Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
42 A fejlesztési terv a nagy vízi meder állapotát, az ottani feladatokat meg sem említi, a nagyvízi meder vízvezető képességének alakulásával nem foglalkozik. Az árvízi biztonsági helyzet értékelése során nem foglalkozik a külföldi vízgyűjtővel, stb. 1997. 10. 19-én jelent meg a KHVM 15/1997. számú rendelete a folyók mértékadó árvízszintjeiről, mint tervezési és létesítési követelmény, amit „a folyókra jellemző hidrológiai viszonyok alapján” határoztak meg, amit az engedélyezések során kötelező betartani. A rendeletben nincs szó bármilyen valószínűséggel, vagy gyakorisággal előforduló mértékadó árhullámról, vagy árvízszintről. A 2005/2000. (1.18) Kormány határozat megerősíti, hogy „az állam kizárólagos tulajdonában lévő elsőrendű ár- vízvédelmi műveket az átlagosan 100 éves visszatérési i- dejű jégmentes árvíz elleni védelemre kell kiépíteni, kivéve a Duna Esztergomtól a déli országhatárig terjedő szakaszát, ahol a védvonalakat az eddig előfordult jeges árvizek, valamint Budapest, Győr, Szeged különleges védelmet érdemlő védvonalait, melyeket az 1000 éves visz- szatérési idejű árvíz elleni védelemre kell kiépíteni”. Ez a kormány-határozat jelenleg is érvényben van. Meghatározza a kötelező magassági biztonságot, amelyet a 15/1997. számú KHVM rendelet módosításával kell érvényesíteni. Sajnos korábban sem, s az óta sem határozták meg az egyes folyókra az átlagosan 100 (1000) éves visz- szatérési idejű jégmentes árvizeket. Az idézett rendeletben csak a tervezéseknél, fejlesztéseknél előírt árvízszint szerepel, a kötelező biztonsági magassággal. Felmerül a kérdés, hogy az előterjesztés készítője tudatában volt-e annak, hogy a tervezési előírás szerinti vízszint, nem a 100 é- venként előforduló árvíz szintjének felel-e meg? A mértékadó árvízszintet az 1970-es mederállapotra számított árvízszintekből, és nem árvízből határozták meg. Az 1977-81 é- vek, valamint azl998-99 évek árvízi mérései meggyőzően bizonyították az árvízi medrek kedvezőtlen változásait. Az idézett kormányhatározattal kapcsolatos előterjesztés azt sugallta, hogy az árvízvédelmi biztonságunk a töltések előírás szerinti kiépítésétől és a fenntartási feladatok elvégzésétől függ. Az előterjesztésnek megfelelően a kormány elfogadott egy gyorsított ütemű árvízvédelmi töltés fejlesztési tervet is. A 2000. év nyarán jelent meg és 2000 szeptemberében mutatták be az Akadémián a „Hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései” című MTA kiadványt. Az árvízvédelemmel foglalkozó fejezet elemzi a mértékadó árvízi előírásokat, megállapítja, hogy azokat a kialakult helyzetek figyelembe vételével helyesbíteni kell, de a helyesbítés módjára, alkalmazandó módszerre javaslatot nem tesz. Kritikusan e- lemzi a matematikai statisztikai számításokkal kapcsolatos gyakorlatot, az alkalmazott módszereket és megállapítja, hogy „a jelenlegi statisztikai módszerekkel csak arra van lehetőségünk, hogy utólag megállapíthassuk, a mértékadó vízszintek meghatározása és így a kiépítési előírások megadása helyes volt-e, vagy sem”. Foglalkozik, a hullámtéri lefolyási akadályokkal - főleg a nyári gátakkal - és a terület használattal. Jelzi, hogy „A folyók előbb-utóbb bebizonyítják, hogy a hullámtér az övék”, de nem vizsgálja a kialakult helyzet hatását az árvizek egyes jellemzőire. Hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés, az új tudományos, technikai lehetőségek alkalmazásának szerepét. Az éghajlat-változáson kívül - a tendenciákat ismertették - nem foglalkozik a vízgyűjtőn és az árvízi mederben lezajló és az árvizek paramétereit befolyásoló folyamatokkal (pl. a hordalék kiülepedés kérdésével). Hangsúlyt az árvízvédelmi töltések előírás szerinti kiépítésére helyezi. A jövő árvízvédelmével kapcsolatosan kijelenti, hogy: „A jövő árvízvédelmére gyökereseit új koncepció nem alakítható ki, arra sem természet-földrajzi, sem műszaki, sem gazdasági lehetó'ség nincs, de nincs is rá szükség. A meglévő' árvízvédelmi művek fejlesztése, rekonstrukciója biztosítani tudja az ország árvizek elleni védelmét. ... E- gyes folyókon további lehetőségeket kell keresni az árvizek szükségtározására, de tudatában kell lenni, hogy ez a módszer a Dunán, a Tiszán és a nagyobb mellékfolyókon nem alkalmazható. ” Az 1990-es évek végére kialakult „szakmai” helyzetet jól érzékeltetik az alábbi nyilatkozatok: Az 1998. évi árvíz: „ÉVSZÁZAD ÁRVIZE”, Az 1999. évi árvíz: „ÉVEZRED ÁRVIZE”, A 2000. évi árvizet: kifogytunk a jelzőkből. (Vizsgálataink szerint a Közép-Tiszán 30-40 évenként előforduló szituáció volt a 2000. évi) A Közép Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak a 2000. évi árvizekről szóló zárójelentésben a következő olvasható: „ .. .Az érintett fővédvonalak 49 %-a épült ki előírt méretre” ... (A kiépítettségnél az előírás szerint a 100 éves visszatérési idejű árvizeket veszik figyelembe.) ... a Tisza mentén 181 nem kellő biztonsági tényezőjű szakasz, veszélyes hely, ősmeder kereszteződés található a gátakban 56 km hosszban.” A vastagon kiemelt rész is igazolja, hogy: a ködösítés kiválóan sikerült nálunk is! Ebben saját felelősségem is benne találtatik. 2.2. Új utak keresése ellenszélben: 2000. szeptemberétől - napjainkig 2000. szeptember 12-én a VITUKI előadó-termében került megtartásra a 2000. évi árvizek kiértékelő konferenciája. Itt tartott előadásom végén, a Tisza-völgyben kialakult árvízvédelmi helyzet miatt, szükségesnek tartottam egy új „Vásárhelyi terv” elkészítését, felvázolva a legsürgősebb feladatokat. Munkatársaimmal, intenzív szakmai és kutatási munkába kezdtünk, hogy reálisan és szakszerűen értékelni tudjuk árvízvédelmi helyzetünket, javaslatot tudjunk kidolgozni árvízvédelmi biztonságunk javítására. 2000. novemberében terjesztettem föl a minisztérium és az OVF részére „Gondolatok az Új Vásárhelyi Terv koncepciójának kialakításához, különös tekintettel a közép-tisza vidéki árvízvédelmi helyzetre” című memorandumot, amelyben az alábbiak szerint jellemeztem a kialakult helyzetet: 1. A 2000. évivel egyező árvízszint esetén az árvízvédelmi létesítmények nem rendelkeznek biztonsági tartalékkal. (Megjegyzés: 155 km-en magasítottuk a töltéseket és a „magas-partokat”). 2. Hasonló árvíz esetén nem garantálható az árvízvédekezés 2000 április-májusi védekezési eredmény. 3. Újabb árvízcsúcs esetén a katasztrófa kis valószínűséggel kerülhető el. A hazai és a külföldi vízgyűjtőn, a folyók árvízi medrében lezajló - az árvizeket befolyásoló - változások értékelése után az árvízi biztonság növelése érdekében első helyen az árvízi meder lefolyási viszonyainak javítását, másodiknak az árvízvédelmi töltések korlátozott hosszon való kijjebb helyezését, harmadiknak vésztározók létesítését javasoltam a Tisza mentén (500-1000 millió m3-es tározó kapacitás vizsgálatát) az árvízszintek csökkentése érdekében. A felsorolt lehetőségek értékelése után lehet dönteni a töltések emeléséről. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013, 93. ÉVF. 4, SZ.
