Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4 SZ. A Földtani Szolgálat sem mentesült az átszervezés alól, mert 1967. július 1-től a Vízkészletgazdálkodási Központ felügyelete alá kerül,, majd 1976-ban ismételt átszervezés következtében az Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztályát a VITUKI-hoz csatolják, a szakvéleményezés pedig a vízügyi igazgatóságok feladata lett. Ezzel a centralizált és jól működő Földtani Szolgálat teljesen széttagolódott, és munkáját lényegesen nagyobb létszámmal viszik tovább az új szervezeten belül. Az Ellenőrző Csoport ugyan továbbra is a Vízgazdálkodási Intézet (a VIKÖZ utóda) keretében - messze elszakadva a szakvéleményezés és a dokumentálás feladataitól - működött, de eredeti célkitűzése már lényegesen módosult. Az Intézetnél maradt kis létszámú Vízföldtani Osztály - immár felmentve korábbi feladatai alól - a vízgazdálkodási keretterv több éves programjához vízföldtani értékelő munkát, és a kataszteri kiadványok folyamatos nyomdai szerkesztését végezte. Artézi kutak országos kataszterezése Az artézi kutak országos nyilvántartása a Magyar Állami Földtani Intézet hatáskörébe tartozott. Az előzőekben már említett okok miatt e nyilvántartás sohasem volt teljes. Az Intézeten kívül még nagyon sok intézmény rendelkezett kútadattal. Ezek közé tartoztak a tervező irodák, a vízügyi i- gazgatóságok, a MA V, megyei, városi, járási és községi tanácsok, továbbá fúróvállalatok, beruházók, sőt még magánosok is. A vízelemezési adatok nagy részét pedig az Országos Közegészségügyi Intézet kezelte. Az országos kataszteri munka beindításakor egy aránylag kis létszámú csoport gyűjtötte az adatokat. Ezek nagy részét a Földtani Intézet szolgáltatta, amely egyéb szervek és magánosok adataival egészült ki. Nagy segítséget jelentettek egy-egy kútról vagy tájegységről összeállított publikációk. Az adatgyűjtés a kutak legfontosabb műszaki, vízföldtani és vízkémiai adataira vonatkozó 70 kérdőpontot tartalmazó kataszteri űrlapon történt. Ezen belül különösen nagy figyelmet fordítottak az adatgyűjtők a fúrások földtani rétegsorának beszerzésére, amely a későbbiekben a tudományos értékelés lehetőségét is biztosította. Az alapadatok megszerzése számos nehézséggel járt, mivel az intézmények általában a legritkább esetben rendelkeztek teljes adatsorral. Sokszor a kutak helymegjelölése sem volt egyértelmű, igen gyakran csak földrajzi táj megjelölést használtak az adatrögzítők. Kevés kivételtől eltekintve, majdnem minden kút geodéziai magassági a- data hiányzott. Ilyen körülmények között az adatgyűjtők úgyszólván „leletmentést” végeztek, hogy a régi és értékes adatokat a kataszter részére biztosítsák. A kutak térképezésében geológusok, geológus technikusok és egyéb szakközépiskolát végzettek, de legalább érettségivel rendelkezők vettek részt. A 20-25 fős csoport tagjai az ország minden egyes fúrt kútját felkeresték és a kúthe- lyeket 1:50 000-es térképlapon ábrázolták. Sok város sűrűn telepített belterületi kútjairól 1:10 000-es térkép készült. A jobb áttekintés kedvéért a belterületi (B jelű) és a külterületi (K jelű) kutakat különválasztottuk. A térképezéskor a kutak állapota és üzemeltetője is nyilvántartásba került. Az előbbi esetben működő, üzemképes, használaton kívüli, használhatatlan, betemetett és meddő; az utóbbiban pedig közületi, köz- és magánkút megjelöléssel történt utalás. Kémiai adatok hiányában ízlelés alapján kapott a víz minőségi osztályozást (jó, gyengén vasas, vasas). A terepről bekerült artézi kútadatokat, akár egy nagyobb terület legjellemzőbb mélységi víz adatait is a már említett 70 rovatos formanyomtatványról és az 1:25 000-es méretarányú térképről bárki nehézség nélkül leolvashatta. A kutakat jelölő körön belül színezés különbözteti meg a pozitív, a negatív és a meddő kutakat, a sorszám mellett pedig a talpmélység is szerepel. A körön belüli jelzés a víz gázosságára és a földtani rétegsorra utal. A több mint 34 000 fúrt kút adatát tartalmazó 75 kötetből álló országos kataszter és térképanyaga kéziratos formában két példányban készült. Az egyiket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) kapta meg, a másikat pedig az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztálya kezelte. A teljes kataszteri anyagot először a vízügyi igazgatóságok, később a Vízkutató és Fúró Vállalat (O- VIKUV) újjászervezett Vízföldtani Osztálya sokszorosította saját irattára részére. A műszaki és vízföldtani alapadatokat egy megyénként csoportosított 62 kötetes földtani rétegsor- gyűjtemény egészíti ki, amelynek értéke vetekszik a kataszterrel. A kéziratban összeállított országos kataszter adattári példányaiba a szakemberek korlátozás nélkül betekinthettek, de ezzel a széleskörű használhatósága meglehetősen nehézkes volt. Ezt hidalta át az 50 évvel ezelőtt elindított tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt messze kiemelkedő jelentőségű kiadványsorozat első kötete (/. kötet, 1963). A kötetek szerkesztője Urbancsek János egyúttal a sorozat elindítója, az adatgyűjtés szervezője és rendszerező- je már terepgeológus korában felismerte egy hiánypótló artézi kútkataszter szükségességét. Kezdeményezésével mind a földtani, mind a vízügyi főhatóság egyetértett, és megvalósításához a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást is megadta. Egy maroknyi lelkes csoport vágott neki ennek a hatalmas munkának, amelyről nyugodtan elmondható, hogy ilyen vagy ehhez hasonlóval nem sok ország dicsekedhet. A munka nagy érdeme a minden köteten végigvonuló következetesség. Az adatsorok lényegében mindig azonosak, de csaknem minden kötet ad valami újat. Az 1963-ban elindított Magyarország mélyfúrású kutjai- nak katasztere c. kiadvány-sorozat 1981-ig már 10 kötetet ért el. A kataszterezés befejezéséig (1961) az országban 34 302 artézi kút létesült. A térképezés befejezése után általában három-négyévente azonos megjelenési formában és szerkezetben jelentek meg az új kutak vízföldtani naplói a- lapján vezetett kataszterből összeállított kötetek. Adataik teljes közlésére csak korlátozott lehetőség volt, éppen ezért az 1963-ban megjelent első két kötet csak a teljes értékű és a legmegbízhatóbb adatsorral rendelkező, illetve a földtani és vízföldtani szempontból fontos kutakat közölte 18, majd néhány év múlva 41 rovatban. E szelektálás révén kimaradt kútadatokat később a IX. kötetben sikerült pótolni. A VII. kötet kivételével felépítésük azonos. A bevezető szöveges (magyarázó) részt a tulajdonképpeni kataszter követi. A térképek, táblázatok, rétegsorok, földtani és karotázs szelvények pedig részben beépülnek a megfelelő helyre, részben pedig külön mellékletet képeznek. A magyarázók lehetőséget adnak bizonyos mértékig a fúrási technológia, egyéb korszerű mérési módszerek megismerésére és a feldolgozott kőzetminták értékelhetőségének, és a medencék nagy földtani és vízföldtani összefüggéseinek tisztázására. A III. kötet kútjainak száma egyértelműen bizonyította a kútfúrás fellendülését. Ekkor már az országos vízigény kielégítésére 34 állami vállalat és 48 kisiparos mellett még 29 termelőszövetkezet is végez kútfúrást. Az utóbbiak munkája az alacsony műszaki szint miatt nagyon sok kívánni valót hagyott maga után. Újból felmerült - mint az artézi kútfúrás történetében annyiszor - e kialakult kedvezőtlen helyzet felszámolásának gondolata. A ki
