Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 3. SZ. sárváriakkal felső-pannóniai hévíztároló homok-rétegekre képeztek ki. Összehasonlítva a sárvári kutak makro összetevőinek mennyiségi és minőségi adottságait a Duna-Tisza köziekkel szembetűnő egyezés tapasztalható közöttük a makro típus- jellemzők alapján. így megállapítható, hogy a nagy távolság ellenére a vizsgált mélykúti, mórahalmi és a szegedi Anna-kút vizének nátrium-hidrogén-karbonátos típusjellemzői teljesen megegyeznek a sárváriakkal. Ezeknél tapasztalhatók ugyan olyan különbségek, amelyek eltérnek a Duna-Tisza köziekkel, de ezek a típus jellemzőkön belül maradnak. Ilyen pl. az, hogy a sárvári vizek nátrium-hidrogén tartalma nagyobb. Az összehasonlító makro összetevők vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pannóniai rétegvizet hasznosító kutak legyenek azok a Rába völgyében vagy a Duna-Tisza közén azonos típust képviselnek. Vagyis a makro összetevőkben az egyes rendszerekben olyan általános azonosság érvényesül, amely jellemzi e hévíztartókat függetlenül a medence aljzati adottságoktól és morfológiai helyzetüktől akár a Rába völgyében vagy a Duna-Tisza köz déli részén helyezkednek el. Mivel a makro összetevők csak a felső-pannóniai hévizek általános rendszerbeli adottságait tükrözik vissza, ezért kevésbé alkalmasak az egyes vízadók egyedi jellegzetességeiknek kimutatásábra és finomítására. A közös makro elemek még azt is jelzik, hogy a Kárpát-medencében a felső pannonban olyan általános, nagy területekre kiterjedő vízföldtani viszonyok és törvényszerűségek jöttek létre, illetve alakultak ki, amelyek makroelemekben nagyfokú azonosságot eredményeztek. 5.3.3. A Duna-Tisza közi minták nyomelemeinek ösz- szehasonlító vizsgálata a sárvári rétegvizekkel A Duna-Tisza közi vizek nyomelem adottságait összehasonlítva a sárvári felső-pannóniai rétegvizekével eltérő nyomelem típust képviselnek, mivel egyes nyomelemekben jelentős mennyiségi eltérések mutathatók ki. E- zek közé tartozik első sorban a stroncium, mert a sárvári vizek relatíve gazdagok ebben a nyomelemben, míg a felsorolt Duna-Tisza köziek stronciumban szegények. De a sárváriak gazdagabbak még lítiumban és báriumban, a mórahalmi és a szegedi vizekhez viszonyítva pedig még bróm- ban. A nyomelemek összehasonlító adottságok vizsgálata a- lapján összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált vizek nyomelem adottságaiban mind mennyiségi mind pedig eloszlási szempontból egyaránt jelentős különbségek mutatható ki. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy rendszer-di- namikailag határozott egyedi feltételek is érvényesülnek és ezt a nyomelemekkel lehet kimutatni és nyomon követni. Vagyis csak a nyomelemekkel lehet azt az egységes képet, amelyet a makroelemek nagy térségekre vonatkozóan mutatnak mind származásilag, mind pedig rendszer- dinamikailag, illetve vízföldtanilag tagolni és színesíteni. 6. A nyomelemek összegző vizsgálata és tipizálásuk Az eddig végzett Kárpát-medence környéki és hazai nyomelem vizsgálatok rendszer dinamikailag bebizonyították, hogy a vizsgált 32 nyomelem mennyiségi és minőségi eloszlásában alapvető különbségek mutathatók ki. (Dobos I. -Scheuer Gy.-Kele S. 2012. Scheuer Gy. 2012.) Ennek a- lapján nyomelemeket mennyiségük alapján osztályoztuk és ezen belül a kiemelkedő mennyiségű nyomelemeket vezető nyomelemekként külön önálló csoportba soroltunk megkülönböztetve a többitől amelyeknek mennyisége a vizsgált vizekben a vezető nyomelemekhez viszonyítva csak kisebb mennyiséget képviselnek. A jelen anyaghoz kapcsolódó rétegvizek vonatkozásában végzett nyomelem vizsgálatok eredményei is megerősítették és alátámasztották ennek a csoportosításnak, és a besorolásnak helyességét. Azt tapasztaltuk, hogy a rétegvizes hévízkutaknál is megközelítően ugyanazok az elemek dúsulnak fel jelentős ingadozások és egyedi adottságok mellett. Ezért a vizsgált nyomelemeket két nagy csoportba soroltuk: 1. Vezető nyomelemek: Ezek sorába tartozik a bőr, bróm, fluor, stroncium, jód, lítium, bárium és rubidium. 2. Másodlagos vagy alárendelt mennyiséget képviselő nyomelemek. A jelen anyagban most nem kívánunk ezekkel foglalkozni. A vezető nyomelemeket további két csoportra tagoltuk: a. ) domináns nyomelemek (a bór, bróm, fluor, stroncium Jód), b. ) kísérő vezető nyomelemek (a lítium, bárium és a rubidium). A vezető nyomelemekről külön-külön az alábbi összehasonlító értékelést készítettük az 5. táblázatban közöltek figyelembevételével, amelyben kiemelten vizsgáltuk a domináns nyomelemek mennyiségi és eloszlási viszonyokat ide kapcsolva a tengervíz nyomelem adottságait is. 1. Bór. Ez az elem jelentős, sőt néha igen jelentős meny- nyiségben fordul elő, mind a tengervízben, mind pedig a karsztos és rétegvizes hévízben. A bór maximumát a rába- sömjéni vízben mutatták ki 56130 pg/l-rel, míg a minimumot a sárvári 3. sz. kút hévizében észlelték (911 pg/1). így a két víz bór tartalma között kb. 62-szeres a különbség. A tengervízben a bór mennyisége 4500 pg/1 és az ezt meghaladó értéket a rábasömjéni és érdekes módon a mélykúti rétegvizes kútban mutatták ki (4990 pg/1). így megállapítható, hogy a Duna-Tisza közi kutak bór tartalma lényegesen magasabb, mint a sárvári rétegvizeké. A bór mennyiségéből és eloszlásából rögzíthető még vízföldtani szempontból, hogy mind a nyolc vízben ennek az elemnek feldúsulási feltételei a legkedvezőbbek. Mindezek arra utalnak, hogy a rendszereknél a másod, esetleg harmadlagos feldúsulás feltételei i- gen kedvezően alakultak. A vizsgált nyolc vízben a bór átlag mennyisége 8455 pg/1. 2. Bróm. Ennél az elemnél a nyomelem vizsgálatok igen szélsőséges ingadozást mutattak ki. A bróm maximuma a rábasömjéni vízben jelentkezett 66701 pg/I értékkel, továbbá a tengervízben is igen nagy a mennyisége, de alatta marad a rábasömjéninek (41568 pg/1). Legkevesebb pedig a szegedi Anna-kút vizében 168 pg/1 van. Ennek az elemnek a maximum és a minimum közötti különbsége közel négyszázszoros, amely azt jelenti, hogy az egyes rendszereken belül a bróm feldúsulásának feltételei igen eltérőek, de kisebb-nagyobb mértékű gazdagodásának lehetőségei minden rendszernél adottak. Ez a sárvári, a nagybaracskai, dá- vodi és a mélykúti vízben egyaránt megfigyelhető. A mórahalmi és a szegedi Anna-kút vize viszont már brómban a legszegényebb (304-168 pg/1). Ez is jelzi, hogy a Duna-Tisza közi hévizek nyomelemek vonatkozásában milyen változatosak. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a hévízrendszerek kialakulásában igen változatos folyamatok játszottak közre. A vizsgált vizeken belül a bróm átlagértéke a legmagasabb 12910 pg/l-rel, amely arra vezethető visz- sza, hogy a tengervíz és a rábasömjéni kút brómtartalma i- gen nagy mennyiségeket tartalmaz, miközben a többinél vizsgált vizekben a bróm maximuma és a minimuma között (2482 pg/1-168 pg/I) csak 14,5-szeres, a különbség. De ez is jelentős feldúsulási eltérésként értelmezhető.
