Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Dobos Irma: Dr. Marton Lajos (1927-2012)

3 Dr. Marton Lajos oki. vízépítő mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (Vésztő, 1927. január 29. - Budapest, 2012. december 8.) Búcsúztató a szigethalmi temetőben 2012. december 19-én 11 órakor Nagy döbbenettel és fájdalommal vettük tudomásul, hogy 2012. december 8-én kedves és szeretett barátunk, kollégánk, dr. Marton Lajos, a kiváló hidrológus itt hagyott bennünket. A vízben gazdag Békés megyei Vésztőn 1927-ben született, és talán éppen ez a környezet indította el nem mindennapi eredményes vízkutató életútját, amelyhez 1951-ben mérnöki diplomát szerzett. Kitűnő lehetősége adódott akkor, amikor a hadmérnöki munkáját követően a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál igen rövid idő alatt már osztályvezető, ugyanakkor részleteiben is jól tudta vizsgálni a feladatokat, és első publikációja munkahelyének jubileumi kiadványában 1960-ban Juhász Józseffel együtt közölte. Ebben a Mérnöki Előtervezés c. kötetben „A légnyomásos víztermelés tervezésé''' c. közös munka jelent meg. Ezt követően már munkahelyének főprofilját, a vízbeszerzés, a vízellátás számos lehetőségét, és az ott felmerült megoldásra váró feladatokat igyekezett feltárni, és azokat főként a Hidrológiai Közlönyben adta közre. Ekkor foglalkozott forrásfoglalással a Bükk hegységben fúrt kutak üzemzavaraival, okkeresedésével. Jelentőségben kiemelkedik még többek között részvétele az ajkai ipari vízkutatásában, és Komló vízellátásában. Éppen az ajkai iszapkatasztrófa bekövetkezésének okaira hidrogeológiai és mérnöki oldalról világított rá legutóbbi dolgozatában, amely a Debreceni Műszaki Közlemények 2012, évi 1. számában jelent meg. 1966-tól új munkahelyén, Debrecenben az ottani Keletmagyarországi Tervező Vállalat igazgatójaként nem csak a munka szervezésével és irányításával foglalkozott 1987-ig, hanem a leíró és adatrögzítő vízföldtani jelenségeken túlmenően működési területének eddig még fel nem tárt, vagy kellően nem bizonyított hidrogeológiai problémáit felismerve, azokra a legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel igyekezett a helyes választ megadni. Nagyjelentőségű volt a védett debreceni Nagyerdő talajvízszint süllyedése és a mélységi víz nagymértékű termelése közötti összefüggés vizsgálata. Az 1970-es évektől tovább folytatott hidrogeológiai munkáját kibővítette az izotóp-hidrológiai kutatással. Előbb a bécsi és a karlsruhei, majd a debreceni ATOMKIval szoros együttműködésben végezte ezt az eredményes munkát. Nagy vonalakban úgy lehet munkájának főbb vonásait megfogalmazni, hogy komplex hidrogeológiai kutatást végzett az Alföld felszín alatti víztestek vizsgálatával (áramlási, zárt és átszivárgó rendszerek, potenciometrikus szintek vizsgálata, szennyeződés elleni védelem). Számos publikációja mellett egy igen jelentős munkáját ismerjük ebből az időből, éspedig az 1981-ben már elkészült kandidátusi disszertációját környezeti izotópok felhasználása a Nyírség negyedkori mélységbeli vizeinek kutatásában", és azt 1983-ban védte meg. Nem csak belföldön, hanem még külföldön is - a volt NDK területén - több városban eredményes tervező munkát végzett 1968 és 1986 között. Ugyancsak 20 évig, mint docens az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán geotechnikát tanított, ezen kívül építésügyi szakértői munkája is erre az időre esik, majd a M. Áll. Földtani Intézet tudományos tanácsadója 1992-ig. Munkájának összegezése 2009-ben jelenik meg a 626 oldalas, rendkívül értékes és valóban hiánypótló müvében, az Alkalmazott hidrogeológia" címen az ELTE kiadásában. Számos egyesületben, Bizottságban tevékenyen részt vett. Nemcsak, mint tudós, de mint ember is átlagon felüli képességekkel rendelkezett. Meggyőződésünk, hogy kiváló írói és kifejező képességét szüleitől kapta, bár olyan tanára is volt, mint Szobotka Tibor, Szabó Magda férje, de mindenkor azt tapasztaltuk, hogy olyan magas szinten bánt a magyar nyelvvel, hogy azt még egy szépirodalmár is megcsodálhatta. Ennek hatására azután olyan nagyon könnyen, érthetően és élvezetesen adja elő a legnehezebb mérnöki, hidrogeológiai eseményeket, összefüggéseket, hogy azok megértése semmi gondot nem okozhat. Emellett több idegen nyelvet kitűnően beszélt, amely segítette a világirodalomban is az eligazodását. Széles látókörű, igazi européer volt. Ehhez járult rendkívüli aktivitása, állandóan kereste a problémák megoldásához vezető utat, látszólag egy nagyon csendes, nyugodt természetű ember benyomását keltette, pedig belsőleg állandó mozgásban volt, gondolatok halmaza feszítette szervezetét. A számos állami és egyesületi kitüntetés alkotó munkájának elismerését bizonyítja, amelyet most nehéz lenne felsorolni, és csak azt említjük meg, hogy még ebben az évben is a Schafarzik Ferenc-díjjal jutalmazta a Magyar Hidrológiai Társaság. 2008-ban baleset következtében már nem tudott úgy részt venni a tudományos és gyakorlati életben, ahogy az korábban rá jellemző volt. Ennek ellenére továbbra is jelentős alkotásaival gazdagította a hidrogeológiát, és munkájának túlnyomó része Debrecenben, és a főváros igényes kiadványaiban jelent meg. Egyik nagy bánatát, a természettel való szoros kapcsolat hiánya jelentette. Nehezen viselte el, hogy a növény- és az állatvilág nem képezhette életének jelentős, örömteli részét, de nélkülözte a tágabb szakmai és emberi kapcsolatot is. Ragaszkodása és szeretete családjához és hazájához példaértékű. Azért vagyunk most itt, hogy búcsút vegyünk a vízügy egyik kiváló tudósától és egy nem mindennapi embertől. Kérdezhetjük, hogy talán elment a hidrológusok tiszteletre méltó nagy személye? Mondhatjuk, hogy ismét eggyel kevesebbek lettünk. És valóban elment, mert lejárt az életideje. El is vesztettük talán őt? Nem, mert itt hagyta nekünk a tudós hagyatékát, és ezért több is volt, mint tanár, hiszen új megvilágításba helyezte, megoldotta mindazt, aminek hiányát érezte. Itt hagyta nekünk maradandó, időtálló nyomait. Köszönjük neki mindazt, amit gazdag életében ránk hagyott, és mi, akik itt maradtunk majd folytatjuk munkáját mindaddig, amíg lehetőségünk lesz rá. Nyugodjék békében! Dr. Dobos Irma