Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
DOBOS I. - SCHEUER GY.: A Rába-völgyi és Duna-Tisza közi hévíz-kutak ... 39 A nagybaracskai I. sz. földtani kutatófúrást 1975-ben mélyítette a fúró vállalat 400,0 m talpmélységig és 376,1 - 389,1 m között kréta időszaki tufás homokkövet szűrőzött be, amelyből jelentős mennyiségű 36 °C hőmérsékletű 1070 1/min gázos (93,31 % szén-dioxid) vizet sikerült - 15,1 m-en kinyerni. A 382,9 m-ben mért talphőmérséklet 42 °C-t ért el. A nyugalmi szint +9,0 és +1,1 m között ingadozott. A fürdő 1993-ban 0,057 Mm3 hévizet használt fel. A geotermikus gradiens 82,5°C/km-nek adódott. Az ekkor szokásos - főként a fő elemek mellett - az 1990. évi vizsgálat csak néhány nyomelemre (bromid 1,7, jodid 0,96, fluorid 3,3 mg /l) tért ki. A közel 4300 mg/1 összes ásványi anyag tartalom miatt a hévíz minden bizonnyal csak külső kezelésre, tehát fürdésre volt alkalmas. A nátrium és a kálium (564,2 mg/1) mellett a klorid is igen jelentős (508 mg/1), és így nátrium- hídrogén-karbonátos kloridos hévíznek minősül. A földtani felépítésben kb. 55 m negyedidőszaki, alatta 170 m-ig felső- pannóniai, majd 400 m-ig kréta képződmények vesznek részt. A II. sz. hévízkút 1977-ben 708 m-ig mélyült, de csak 493,0 m-ig csövezték le. Víztermelésre a 450,0-480,0 m-ig és a 485,0-493,0 m közötti jura rétegeket nyitották meg. A hévízkút összevont földtani felépítése az alábbi: 00,0-42,0 m-ig negyedidőszaki, 120,5 m-ig felső-pannóniai, 183,0 m- ig alsó-pannóniai, 437,0 m-ig kréta, 708,0 m-ig jura időszaki képződményekből épül fel. A nyugalmi vízszint +0,2 m- en állt be és a legnagyobb vízhozamot az építéskor 500 1/ min 34 °C hőmérsékletű vizet termeltek -42,0 m-es üzemi szinten. 1990-ben már a vízmennyiség lényegesen lecsökkent, mert -41,6 m-en mindössze 87 1/min mennyiséget lehetett kivenni. 471,0 m-ben 45° C talp-hőmérsékletet mértek, a geotermikus gradiens 73,2 °C/km-nek adódott. A fürdő vízellátására 1993-ban 0,057 Mm-t használtak fel. A vízkémiai vizsgálatok eredeti és a későbbi (1990) eredménye nem mutatott egyértelműen csökkenést, mert a jodid ugyan 2,6-ról 1,2-re csökkent, addig a bromid 1,8-ról 2,2-re, a fluorid 1,92-ről 3,1 mg/l-re növekedett. Az 1517 mg/1 szabad C02 tartalom 1990-ben 1080 mg/l-re csökkent. A gáztartalomban a legnagyobb mennyiséget a szén-dioxid (97,85 1/m3) képviseli. Elemzésre ebből a kútból vettünk mintát. A dávodi Püspökpusztán már 1914-ben mélyült egy 670 m mélyre kiképzett hévízkút, de csak annyit tudunk róla, hogy mindössze 75 1/min 38 °C hőmérsékletű hévizet adott a terepszint felett. A nyugalmi szint is ugyancsak a felszín felett maradt. A következő 2. sz. fúrás 1967-ben létesült 684 m mélységgel, és 344-479 m között 4 réteg szürőzésével a terepszint alatt 19,5 m-es üzemi szinten 610 1/min 38 °C hőmérsékletű, +1,1 m-en 210 1/min ugyanilyen hőmérsékletű hévizet nyertek a miocén konglomerátumból. A nyugalmi szint +8,50 m-en maradt, és 680,0 m-ben 44, 548,0 m-ben 45 °C (1974) talphőmérsékletet mértek. 1990-ben -2,1 m-en 146 1/min vízmennyiséget tudtak már csak kinyerni. 1993- ban 0,046 Mm3 vízmennyiséget használtak fel a fürdőben. A földtani felépítésben kb. 45 m negyedidőszaki, majd 150 inig felső-pannóniai, 340 m-ig alsó-pannóniai képződmény, és alatta miocén konglomerátum vesz részt. A kút elkészülte után rövidesen két vízelemzést is végeztek és a termelés következtében az alkotók mennyisége jelentősen változott, így az alkáliák 315,1-ről 387,1 mg/l-re, a kalcium 63,8-ról 80,2 mg/l-re, a klorid 158,0-ról 170,0 mg/l-re, a hidrogénkarbonát 854,0-ről 976,0 mg/l-re növekedett. Az összes ásványi anyag tartalom pedig 1492-ről 1684,8 mg/l-re emelkedett. Ekkor már a három mikroelemet is megvizsgálták, de a makroelemekkel szemben, ezek mennyisége viszont csökkent, így a bromid 0,4-ről 0,3-ra, a jodid 0,4-ről 0,1-re, és a fluorid 3,2-ről 2,5 mg/l-re. A számított geotermikus gradiens 49,3 °C/km. A 3. sz. kút 1970-ben készült 392 m talpmélységgel és rétegsora alig különbözött a 2. sz.-tól, mert előbb 45 m-ig a negyedidőszaki, majd 150 m-ig felső-pannóniai, 370 m-ig alsó-pannóniai, alatta pedig a miocén konglomerátum következett, és ezt szűrőzték be 364 és 384 m között, amely közel azonos eredményt hozott, mint a 2. sz. hévízkútnál. A terepszint felett 8,1 m-en maradt a nyugalmi szint, amely 1991-ban már 2,0 m-re csökkent. A hévízkút létesítésekor +0,5 m-en 180, -4,0 m-en 280 1/min 37 °C hőmérsékletű vízmennyiséget lehetett kitermelni, 385 m-ben 44 °C talphőmérsékletet mértek. 1991-ben 400 1/min vízmennyiséget vettek ki -14,7 m-en. A fürdő részére 1993-ban 0,137 Mm3 hévizet használtak fel. A közel azonos vízföldtani adottságok mellett a hévíz vegyi összetétele is a 2. sz. kútéval azonosnak minősült, a geotermikus gradiens viszont itt jóval nagyobb ( 87,0 °C/km). A hévíz gáztartalmában a szén-dioxid jelentős mennyiségű (88,31 1/m3). Ebből a kútból vettünk vízmintát elemezésre. A 3 hévízkutat együttesen üzemeltetik a fürdőben, mert mind a három azonos jellegű vizet ad, és gyógyvízzé minősítette őket az OFYFI. A fürdőt a Dávodi Gyógyfürdő Kft. üzemeli nem egészen helyesen, mivel a medencék vízforgatóval vannak ellátva. 3.2. Az Észak-bácskai terület A Duna-Tisza közének fokozott kutatása 1945 után az 1950-es években indult meg. Kezdetben a déli határ mentén mélyültek kutak, majd az 1960-as években kezdődött meg az átfogó geofizikai és szeizmológiai kutatás, mely remény- teljes és eredményes volt. így fedezték fel a szanki-meden- cét, a tázlári, az üllési, valamint a jásszentlászlói szénhidrogén lelőhelyet. A kutatások folytatódtak, és az 1970-es é- vekben kellőképpen behatárolták a Kiskunhalas alatt meglévő szénhidrogén medencét, és nyugatra haladva további több lencsés szerkezetet találtak, amelyek nem egyszer ipari értékű kőolajat és földgázt tartalmaztak. A bácskai tájegység északi részén keleti irányban kezdtünk vizsgálni néhány hévízkút vizét és elsőként a mélykúti fürdőnél álltunk meg. A közel 10 000 lakosú községnek nem volt fürdője, ezért is kértek a Magyar Állami Földtani- Intézettől vízföldtani szakvéleményt. Az 1000 m-re tervezett hévízkutat 1961-ben létesítették és 802 m-ig mélyült, de csak 671 m-ig csövezték le. A földtani felépítésben a negyedidőszaki képződmények mindössze 255 m-ig nyomozhatok, majd víznyerés szempontjából a felső-pannóniai képződmények 670 m-ig jöhettek számításba, ez alatt a fúrás talpáig fokozatosan tiszta agyag, márga üledékbe haladt a fúrás, amely az alsó-pannóniai képződménynek felelt meg. Bartha Ferenc paleontológus a kőzetminták fauna-vizsgálatából megállapította, hogy a 650 és a 651 m közötti réteg arra utal, hogy a sósvízi üledék időszakosan kiszáradt, a Con- geria balatonicas szint regressziós (oszcillációs) szakasz. A 702-704 m közötti szakasz Congeria ungula capraes szintnek felel meg, míg a 751-753 m között a Limonocardium Lenzi az alsó-pannont és 800-802 m között a Limnocardium sp. ugyancsak az alsó-pannont képviseli. A tervezett hévízkút műszaki tervét a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Mérnökgeológiai Osztálya készítette. A viszonylag gyenge vízadó rétegekből négyet szőröztek be 526 és 646 m között. A nyugalmi szint a +130 m-es tengerszint feletti magasság miatt a terepszint alatt -26,2 m-en maradt és a 490 1/min hévizet 32,7 m-ről, míg az ugyancsak
