Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Scheuer Gyula: Az izlandi Gejzír-mező keletkezése és hidrotermás jelenségeinek összefüggése a földrengésekkel

^CHEUEI^GY^A^zland^ejzÍMiiezc^ 59 2.2- Izland szeizmicitási adottságai Észak- és Északnyugat-Európa szeizmikus kockázati tényezők meghatározásának keretében (Grünthal G. et al. 1999) vizsgálták Izland szeizmikus viszonyait önálló területként kezelve, mint az Északi-Atlanti hátsághoz tartozó térséget. Térképen közlik a földrengések epicentrumainak helyét az ország területén és azok milyen erősségűek voltak. A közölt adatokból megállapítható volt, hogy szeizmicitási szempontból Izlandnak a neovulkáni övezete ítélhető egyik legmagasabb aktivitású szeizmikus körzetnek ahol már számos változó magnitúdójú rengés pattant ki. A legerősebbek elérték a 6,2-6,5 magnitúdót és a rengések genetikailag a térség aktív tektonikai folyamataihoz kapcsolódnak. Megállapították továbbá, hogy a kiválasztott és vizsgált hídrotermás terület szeizmicitási szempontból aktív területnek minősíthető, mert az irodalom szerint (Hroarsson B. Jonsson S. S. 1992) a Gejzír mezőnél 1294, 1630, 1789,1896 voltak olyan erős rengések, amelyek jelentősen átrendezték a hidrotermás mező rengést megelőző hidrotermás adottságainak megjelenés formáit. Megjegyzem, hogy az irodalom szerint (Hroarsson B.-Jonsson S. S. 1992) földrengések nemcsak a tárgyalt Gejzír mező-i hidrotermák működését befolyásolták, hanem gyakorlatilag az 1. ábrán közölt hidrotermás mezők sajátosságaira is erőteljesen hatottak. így ezeknél is teljes vagy részleges hidrotermás átrendeződést idéztek elő. A 2. ábrából látható, hogy különösen gyakoriak a rengések a szigetország délnyugati részén fekvő Reykjanes-i félszigeten, ahol az itteni hidrotermás mezők is jelentős változásokon estek át az elmúlt évszázadokban és a jelenlegi adottságaik az elmúlt évszázadok földrengései során alakultak ki. A 2. ábrán szemléletesen látható, hogy a neovulkáni zónának északi részén is gyakoriak a földrengések. Ezért ebben a térségben fekvő hidrotermás mezők fejlődése és alakulása erőteljesen függ a térség szeizmicitásától. Ilyen szeizmikus átalakításokról számolnak be az előzőekben hivatkozott szerzők, megemlítve, hogy a térség két legnevezetesebb gejzírnél az Ystihvernél és az Uxahvernél 1872-ben kipattant földrengés működésüket határozottan felerősítette, mert fellövelési magasságuk jelentősen nőtt. 25° 20" 15° 10° Magnitúdó: 15" o O O © O 2,5- 3,5- 4,5- 5,5- 6.52. ábra. Izland szeizmicitási térképe a rengések erőségének feltüntetésével (Griinthal G. et al. nyomán) Összefoglalóan megállapítható, hogy Izland neovulkáni övezete, amely az Atlanti-óceánon végighúzódó Közép-Atlanti-hátság északi részéhez tartozik annak felszíni megjelenés-formája szeizmicitás kockázati szempontból aktív területnek minősíthető. E zónában gyakoriak a rengések, és ezek jelentősen befolyásolják és átrendezik a hidrotermás mezők működési sajátosságait és jellemzőit. 2.3. Földtani adottságok Izland olyan vulkánsziget az Atlanti-óceán északi részén, amely alatt forró pont van (Hartai É. 2003; Stow D. 2007) és ez kapcsolódik az Eszak-Atlanti hátság vulkánosságához. Vagyis Izland egy olyan forró pont felett alakult ki, ahol az Észak-Atlanti-hátságon belül a köpeny olvadt anyaga a felszínre áramlik, s a tengerszint fölé emelkedve, ott szétterülve évmilliók alatt létrehozta a több mint 92 ezer km

2 nagyságú vulkáni kőzetekből álló szigetet. így az Izland típusú forró pont genetikailag alapvetően különbözik a kontinensek és az óceáni kéreg alatt kimutatott forró pontoktól, mert ezek elszigetelten csak egyes pontokon kialakult köpenydiapír hőkoncentrációkhoz kapcsolódnak, míg Izland az Atlanti-hátság tenger alatti magma tevékenységének felszíni megjelenés formájának tekinthető. Stow D. leírja, hogy az Atlanti-hátság ilyen izlandi típusú forró pontjaként értelmezhetők még a hátság déli részén Ascension, Szent Ilona és Trista de Cunha vulkánszigetek is. Izlandon a mai aktív vulkánosság a szigetet kettéosztó neovulkáni övhöz kapcsolódik (1. ábra), amelyen belül számos működő vulkán helyezkedik el. Ennek megfelelően a neovulkáni öv a szigeten nem más mint az Észak-Atlanti-hátsági forró pont felszíni megnyilvánulás formája időszakosan felerősödő intenzív magma tevékenységgel és szeizmicitással. Továbbá ezekhez kapcsolódó hidrotermás rendszerek kialakításában aktív szerepet játszik, és játszott az elmúlt évszázadokban. Izlandnak a megfigyelések szerint a neovulkáni övezettől keletre eső része az Eurázsiái lemez felé mozog, míg a nyugati része az Amerikai lemez irányába tolódik el. A mérések szerint 3-5 cm/év a széttolódás nagysága, amelyet az Észak-Atlanti hátság magma tevékenységével áll genetika kapcsolatban (Hroarsson B.-Jonnson S. S. 1992). Ezzel kapcsolatban igen nevezetes hely a szigetországban a Pingvellir, ahol széthúzásos mozgások hatására észak-déli irányú hasadék keletkezett a bazalt lávamezőben, és a vizsgálatok szerint e hasadék mentén figyelhető meg közvetlenül, hogy a keleti oldala Európa felé mozog, míg a hasadék nyugati része már Amerika irányába tolódik el. Az idősebb vulkáni kőzetek a sziget keleti és nyugati oldalán helyezkednek el és a neovulkáni övezethez közeledve mindinkább fiatalodnak. A vulkánsziget kialakulásának kezdeteit kb. 20 millió évre teszik (Schnütgen A. 1988). Ekkor kezdődött meg olyan szigetvulkánok működése, amelyekből ezután fokozatosan kialakult a mai Izland. A szigetet felépítő vulkáni kőzetek közül a bazalt és ennek piroklasztitjai a leggyakoribbak. A bazaltos Iávaárak és a pajzsvulkánok jellegzetes vulkáni formakincsei a szigetországnak. Figyelemre méltóak még a hatalmas kiterjedésű lávamezők is. Érdekes vulkáni formakincset eredményezett még a Laki hasadék vulkán, mert ennek 1783-84,-i kitörései több mint száz vonal menti kis krátert hagytak hátra, amelyek nehezen járható terepadottságok mellett turista látványosságok. Az egyéb kiömlési kőzetek a riolit, dácit, andezit elterjedése alárendelt. Előfordulnak még ritkább kiömlési kőzetek is például az obszidián lávaárak is.