Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. ja azt mutatja, hogy a határ két oldalán lévő mintavételi pontok faj összetétele igen hasonló volt egymáshoz, ez alól csak a Sebes-Körös és a Túr mintavételi pontjai képeznek kivételt (2a. ábra). A fitoplankton alapú minősítés (HRPI) szerint (2. táblázat) öt vízfolyásnál eltért a minősítés a magyar és a román oldal között (Berettyó: közepes-gyenge; Fehér-Körös: jó-kiváló; Fekete-Körös: jó-kiváló; Kraszna: gyenge-rossz; Túr: gyenge-közepes). Míg az Ér (közepes), a Szamos (közepes), és a Sebes-Körös (jó) esetében megegyezett a minősítés mindkét oldalon. A minták feldolgozása során 170 kovaalga taxont sikerült azonosítani (8 Centrales és 162 Pennales taxon). Az átlagos taxonszám 76 volt, a Krasznán Mérknél találtuk a legkevesebb kovaalga taxont (67), míg a Sebes-Körös magyarországi szakaszán 92 taxont sikerült identifikálni. A fítobentosz minták egyedszámán alapuló DCA ordiná- ciója alapján azt lehet mondani, hogy az egyes vízfolyások határ menti szakaszai nagyfokú hasonlóságot mutatnak (2b. ábra), ez alól csupán a Kraszna, az Ér és a Túr kivétel. < 1 KOTO /\ CHRU < STHA STMI PLNA ^ A ^ DAJU SUBR A A-Psp _ O ^ ° CYSPCYFE ■ □ A £ESP^ V ♦ PSIN CROB V ^ SCIN MOOT O NISP CH RO NIAC • CV"E B <ESLE___ ◄aped^V^dmi 'A NCPR NIPM PLFR NPAE < o o> POLU ORIN ■4 * 2 1st DCA axis 2, ábra. Fitoplankton (A), bentikus kovaalga (B) és makroszkopikus gerinctelen (C) közösségek egyedszámokon alapuló Cordinációja. A gradiens-liosszok és kumulált variancia értékek az első és második tengely esetében rendre: fitoplankton - 3,00 és 2,74 illetve 14,7 és 24,7; bentikus kovaalga - 3,44 és 2,45, illetve 17,5 és 29,3; makroszkopikus vízi gerinctelen - 3,70 és 3,54 illetve 14,9 és 23,2. (Kódok: lásd 3. táblázat) A kovaalga alapú minősítés (EQR) alapján a vízfolyások vízminőségében eltérés csupán a Krasznán volt megfigyelhető (Börvely - gyenge; Mérk - közepes), a többi folyó esetében nem volt különbség, viszonyaiból (mederanyag, méret, áramlási viszonyok) adódtak. Összesen 138 makrog-erinctelen taxont azonosítottunk. Az átlagos taxonszám 21 volt, a legtöbb taxon a Kraszna mérki szelvényéből (38) került elő, míg a legkevesebb taxont a Szamos román szakaszáról (9) gyűjtöttük. Az egyedszámokon alapuló DCA ordináció alapján az e- gyes vízfolyások hasonlónak bizonyultak, kivéve a Sebes- Körös, a Fekete-Körös, és a Túr (2c. ábra). A hasonlóságok feltehetőleg a vízfolyások hasonló hidromorfológiai A makrozoobentonra kidolgozott multimetrikus index (H- MMI) alapján számolt ökológiai minősítés értéke (EQR) a Berettyó, az Ér és a Kraszna esetében jelentős (akár két osztálybeli) különbséget is mutatott, míg a Körösök esetében nagyon hasonló volt (2. táblázat). Diszkusszió Az elmúlt közel egy évtizedben, köszönhetően a VKI hatályba lépésének és a vizek minősítésében bekövetkező szemléletváltásnak, fontos szerepet kapott egyes minősítés szempontjából kiemelten fontos élőlény-csoportok vizsgálata (Borics és mtsai, 2007). A folyamatos monitorozás, az eredmények szakszerű, közös értékelése és összemérése lehetővé teszi az országok számára annak detektálását, hogyan változott egy adott víz ökológiai állapota adott időintervallumon belül. így az esetlegesen felmerülő problémákra az országok közösen próbálnak és tudnak megoldást találni (Matousková és mtsai, 2010; Nikolaou és mtsai, 2008). Fontos ismerni az adott határvíz élőlényközösségeit, illetve ezek összetételét és szerveződését befolyásoló tényezőket a határ mindkét oldalán, ugyanis a horizontális eltérések okán az élőhelyek között jelentős diverzitás-különbségek lehetnek (Borics és mtsai, 2011). így a határ mindkét oldalán végzett összemérések jelentősen csökkenthetik a lokális di- verzitásbeli eltérések okozta mintavételi különbsége A mintavételi helyek közül, ha három élőlénycsoport minősítését együttesen vizsgáljuk, akkor csak a Sebes-Körös esetében tapasztaltunk egyezést. A többi folyó esetében a két oldal között egy, vagy több élőlénycsoport esetben is eltért a minősítés (Ér, Fehér-Körös, Fekete-Körös, Berettyó, Szamos). Ez a vízminőségbeli különbség a román és a magyar oldal esetében eltérő élőlénycsoportok tekintetében eltérő módon jelentkezett. A Szamos esetében például a bentikus kovaalga a magyar szakaszt, míg a makrozoobenton a román szakaszt minősítette jónak (a többi élőlénycsoport a- lapján a minősítés értéke közepes volt). A Túr esetében a kovaalga és a makrozoobenton esetében jó minősítést, míg a fitoplankton esetében gyenge, illetve közepes minősítést kaptunk. Az eltérésért feltehetően a magasabb klorofill-a koncentráció tehető felelőssé, mivel a HRPI számolásakor a klorofill értéke kétszeresen súlyozott a fitoplankton összetételéhez képest (Újberek: 8,6 mg/L, Kishódos: 31,3 mg/L, T- IKTVF nem publikált adatok). A Krasznánál minősítés tekintetében igen nagy eltérést tapasztaltunk a három vizsgált élőlénycsoport esetében (a rossztól a kiválóig változott). Ugyanakkor a román oldalon minden esetben gyengébb minőséget állapítottuk meg, ami adódhatott a mintavétel hibájából, vagy, hogy a Kraszna szerves anyagban igen terhelt vízfolyás (TIKTVF, 2011). Az ilyen kis vízfolyások esetén problémás lehet egy-egy kiemelt mintavétel összehasonlítása, jobbnak tartjuk, ha é- ves átlagokat hasonlítunk össze. Míg az egyszeri mintavétel a vízfolyás adott időpillanatban jellemző állapotát tükrözi, addig az éves, többszöri mintavételen alapuló minta a vízfolyást átlagosan jellemzi, ezáltal tompítva az esetleges kiugró értékeket.
