyorsan változnak az időjárási körülmények, mert gyakran esik szemerkélő vagy permetszerű csapadék, majd gyorsan kiderül, és az esőt ragyogó napsütés váltja fel. Izland a szelek országa is egyben, és ezen belül gyakori a viharos, metsző hideg szél még nyáron is. A leggyakoribb szélirány az északnyugat-délkeleti, amely azt eredményezi, hogy a gyakori vulkánkitörések finom anyagait a szél délkeleti irányba szétteríti, többek között gyakran elérve Angliát és Norvégiát. Ez történt 1783ban is, amikor a Laki hasadékból 25 km hosszúságban 12 km 3 láva és piroklasztit anyag került a felszínre, és a szél a poranyaggal beterítette Észak-Európát (Sehnütgen A. 1988), befolyásolva a térség éghajlatának normális menetét (lehűlés).
