Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 3. SZ. get, a percenként 750 litert -22,50 m-en vették ki. A mért nyugalmi vízszint ekkor -10,30 m volt. A fürdő építését a helyi tanács támogatásával a Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kezdte, elkészülése után átvette üzemeltetésre. A munkálatokat erősen hátráltatta az 1965. évi nyári Rába- árvíz, amely jelentősen megrongálta a már részben elkészült épületeket, és így csak 1968-ban, Sárvár várossá nyilvánításakor adták át. Az 1970-es évek elejéig mint tisztasági fürdő működött, de a városiasodás, a magasabb szintű lakáskultúra következtében ezt a funkcióját elvesztette. Ettől kezdve SZTK (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja) beutalással orvosi ellenőrzés mellett jelentős számú beteget fogadott a fürdő. Ekkor egy 72 m2-es fedett és egy 132 m2-es szabadtéri ülő rendszerű medencével rendelkezett. A kihasználatlan 12 kádfürdőben a rábasömjéni gyógyvizet átalakítás után nőgyógyászati kezelésre kívánták használni. 1984-ben a VIKUV Kémiai Laboratóriuma megvizsgálta a hévizet és a nátrium-hidrogén-karbonátos vízben 1 mg/1 alatti mennyiségű jodidot, bromidot és fluoridot is kimutatott. A legnagyobb mennyiségben a szén-dioxid gáz jelentkezett. 1993-ban 0,118 Mm3 vizet használtak fel a fürdő vízellátására A hévízkúton 1990-ben és 1993-ban ellenőrző méréseket végzett a VITUK1 1990-ben -23,1 m-en 285 1/min vízmeny- nyiséget adott a kút és 1993-ban - 19,6 m-es nyugalmi vízszintet mértek. A hévizet 1980-ban az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) gyógyvízzé minősítette. Sárvár- 2. sz.. hévízkút tervezése és kivitelezése A „Termálfürdő” közelében az 1960-as évek közepén a cukorgyár a lakosság összefogásával egy 21 x 33 m-es sportmedencét épített és feltöltéséhez az 1. sz. hévízkút vizét használták. Sok problémát jelentett azonban a kút homokolása és egyáltalán kétséges volt, hogy egy kút zavartalanul el tudja-e látni megfelelő mennyiségű hévízzel a két fürdőt. A várható nehézségek áthidalására a VIKUV főgeológusa, dr. Dobos Irma földtani terve alapján a KFFI egy ú- jabb 1300 m mélységű kutatófúrás létesítésére nyitott pénzügyi fedezetet. Az új fúrás a felső-pannonon belül további laza homokos kifej lődésű és kedvezőbb vízadóképességű képződmények feltárására irányult. A földtani adatok azt bizonyították, hogy a víznyerésre alkalmas rétegek kizárólag 1019,6 m-ig fejlődtek ki, ettől lefelé már csak agyag és márga alkotta a rétegsort, amely minden valószínűség szerint az alsó-pannóniai összlethez tartozott. A fúrás mélyítését 1975-ben a Debreceni Üzemvezetőség Trauzl gyártmányú, F—R4 típusú fúróberendezésével 1293,0 m-ig Keskeny Lajos vezető-fúrómester irányította. Az 1. sz. kúttal ellentétben itt 887,6-1018,6 m között 4 réteget kapcsoltak össze szitaszövet borítású szűrővel, amely a homokmentes üzemeltetést is biztosította. A nyugalmi vízszint -15,10 m-en állt be, de 1993-ban már - 17,9 m-re süllyedt. A kútból kitermelt percenként 540 1 45 °C hőmérsékletű hévíz -43,0 m -en kizárólag a cukorgyári fürdő vízellátását szolgálta. A kitermelt 367 1/p vízmennyiséget 1990-ben -33,1 m-en lehetett csak kivenni. Talphőmérsékletet építéskor 1000 m-ben 49,5 °C-t mértek, a gg 39 °C és az 1993-ban termelt 0,087 Mm3 hévizet fürdő vízellátására használták. A megnyitott felső-pannóniai rétegekből kinyert hévíz 940,01 mg/1 nátriumot, 6,8 mg/1 ammóniát, 352 mg/1 kloridot, 1988,6 mg/1 hidrogén- karbonátot és 3382,1 mg/1 összes ásványi anyagot tartalmazott (1975). A hévízkút felülvizsgálatát és javítását 2010-ben a VIKUV Zrt. végezte és megállapította, hogy 1990-ben már a lényegesen lecsökkent percenként 87 1 mennyiségű hévizet csak 41,6 m-en tudták kitermelni, ezért különböző ellenőrző vizsgálatot, méréseket és javításokat kellett végezni. Az tizem közbeni műszaki hiba kijavítása után az 500 1/min 43,8 0 C hőmérsékletű hévizet -31,80 m-en már ki lehetett termelni és a 400 m-es talpon 44,4 °C hőmérsékletet mértek. Ezt a hévizet is 1980-ban gyógyvízzé nyilvánította az OGYFI. Az ország és a sárvári gyógyvíz ismertetését szolgálta a Nádasdy-várban 1979-ben berendezett „Gyógy- és ásványvíz történeti állandó kiállítás”, de néhány év múlva a múzeum pénzügyi nehézségei miatt lebontotta. 2.3. Új hévízkutak Sárváron A Termálfürdő további fejlesztése az 1998-ban tervezett 1200 m mély fúrással indult, feltételezve, hogy az 1. sz. hévízkút feltehetőleg továbbra is homokolt és annak kiváltását akarták az új kúttal megoldani, amelyet a Vízkutató és Fúró Zrt. tervezett, majd 2010-ben új kutat fúrtak 3. sz.-mal jelölve. A 803 m-ig mélyült fúrásból csak 670,0 m mély kutat képeztek ki és abban 3 középszemcsés (0,2-0,3 mm 0) homok-réteget szűrőztek be 611,0-620,0, 633,0-639.0 és 658,0-663,0 m között. A rétegpróba során a nyugalmi vízszintet -19,30 m-nek észlelték és a legtöbb 32 °C hőmérsékletű, percenként 470 1 vízmennyiséget -37,40 m-en lehetett kitermelni, a talphőmérsékletet 664 m-ben 36,57 °C- nak mérték. A vegyelemzés adatai közül viszonylag kiemelkedő alkotó a 135 mg/1 klorid, az összes szilárd alkatrész, a 3505 mg/1 a nem nagy mélységhez viszonyítva, i- genjelentős. A sárvári arborétum területén 1986-ban épült fel osztrák hitelből a Danubius Vállalat 220 ágyas magas színvonalú gyógyszállója, s vízellátására ugyancsak a VIKUV kivitelezésében telepítettek egy 1100 m mély kutat. A 45 °C hőmérsékletű gyógyvizet a fedett és nyitott medencék feltöltésére és mozgásszervi betegek gyógykezelésére használják. Felhasználják még az RáS-2. sz. hévízkút gyógyvizét is, amelyet tartálykocsival szállítanak a szállóba. Eves szinten több mint 90 %-os kihasználtsággal működött ezekben az években a főként nőgyógyászati, pulmonológiai, fogászati, mozgásszervi komplex gyógykezelésekre specializálódott szálloda, amelyet főként az osztrák vendégek látogatták. Kiegészítésül közöljük a Magyar Bányászati és Földtani Adattárban nyilvántartott, de mikroelelemre nem vizsgált hévízkútról néhány tájékoztató adatot. A Danubius Termál szálloda részére 1984-ben egy 1300 m, 2005-ben a VITAL OASE Kft. részére egy 1050 m, és a Mező Zrt. részére u- gyancsak egy 1050,0 m mély hévízkút létesült. Ezek változatlanul a felső-pannóniai rétegeket csapolták meg és közel azonos hőmérsékletű és mennyiségű hévizet szolgáltatnak. 3. A Duna-Tisza köz deli határ menti hévíz-kutak ismertetése 3.1. A Duna-völgyi hévízkutak Nyomelem-szelvényünket Sárvár-Rábasömjéntől keletre a Duna-völgyben vittük tovább és ettől a Tisza-völgy irányában több hévízkutat vizsgáltunk meg. Először bemutatjuk Nagybaracskán a 2 hévízkutat, majd Dávodon a közel 100 év alatt létesített 3 kutat. Ekkor lehetőség volt földtani kutatófúrás tervezésére ismeretlen vagy különösen érdekes földtani felépítésű területen, így a nagybaracskai I. sz. fúrás is azok közé tartozott, ahol a kutatófúrás földtani-vízföldtani eredménye aztán újabb hévízkút létesítését segítette elő
