Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
DOBOS I. - SCHEUER GY.: A Rába-völgyi és Duna-Tisza közi hévíz-kutak ... 51 3. Fluor. A fluor olyan domináns nyomelem, amelynek mennyiségében nem tapasztalhatók a brómmal ellentétben jelentős szélsőséges ingadozások. A fluor maximumát a rábasömjéni vízben mutatták ki 6500 pg/1 mennyiséggel, amely több mint hatszorosa a tengervíz fluor tartalmának. Minimuma 400 jxg/1 és maximuma közötti viszony 16- szoros. Érdekes, hogy a nyomelemekben gazdag mélykúti vízben jelentkezett a fluor minimuma. Ez arra utal, hogy a mélykúti rendszer nyomelem adottságait alakító folyamatokhoz a fluor dúsulásának még átlagos feltételei sem voltak meg. Nagy fluor tartalmú a nagybaracskai és a dá- vodi víz (3400-3200 pg/1) is. Jelentős és típus meghatározó mennyiségben található a mórahalmi és az Anna-kút vizében sárvári rétegvizek fluor tartalma az alacsonyabb kategóriába sorolható. 4. Stroncium. Érdekes eloszlásban jelentkezik a vizsgált vizekben ez az elem. Jelentős feldúsulása tapasztalható a karsztos hévizekben, legyenek azok nátrium-kloridosak, vagy nátrium-hidrogén-karbonátosak (Rábasömjén, Na- gybaracska). Jelentősek még a sárvári rétegvizek stroncium tartalma is. A három Duna-Tisza közi víz szegény stronciumban (Mélykút, Mórahalom, szegedi Anna-kút). A stroncium maximumát a rábasömjéni kútban mutatták ki 17193 pg/l-rel, míg a minimumot az Anna-kútnál tapasztalták 61 pg/l-rel. így a stroncium maximuma és minimuma között a különbség több mint 285-szörös. Ez az igen lényeges mennyiségi különbség bizonyítja, hogy a dél-bácskai és Tisza-völgyi rétegvizes rendszerek nyomelem adottságaiban a stroncium feldúsulásának feltételei igen korlátozottak és csökkent mennyisége típusjellemzőjük. 5. Jód. A halogén elemek közül a jód is a vizsgált vizekben igen szélsőséges ingadozást mutat. A tengervíz kis mennyiségéhez (134 pg/1) hasonlóan csekély a mórahalmi és az Anna-kúti vizében is. Ezekkel a kis jód tartalmakkal szemben a karsztos hévízkutakban igen jelentősen feldúsulnak. így a rábasömjéni vízben annyira feldúsul 27715 pg/1- re, hogy itt éri el a maximumot. A másik karsztos kútban is (Nagybaracska) mennyisége megközelíti az 5000 pg/l-t. A rétegvizes kutakban jelentős ingadozást mutat a jód tartalom és az Anna-kút vizében van a minimum 73 pg/1- rel. Ezért az összes vizsgált vizekben a jód ingadozásának nagysága 380-szoros. A rétegvizeknél a mélykúti vízben mutatták ki a csúcsot 2086 pg/l-rel. Ezért a rétegvizek esetében az ingadozás mértéke csak kb. 28-szoros, amely szinten jelentősnek ítélhető. A sárvári rétegvizekben is kicsi a mennyisége hasonlóan a Duna-Tisza közi, mórahalmi és Anna-kútéhoz. Ezekből az adatokból megállapítható, hogy általában a rétegvizek jód tartalma kicsi (300-70 pg/1), de vannak esetek, amikor jelentősen feldúsulhat a jód a rétegvizekben is (pl. Mélykút) nem csak a karsztos hévizekben. Ezekből az adatokból az a vízföldtani következtetés vonható le, hogy a jód feldúsulásának feltételei a vizsgált két karsztrendszemél biztosítva voltak, függetlenül attól, hogy egymástól nagy távolságra és különböző medence aljzati egységekhez kapcsolódnak. így a jód felhalmozódásának feltételeiben közös vonások vannak. Míg a rétegvizes tárolók esetében a jód mennyiségi növekedéséhez egyedi környezeti adottságokból eredő feltételek érvényesülnek. A jódnak ahol jelentős feldúsulása tapasztalható egyes hévizekben (Rábasömjén, Nagybaracska, Dávod, Mélykút) ezeknél a rendszereknél olyan származására utalhat, amely szénhidrogén képződéssel kapcsolatos jelentős organogén jódkeletkezéssel állhatnak genetikai összefüggésbe. Vagyis ilyen nagy jódtartalmú rendszerekből történő átáramlásmígráció ad magyarázatot a jód különböző mértékű, de jelentős feldúsulására a vizsgált rendszerekben de nem zárható ki egyéb nyomelemek származása sem ilyen víztípusoknál. 6. Lítium. Ez az elem a vezető nyomelemeken belül már a kísérő elemek csoportjába sorolható. A tengervízben a lítium mennyisége 139 pg/l. Ez a mennyiség a rábasömjénnél igen jelentősen feldúsul, mert a kút vizében 12151 pg/l-t mutattak ki. Ez az igen nagy lítium mennyiség a tengervíznél megközelítően a kilencvenszeres, ezért a lítium igen jelentős feldúsulásának feltételei alakultak ki a rábasömjéni karsztrendszerben. A lítium a minimuma 13,7 pg/l-rel a rétegvizes Anna-kútnál mutatták ki. Ez azt jelenti, hogy a minimum és a maximum közötti viszony több mint 800- szoros. Vagyis ez azt jelenti, hogy a rétegvizek esetében a lítium mennyiségi felhalmozódása korlátozott. Ez tapasztalható mind a sárvári, mind pedig a Duna-Tisza közi hévizeknél. Kivételt képeznek a nagybaracskai és a dávodi vizek, a- hol a lítium 458-253 pg/I-re dúsul fel, jelezve azt, hogy a Villány-bihari medencealjzati szerkezeti egység karsztrend- szerében eltérően a rábasömj énivei, a lítium feldúsulásának feltételei korlátozottak, megegyezően a rétegvizekével. A lítium mennyiségi felhalmozódását regionális szinten vizsgálva a karsztos hévizekben jelentős feldúsulása tapasztalható pl. a mátraderecskei hévízben 5930 pg/I-ral. Megnéztük még, hogy a rendelkezésre álló nátrium-kloridos vizeknél milyen mennyiségi értékeket képvisel a lítium. A széles körben ismert sóshartyáni vízben is jelentősen feldúsul ez az elem, de csak 2.720 pg/l-t képvisel, amely a rábasömjéni mennyiségnek csak 18,3 %-a. Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a karsztos hévizekben általában gyakoribb a lítium feldúsulása és vezető kísérő nyomelemként jelentősen meghaladja a rétegvizekét. Ez arra utal, hogy karsztrendszerek lítium mennyiségi felhalmozódási a- dottsága általában kedvezőek, sőt előfordulnak olyan karsztrendszerek is, amelyeknél igen kedvezőek, mint Mát- raderecskénél vagy Rábasömjénnél, ahol kivételes egyedi a- dottságok alakultak ki a lítium feldúsulása szempontjából. 7. Bárium. A vizsgált vezető nyomelemek közül a bárium legkisebb mennyiségben a tengervízben fordul elő 6,4 pg/1 értékkel. Ezt a kis értéket a felszín alatti vizek jelentősen meghaladják, legyenek azok karsztos vagy rétegvizes hévizek. A kimutatott maximum 523 pg/1 értéket a nagybaracskai vízben tapasztalták. A minimum pedig a szegedi Anna kút vizében alakult ki. így a minimum és maximum közötti arány kb. nyolcszoros. Érdekesség, hogy a Rába á- rok kútjaiban, mint a rábasömjéni vízben tehát egy karsztos rendszerben kisebb a bárium feldúsulása (231 pg/1), mint a sárvári rétegvizekben, ahol 318-390 pg/1 mennyiséget mutattak ki. A nagybaracskai hévíz mellett a dávodiban és a mélykútiban észleltek nagyobb bárium tartalmat kisebb szóródással. A Tisza-völgyiek pedig a legszegényebbek. Ebből megállapítható, hogy a bárium feldúsulása a rétegvizekben nem mutat egységes jelleget, mert Sárvárnál a rétegvizek bárium tartalma jelentősen nagyobb, mint a Tisza-völgyie- ké. A rendelkezésre álló nyomelem vizsgálatok alapján a bárium jelentős mennyiségét a sóshartyáni gyógyvízben mutatták ki többek között 3902 pg/l-rel. A karsztos hévízrendszerekben pedig a bükkaljai Zsóry fürdő vizében 2000 pg/l-t mértek. A vizsgálatok szerint a bükkszéki vízben is igen jelentős a bárium mennyisége mert a kútcső kiválásban 6000 mg/kg-ot mutattak ki. Ilyen mennyiségi bárium értékek mellett a vizsgált vizekben sokkal kisebbek mint az elő-
