Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Szlávik Lajos: Dr. Bognár Győző (1930-2012)

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. Dr. Bognár Győző (Mohács, 1930. május 10.- Budapest, 2012. december 19.) Tisztelt gyászoló család, hozzátartozók, barátok, egykori munkatársak, ismerősök! Megrendülten állunk itt Bognár Győzőnek, a magyar vízmérnöki társadalom neves szakemberének koporsója előtt, aki december 19-én, életének 83. évében hunyt el. Olyan vízügyi szakember, olyan széles látókörű mérnök távozott el körünkből, aki az elmúlt hat évtizedben tevékeny részese volt a vízügyi szolgálat fejlődésének; jelentős egyénisége volt az ország vízgazdálkodásának; élete, sorsa összefonódott a vízügyével. 1930. május 10-én született Mohácson. Egyetemi tanulmányait 1949-53. között a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök Karán végezte. 60 évvel ezelőtt, 1953-ban szerzett mérnöki oklevelet. Néhány hónap múlva vehette volna át Gyémántdiplomáját a Műegyetemen. A BME Gazdasági Mérnöki Karán 1959-63. között folytatta tanulmányait és közgazdasági mérnöki oklevelét 1964-ben kapta meg. 1978ban egyetemi doktori címet kapott „Egy gazdaságos módszer inflexiós folyószakaszok szabályozására" című disszertációjáért. A vízügyi szolgálatnak 1956-tól lett a tagja, mint az akkori Bajai Vízügyi Igazgatóság dolgozója. Az ott töltött 12 év során végigjárta az Igazgatóságon belüli ranglétrát, az Igazgatóságnak gyakorlatilag minden tevékenységében részt vett. Előbb gépészeti csoportvezetőként földmunkákkal, öntözés-üzemeléssel, a vízi közlekedéssel, illetve folyószabályozási munkák kivitelezésével foglalkozott. 1959-61. között bajai szakaszmérnök volt. Itt feladatkörébe tartozott az 1956. évi jeges árvíz által megrongált védművek helyreállítása, új töltések, folyószabályozási műtárgyak építése, valamint öntözőtelepek kialakítása. 1961-ben termelési osztályvezető, majd 1964-ben termelési igazgatóhelyettes lett, jelentős vízépítési tapasztalatokat szerzett. 1966-ban megbízást kapott az Alsó Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vezetésére. Ezt a feladatot 1968 végéig látta el. Egyetemi tanulmányai és gyakorlati munkája során szerzett tudását 1967-ben több hónapos franciaországi tanulmányúton szerzett ismeretekkel egészítette ki, melynek során vízépítéssel és vízerő-hasznosítással foglalkozott. Franciaországi élményeiről, ottani barátairól szívesen mesélt, a francia dolgokhoz való kötődése - a hozzá közelállók számára - ismert volt. Vízépítési szakmai tapasztalatait 1969-1976 között az OVH Vízépítőipari Központ, majd Tröszt vezérigazgató-helyetteseként kamatoztatta. Ebben a beosztásában a vízépítés iparosításával, műszaki fejlesztésével, termelésszervezéssel és vállalatszervezéssel foglalkozott. 1976-tól 1991-ig-nyugalomba vonulásáig - a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézetének igazgatója volt. Fő szakterületei: a folyószabályozás, vízépítés, a termelésszervezés, a vízépítés igazgatása, kutatás és kutatásszervezés voltak. Tudományos munkássága a folyószabályozás terén volt kiemelkedő: módszertant dolgozott ki a szabályozási művek állékonyságának méretezésére. Fejlesztő munkájáért 1986-ban Eötvös Lóránd díjat kapott. Tevékeny közreműködője volt a vízgazdálkodási felsőszintű oktatásának. A bajai Vízgazdálkodási Főiskola c. főiskolai tanáraként (1988), a BME c. egyetemi docenseként (1990) posztgraduális képzési formában a folyószabályozás és a mezőgazdasági vízgazdálkodás témakörében tartott előadásokat. Az utóbbi témában jegyzetet is írt. Szakirodalmi munkásságát három könyv, ill. jegyzet (Folyószabályozási művek építése, 1977., Vízépítés és rajz, 1979., Meliorációs műtárgyak, 1989.), valamint több mint 20 publikáció jelzi. Szakmai tudása és mérnöki gondolkodása miatt több vízügyi szaklap (Vízügyi Közlemények, Hidrológiai Közlöny, Hidrológiai Tájékoztató) beválasztott szerkesztőbizottsági tagjai sorába. Nemzetközi szakmai tevékenysége is elismerésre méltó. Tagja volt a Magyar-Francia Államközi Vízgazdálkodási Albizottságnak 15 éven át pedig elnöke a hasonló MagyarAlgériai Vízgazdálkodási Albizottságnak. A Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (az ICID) magyar nemzeti bizottságának tagjaként szerepet vállalt a hazai tudományos eredmények nemzetközi megismertetésében. A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) munkájában 1965 óta vett részt, a Társaság Vízépítőipari Szakosztályának 1977-85 között elnöke, utóbb a Fegyelmi és Etikai Bizottság tagja volt. A MHT napi munkájából is aktívan, fáradhatatlanul kivette részét. Azon kevesek közé tartozott, akire tartósan lehetett számítani. A MHT programjainak egyeztetési feladatai igényelték pontosságát, megoldáskeresését, időnkénti kompromisszumkészségét. Ugyanezen tulajdonságai miatt becsülték a Magyar Mérnöki Kamarában is. AzOO életben előforduló problémáknak nem okozója, hanem megoldója volt. Az MHT elnöksége munkásságát 1990-ben Vásárhelyi Pál díjjal, majd 2006-ban Tiszteleti tagsággal ismerte el. Társadalmi aktivitásának másik színtere a rendszerváltás után újjászervezett Magyar Mérnöki Kamara (MMK) volt, ahol a tervezői, műszaki vezetői, szakértői engedélyeket elbíráló bizottság tagjaként végzett felelősségteljes munkát. A Kamara 2004-ben Tiszteleti tagjává választotta, s az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata Signum Aquae emlékplakettel ismerte el érdemeit. Precíz, fegyelmezett mérnök, a tények és számok alapján leszűrhető következtetések embere volt. Szemüvegén keresztül - enyhén hátradöntött fejjel - figyelmesen nézte beszélgető-, vagy tárgyaló partnerét. Nem támadta le saját ötleteivel, de logikus rendbe szedett gondolataival megtisztította a beszélgetést az oda nem illő mellékvágányoktól. Természetes, őszinte, nyílt, közvetlen személyiség volt. Szerettük és tiszteltük őt. Halálával fájdalmas veszteség érte a családot, a barátokat, a vízmérnöki szakmát. Győző bátyám! Nyugodj békében! Emlékedet megőrizzük! Dr. Szlávik Lajos