Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. se, az eredeti védőképesség helyreállítását, (a 0,5 m-nél kisebb magassági hiányok, ha szelvény-hiány nincs, szivárgások megszüntetését, deformált rézsűk kiegészítését, anyaggödrök, kopolyák feltöltését stb.) nem. E munkákra a fejlesztési tervvel egyidejűleg külön terv készült (megjegyzés: fenntartási terv). A fejlesztési és fenntartási tervek a hullámtérrel a véderdők kivételével nem foglalkoztak. A folyószabályozással, védelmi szervezet fejlesztésével kapcsolatos feladatokat külön terv tartalmazta. A fel-fel lángoló viták lezárását szolgálta Bencsik Béla - aki abban az időben az árvízvédelemmel foglalkozó főosztály tejhatalmú vezetője volt - 1984-ben publikált, a „Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához” c. írása a Vízügyi Közleményekben (VK 1984. 2. füzet). A szerző megállapítja, hogy a „Tiszán a nagyvízi a- datsorok homogének, cs jellegük nem változik”, továbbá „valamennyi folyón a 100 éves visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó, kivéve” A szerző az elvégzett munkát nemzetközi szinten is kiemelkedőnek minősíti. (Megjegyzés: az általam vastagon kiemelt részhez nem szükséges kommentárt fűzni. A cikk megjelenése után senkinek sem volt célszerű a leírtakat vitatni.) 1976 után egy generáció mást sem hallott, hogy a MASZ 100 évenként egyszer előforduló vízszint, vagy a százévenként egyszer visszatérő jégmentes árvíz szintje, ha a töltéseket erre kiépítjük, megfelelő lesz az árvízvédelmünk. Bencsik Béla 1984-ben megjelent írása után ezt sem szakcikkben, sem nyilvános fórumon nem lehetett vitatni, kétségbe vonni. Az 1970-től 1984-ig terjedő időszakban kialakult gondolkodásmód és szemlélet napjainkban is uralkodó az ár- vízvédelemmel foglalkozók körében. Ezen időszakban állították a magyar árvízvédelmet olyan pályára, amely ma már egyre gyakoribb katasztrófa közeli helyzetekbe, vagy árvízi katasztrófába sodorja hazánkat. Ismerve e kor szereplőit, társadalmi és politikai viszonyait, nem tartom feladatomnak, és különösen nem tartom célszerűnek felelősök keresését. Továbbiakban azokra a szakmai kérdésekre, e- seményekre, körülményekre szeretnék kitérni, amelyek - azon túl, hogy segítik megérteni ezen időszakot - hozzájárulhatnak árvízvédelmünk megújításához. A VITUKI korábban idézett 1957-es kiadványa a számításoknál figyelembe vett árhullámokat a tetőző vízálláshoz tartozó vízhozammal jellemezte, ha szükséges volt ezt az értéket korrigálta (töltésszakadás, ismert mederváltozás, Dél -Borsod-i ártér védésének hatásával, stb.). Meghatározta továbbá egyes vízmércékre az összetartozó vízhozamok és vízállások gyakoriságát. Az 1973. évi minisztertanácsi határozattal jóváhagyott e- lőterjesztés mértékadó árvizek meghatározását írta elő, a VITUKI ilyen címen publikálta munkáját, de a mértékadó árvizek nem kerültek meghatározásra. A mértékadó árvíz - véleményem szerint - legfontosabb jellemzője, a vízhozam idősor, amihez kapcsolódik az adott körülmények (mederállapot, tározók üzemeltetése, stb.) között kialakuló vízszint idősor. Annak ellenére, hogy a VITUKI valamennyi folyóra összegyűjtötte a korábbi vízhozam mérési adatokat, végül is azokat csak korlátozottan használta fel. A vízállás, vízhozam adatokat nem korrigálta a töltésszakadások, az ismert új töltésépítések és mederváltozások hatásával. Annak ellenére, hogy kiváló minőségű friss felméréssel rendelkezett a Tisza nagyvízi medréről, továbbá rendelkezésére álltak a korábbi felmérések adatai - első sorban a középvízi mederről - nincs tudomásom arról, hogy bárki értékelte volna a változásokat, erre vonatkozó dokumentáció sem ismert. Az utolsó mérésről közreadott dokumentáció az előző mérések dokumentációjához képest a legkevesebb információt tartalmazza. Összegyűjtésre kerültek a Tisza hordalék szállításával kapcsolatos korábbi mérések adatai, de ezeket nem értékelték, így ezekből következtetetést sem vontak le. A közölt a- datok alapján az 1931-40 évek mérései szerint, a Polgár-i és Tiszabő-i szelvényben szállított hordalék évi átlagos meny- nyisége között 2,07 millió m3 a különbség. Ez azt jelenti, hogy ezen a szakaszon folyóméterenként évente 18 m3 hordalék rakódott le, ami 100 évre számolva 1800 m2-rel csökkenti a nagyvízi meder nedvesített szelvényét. E szakaszon a Tisza közép vízi medrének MASZ alatti átlagos nedvesített szelvény ebbe a nagyságrendbe esik. Nem kerültek felmérésre és értékelésre a hullámtéri változásoknak az árvizek levonulására gyakorolt hatásai, a külföldi vízgyűjtőn megépült tározók hatásai, stb. A magyar vízgazdálkodás a 1970-76 közötti időszakban kedvező anyagi helyzettel rendelkezett. Ekkor volt a VITU- KI-nak, és más vízgazdálkodással foglalkozó szervezeteknek az előző évszázadban a legnagyobb kapacitásuk, számítógépek is rendelkezésre álltak már. Pár évvel ezelőtt megkérdeztem a VITUKI abban az időszakban vezető beosztásban lévő dolgozóját, hogy miért nem készültek további vizsgálatok, miért nem értékelték ki a meder mérések adatait, összehasonlítva a korábbi mérésekkel. Ő röviden a következőt válaszolta: „VITUKI abban az időben általában, csak azzal foglalkozott, azt dokumentálta, amit megrendeltek nála”. Tapasztalataim alapján, árvizes kérdésekkel kapcsolatosan hozzátehetem: azt írhatta le, amihez hozzájárult a főosztály. Foglalkoztam az alkalmazott matematikai statisztikai módszerekkel, de amióta megismertem Reimann József professzor munkáit, és volt alkalmam többször is személyesen konzultálni vele, rendkívül fontosnak tartom a szakszerű matematikai vizsgálatok szerepét az árvízvédelem területén, mind az előrejelzés, mind a fejlesztési tervek, mind az árvízi biztonság értékelése esetében. Reimann József sok i- dőt szánt arra, hogy részletesen megismerje azokat a körülményeket, amelyek között az árvizekkel kapcsolatos adatok keletkeztek. Felhívnám viszont a kedves olvasó figyelmét a vízállás adatok 1970-es mederállapotra való átszámításának módjára, amelynek leírása részletesen megtalálható a vonatkozó kiadványban. Mivel az 1970-es években nem voltak működő egydimenziós folyómodellek, az 1970-es mederállapotról sem állt rendelkezésre minden folyóra felmérés, és a korábbi árvizek esetén általában nem ismertek a vízhozam a- datok, ezért a VITUKI kénytelen volt közelítő megoldást keresni. A matematikai statisztikai vizsgálatokban irányító szerepet játszó kutatót, Szigyártó Zoltánt megkérdeztem: „Miként kerültek meghatározásra a kiadott mértékadó árvízszintek?” Mire a válasz a következő volt: „Mi elkészítettük a számításokat, átadtuk a megrendelőnek, hogy utána a megrendelő a konfidencia intervallumon belül milyen értéket határozott meg, azzal mi már nem foglalkoztunk”. A „Magyarországi folyók mértékadó árvizei” című kiadványt az OVH 1976-ban jelentette meg, használatának elrendelésére két év múlva került sor, meglehetősen szokatlan módon, elnökhelyettesi irányelv formájában, elrendelve a hatósági munkában való kötelező alkalmazását is.
