Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
41 Frissen kinevezett főmérnökként alkalmam volt 1976-77 telén országos árvizes szakági értekezleten részt vennem. Itt heves vita alakult ki a tervezett mértékadó árvízszintekről, a jelenlévő vízügyi igazgatósági vezetők határozottan ellenezték a kiadását. A vitának az értekezletet levezető főosztály- vezető a következő szavakkal vetett véget: „Vita lezárva, innentől a feladatotok a töltések előírás szerinti kiépítése! ” Figyelem! Nem az árvízi biztonság javítása a feladat! Tájékoztatásul két példát említenék: a Hármas-Körösnek volt olyan szakasza, ahol a mértékadó árvízszint 60 cm-rel volt alacsonyabb, mint az addigi legnagyobb árvízszint. A szolnoki szakaszon a mértékadó árvízszintet megemelték 50 cm-rel, ugyanakkor 50 cm-rel csökkentették a biztonsági magasságot, tehát a töltéskorona előírt szintje nem változott. Egyes vélemények szerint, az új mértékadó árvízszintek meghatározásával kapcsolatos munkákat, a kiadott előírásokat nagyban befolyásolta, az MSZMP Központi Bizottságának az OVH-ra vonatkozó határozata is. 1976 -ban a KB-nek két határozata volt érvényben az OVH munkájával kapcsolatosan. Egyik a vízellátás-csatornázás fejlesztésére vonatkozott, a másik előírta az árvízvédelmi töltések előírás szerinti kiépítettségének növelését. Az új előírásokat életbe léptető elnökhelyettesi irányelv kiadása után minden vízügyi igazgatóságnak kötelező volt elkészíteni az árvízvédelmi fejlesztési tervét és felterjeszteni jóváhagyásra azt az OVH-hoz. Jóváhagyás helyett, utasítást kaptunk az átdolgozásra. Minden olyan töltésszakaszt, ahol a magassági hiány kisebb volt 50 cm-nél és szelvényhiány nem volt, kiépítettnek kellett tekinteni, és a fejlesztési tervből ki kellett venni. Elrendelték viszont a hosszú távú fenntartási terv elkészítését, amelyben az érintett szakaszokkal kapcsolatos feladatokat szerepeltetni kellett. Az OVH által kiadott statisztikai évkönyvekben, kiadványokban a vonatkozó időszakra a következő adatok találhatók az előírás szerint kiépített árvízvédelmi töltések mértékére: 1975-ben 51 %, 1978-ban 56 %, 1980-ban 60 %. A közölt statisztikák szerint tehát teljesült a KB határozat! 2.1. Félrevezetett nemzedék vergődése: 1990-2000 szeptemberéig. A KVM Vízkár-elhárítási Főosztályának 1992 áprilisi e- lőterjesztése a következőket tartalmazta: „Hazánkban a 100 évenként egyszer előforduló jégmentes árvíz okozta magassági és tartósági terhelés az, amelyre az árvízi védmüve- ket - általában 1,0 m magassági biztonsággal - ki kell építeni” (Megjegyzés: A töltések kiépítési magasságát nem a 100 évenként előforduló árvizek alapján határozták meg, a korábban leírtak szerint, tehát a meghatározás megtévesztő.) „A teljes terhelésre kiépült védvonalak hossza 2.823 km, az összes fővédvonal 67,2 %-a”. „Hazánk természeti adottságai, társadalmi és gazdasági fejlettsége alapján a vízkár-elhárítás a élet-, vagyon-, és termelés-biztonság nélkülözhetetlen feltétele. A vízkár-elhárítási művek az infrastruktúra részét képezik, alap elemeinek fenntartása, fejlesztése jelenleg is, a jövőben is az állam feladatát képezik. Az állam hosszabb idő óta a szükségesnél kevesebb pénzt fordit a vízkár-elhárítási művek fenntartására, fejlesztésére, ezért a védőképesség fokozatosan romlik”. 1994 októberében készült „Magyarország vízkár-elhárítási biztonsága” című, a KVM Vízkárelhárítási Főosztálya által előteijesztett dokumentum, többek között a következőket tartalmazza: „A fejlesztendő töltésszakaszokon (1400 km) kívül több mint 700 - 50 m-től 200 m-ig terjedő hos^AG^^^^mzvédelem^éljairóhÍ!yi^áwzn)iztonságró^^^^^^ szúságú - szakasz található, ahol a gátak állékonysága a környezetükhöz képest veszélyesen csökkent. Ezen belül is 257 különösen veszélyes töltés-szakadással fenyegető, sürgősen helyreállítandó szakaszt ismerünk. További, a védelmi biztonságot veszélyeztető pontnak számít a töltéseket keresztező 1060 zsilip közül az a 87, amelyet a rendszeres felülvizsgálat sürgősen átépítendőnek minősített”. (Ezen megállapításnál felhasználták a védvonalak altalajának folyamatos feltárása során kapott eredményeket.) „A vízkárelhárítás mai helyzete alapján az ország területének 52 %-án már az árvízi és belvízi biztonság szinten tartása is kétséges. A védelmi létesítmények védőképessége egyértelműen romlik, a károk bekövetkezésének veszélye nő, bekövetkezhető károk nagysága fokozódik”. 1995 márciusában készült el a „Magyarország árvízvédelmi müveinek hosszú távú fejlesztési terve”, amelynek összefoglalójából emelem ki az alábbiakat: „Az árvízvédelem biztonsági kérdései” című részben az anyag hivatkozik a 2006/1973. sz. minisztertanácsi határozatra. Megállapítja, hogy az 1981. évi fejlesztési terv 802 km töltéserősítése helyett csak 331 km valósult meg. Megismétli az előbbi bekezdésben idézetteket, és hangsúlyozza, hogy „újabb ismereteink szerint a biztonsági követelményeknek megfelelő töltések hossza 2288km, az összes töltések 57,5 %-a. (Megjegyzés: 1980-ban már 60 % volt a megfelelően kiépített töltés). Ugyanakkor az is jellemzője a rendszernek, hogy még a fejlesztett védvonalakban is vannak a környezetüktől eltérő, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő, lokálisan gyenge szakaszok, vagy keresztezések”. Az 1970-2000 évek között eredményes tudományos és gyakorlati munka folyt az árvízi biztonságot veszélyeztető töltés hibák feltárására. A mértékadó árvíz felülvizsgálatával kapcsolatosan a következő megállapításokat teszi: „Az árvizek elemzése terén, hosszú időn át, folytatott kutatómunka végeredményeként megállapították, hogy alapjaiban nincs ok megváltoztatni az 1976-ban meghatározott és 1978-ban kötelező alkalmazásra elrendelt, a töltések kiépítésére mértékadó előírást. ... az alábbi kivételekkel: ..... a Murán, a Dráván, a Rába felső szakaszán és a Sajó egy szakaszán. Összegezve: indokoltnak tartjuk továbbra is megtartani a korábbi előírást, azaz elérendő célként javasoljuk, hogy az országos árvízvédelmi müvek kiépítése:- folyóink mentén általában az átlagosan 100 évenként előforduló számított (a Mura, a Dráva, a Rába és a Sajó e- setében az újabban megállapított) árvízszint ... figyelembe vételével történjen. (Nem 100 évenként várható árhullám figyelembevételével) Megállapítja, hogy a fejlesztések 75,7 %-a a Tisza- völgyben jelentkezik. A terv meghatározza a rövidtávon megvalósítandó töltés fejlesztéseket, ide sorovja a lokálisan gyenge szakaszok javítását is. Előirányzatot tartalmaz továbbá az osztagok felszerelésének fejlesztésére, adatátviteli, vízrajzi, informatikai fejlesztésekre. Értékeli a fenntartásra rendelkezésre álló forrásokat és megállapítja, hogy: „a műszakilag indokolt felújítások teljes egészükben elmaradtak, a karbantartási munkák ciklusideje az ésszerű határokon rég túlnőtt. Mindezek következtében a védelmi létesítmények védőképessége ma már egyértelműen romlik, a védekezési eszközök, berendezések üzembiztonsága nem kielégítő. Emiatt a károk bekövetkezési veszélye nő, a bekövetkező károk nagysága fokozódik, hiszen minél alacsonyabb a védőképesség, annál kisebb, de egyre gyakoribb árhullámok okoznak károkat”
