Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

NACTM^avaslatoJ^um^ 21 tő egybehangzó véleménye ellenére létrehozta a Tisza akkori legnagyobb szűkületét. Amit sajnos később mások is követtek. (A Maros torkolatának Szeged fölött tartásán túl, Szeged-Nagyvárad közötti vasút építés során megszüntették az árhullámok levonulásának lehetőségét a Szeged-Szőreg közötti közút 9, összesen 728 m széles nyílással rendelkező hidjai alatt. Herrich Károly szerint az 1830-as árvíz során e hidak alatt folyt le az árhullán 54.7 %-á). 1950. óta tovább romlott az egyébként is szük szegedi szakasz emésztő-képessége. A hullámtéren megépült a tápéi kikötő, a medencés kikötő üdülő és jóléti telepeket hoztak létre, valamint a hullámtér beerdősült, illetve beerdősítették. Ha mindehhez hozzátesszük a Tisza szerb szakaszán tapasztaltakat, felelősséggel ki lehet jelenteni, hogy Szeged árvízi biztonsága jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, és ha marad a jelenlegi gyakorlat, gondolkodásmód, a jövőben is csökkenni fog. Megítélésem szerint Szeged helyzete nagyon gyors és hatékony intézkedések megtételét teszi indokolttá. Ad. 7. Árvízi biztonságot befolyásoló, az egész vízgyűjtőre kiterjedő természeti változások: A hazai árvízvédelem eddig nem foglalkozott a Kárpát-medencében tapasztalható kéregmozgás hatásával. A rendelkezésre álló adatok szerint a Tisza vízgyűjtőjén a hazai terület süllyedő tendenciát mutat. A legnagyobb a süllyedés üteme Szeged-Szolnok térségében, évi 4-6 mm. A Kárpátok hegyeiről és a Vaskapu térségéről ismert adatok szerint a minimális emelkedés, esetenként a nyugalmi helyzet a jellemző. A kéregmozgás hatására gyorsabban folyik a víz Szegedre, és lassabban távozik el. Száz éves viszonylatban a hatás már nem elhanyagolható. Korunk divatos témája az éghajlatváltozás és annak várható következményeinek prognosztizálása. Sajnos az eddigi kutatások nem szolgáltattak olyan eredményeket, amelyeket számszerűen figyelembe lehetne venni egy-egy folyó menti térség árvízi biztonságának értékelésénél. Nem rendelkezünk használható adatokkal a szél irányának, gyakoriságának és a szél sebességének várható változásával kapcsolatosan sem. Az eddigi publikációk többsége viszont megegyezik abban, hogy a Tisza vízgyűjtőjén a szélsőséges időjárási szituációk száma növekedni fog, emiatt csökkenhet az árvízvédelmi biztonság. Ezért szükséges a kutatási eredmények figyelemmel kisérése, és azok figyelembevétele a jövőre vonatkozó döntéseknél. Kívánatos, hogy a kutatók az árvízvédelemi feladatok tervezéséhez minél előbb felhasználható adatokat tudjanak biztosítani. Ad. 8. Az árhullámok biztonságos levezetését, rendkívüli árvízi helyzetek kezelését, a várható károk csökkentését szolgáló felkészültségünk és beavatkozó képességünk szintjének alakulása: Az időjárás- és a csapadék-előrejelzés, a csapadékradar és a műholdas távérzékelés látványos fejlődése jelentősen elősegíti a rendkívüli helyzetekre való felkészülést. Az automata hidrológiai és hidrometeorológiai állomások számának növekedése, a csapadék és lefolyás, valamint folyómodellek alkalmazása jelentősen javíthatják az árvízi előrejelzés minőségét és időelőnyét. A vízügyi igazgatóságok szakember-állományának csökkenése, ezen belül is a műszaki egyetemet végzettek és a kivitelezésben, valamint fizikai munkaerő irányításában jártas szakemberek számának rohamos csökkenése jelentősen rontja a rendkívüli helyzetek kivédésének lehetőségét. Az árvízvédekezésnél foglalkoztatható honvédségi létszám és technika csökkenése is kedvezőtlen. A vízügyi szolgálat szinte folyamatos átszervezése, a jogszabályok gyakori változása, a felelősségvállalási és intézkedési jogosultság nem egyértelmű, vagy hiányos szabályozása a védelmi szervezet munkájának hatékonyságát rontja, a megelőző intézkedések megtételét jelentősen csökkentheti. A rendkívüli helyzetek kezelését, a károk csökkentesét jelentősen nehezítheti, hogy a lakosság nincs felkészítve a reálisan várható árvízvédelmi helyzetekre. A jelenlegi tendenciák nem kedvezőek, a védelmi képesség folyamatos romlásával kell számolnunk. Ezzel szemben a jövőben egyre gyakrabban előálló, a biztonságosan levezethető árvízszintet meghaladó, egyre tartósabb árhullámok kezelésére kell felkészülnünk, amelyeknél a védekezési képességnek meghatározó szerepe lehet. Az árvízi biztonságot befolyásoló korábbi és várható beavatkozások és változások összefoglalása Összességében megállapíthatjuk, hogy a Tisza vízgyűjtőjén és a folyók árvízi medrében, az utóbbi ötven évben megvalósult beavatkozások és változások, valamint a jövőben várható beavatkozások és változások egy kivételével számunkra negatívak. Kivételt a víz- és árvíztározók építése képez, amelyek építésük és üzemeltetésük módjától függően lehetnek számunkra kedvezők és kedvezőtlenek. Az emberi beavatkozásoktól független változások folyamatosan csökkentik árvízi biztonságunkat. Ezek kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására, tehát csak az elért árvízi biztonság csökkenésének megakadályozására becslésem szerint évi tíz milliárd Ft nagyságrendű fenntartási és célirányos beruházási munkát kellene végezni a Tisza-völgyben. Továbbá, minimálisra kellene csökkenteni az emberi beavatkozások következményeképpen előálló kedvezőtlen hatásokat. A korábban felsorolt beavatkozások és változások okainak, valamint a jövőben várható beavatkozások és változások árvízi biztonságra gyakorolt hatásainak ismerete szükséges árvízvédelmi helyzetünk értékeléséhez, jövőre vonatkozó terveink elkészítéséhez. Az utóbbi évtizedekben végbement kedvezőtlen változások eredményeként folyóink árvízvédelmi rendszerében lévő biztonsági tartalék szinte mindenütt csökkent, egyes folyóinkon az árvízi biztonság rendkívüli módon, kritikus értéb'e lecsökkent és az előbbieken túl felgyorsult az árvízszintek emelkedése (pl. Tisza, Hernád, Sajó, Hármas-Körös, stb.). Az árvízvédelmi biztonságot befolyásoló tényezők feltárása és figyelembe vétele nélkül a meglévő rendszerek több évtizeddel ezelőtti elgondolás szerinti toldozgatása-foltozása nem vezethet kellő eredményre. A védett ártereken élők nagy száma és a védett nemzeti vagyon növekvő értéke miatt az árvízi kockázat és a várható károk gyors ütemű növekedésével kell számolnunk. Hazánk hasonló döntési helyzetben van, mint az 1840-es években volt, akkor is és most is hosszú távra szóló döntést kellett, illetve kell hozni. Hosszú távra - 50-100 évre - prognosztizálni kell az árvízvédelmi biztonságunkat befolyásoló változásokat, azok várható hatását. Az előbbiek, és a kitűzött céljaink ismeretében kell kidolgozni egy olyan hosszú-, közép- és rövidtávú árvízvédelmi programokat, amelyek megvalósítása biztosíthatja a védett ártereken élők megfelelő életfeltételeit. Olyan programokat kell kidolgozni, amelyek megvalósítása nem csak a jelenben, hanem a jövőben is elősegítik biztonsági céljaink elérését. E programok megvalósítása érdekében meg kell tennünk minden olyan intézkedést, amelyek csak most tehetők meg. Tudomásul kell vennünk, hogy amíg a Tisza-völgy hazai védett árterein lakosok élnek és termelés folyik, az elért árvízvédelmi biztonság csak folyamatos és jelentős