Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Szlávik Lajos: Dr. Papp Ferenc (1925-2012)

I Dr. Papp Ferenc (Tiszaroff, 1925. április 14. - Kecskemét, 2012. december. 18.) Tisztelt gyászoló család, hozzátartozók, barátok, egykori munkatársak, ismerősök! Megrendülten állunk itt Papp Ferencnek, a magyar víz­mérnöki társadalom kiemelkedő egyéniségének, neves szak­emberének koporsója előtt, aki 2012. december 18-án, éle­tének 88. évében hunyt el. Olyan vízügyi szakember, olyan széles látókörű mérnök távozott el körünkből, aki az elmúlt hat évtizedben tevékeny részese volt a vízügyi szolgálat fej­lődésének; jelentős egyénisége volt az ország vízgazdálko­dásának; élete, sorsa összefonódott a vízügyével. 1925. április 14-én született Tiszaroffon. Meghatározóak voltak számára gyermekkori, kamaszkori élményei, amiket a vízi társulati élet mindennapjainak tapasztalataiból merí­tett. 60 évvel ezelőtt, 1953-ban szerzett mérnöki oklevelet. Néhány hónap múlva vehette volna át gyémántdiplomáját a Műegyetemen. Mérnöki munkásságának nagyobbik része a Tiszántúlhoz kötődött. 1953-ban beosztott mérnökként a Közép-tiszai Öntöző Vállalatnál kezdett, egy év múlva már kirendeltség­vezető lett. 1958-tól kinevezték a Tiszalöki Vízlépcső és Öntözőrendszer szakaszmérnökévé. 1959-75. között volt a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője. Pályafutásának talán a legsikeresebb korszaka volt ez a 16 év. Nem véletlenül tartották őt az 1960-70-es évek­ben a kiemelkedő szervező képességű vízügyi igazgatók e­gyikének! Igazgatóként a Tisza, a Sebes-Körös és a Berety­tyó védvonalainak árvízi védelemvezetője volt. Kritikus helyzetekben hozott felelős döntéseket: 1966 februárjában a Berettyó jeges árvízénél, majd 1970-ben a Berettyó és a Se­bes-Körös árvizének vésztározásánál. Ez a két árvíz életének meghatározó szakmai élményévé vált. Emlékeit Dunka Sándotral közösen írt könyvében is köz­readta. Az árvízvédekezések tapasztalatai mélyen beleivódtak lelkébe, s egész szakmai pályája során minden eszközt felhasz­nált azért, hogy a mentesített területeken élőket megvédjék a katasztrófáktól. Elsők között foglalkozott a vízgazdálkodáshoz kapcsolódóan a vízi környezet védelmével és fejlesztésével. Személyes kezde­ményezője és irányítója volt a debreceni Erdős-puszták vízgaz­dálkodási megoldásainak, amelyek természetvédelmi és jóléti cé­lokat is szolgáltak. Úttörő munkássága a későbbiek során például szolgált a környezeti szempontú vízgazdálkodás elteijesztéséhez. Ökológiai kutatásait és gyakorlatban szerzett ez irányú tapaszta­latait 1974-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megvé­dett doktori értekezésében foglalta öszsze. Amikor az általa igen tisztelt Dégen Imrét az OVH elnö­ki posztjáról felmentették, az új államtitkár, Gergely István szorgalmazta egy vízügyet és környezetvédelmet integráló kormányhivatal felállítását, és őt hívta Debrecenből Buda­pestre, hogy a vízügyi szolgálat környezetvédelmi ügyeit összefogja. 1975-80. között az OVH Környezetvédelmi (u­tóbb Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási) Főosztályának vezetője volt. Gergely István tragikus halála azonban mind­ezeket a törekvéseket jó időre megakasztotta... 1982-88 kö­zött, nyugdíjba meneteléig, a VIZITERV vezérigazgatója­ként tevékenykedett. Mindig hangsúlyozta, hogy a szakmai eredményeket munkatársaival közösen érte el. Jó érzéke volt ahhoz, hogy a körülötte lévők gondolataiban felfedezze mindazt, ami re­álisan hasznosítható, s sarkallja őket azok megvalósítására. Vízgazdálkodási szemléletében meghatározó volt a Tisza vidékéhez, szűkebb szülőföldjéhez való kötődése. Ez alapozta meg társadalmi és közéleti tevékenységét, amelyet többek kö­zött a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság (KIB) elnökeként 1986-1993 között fejtett ki. Mindvégig szem előtt tartotta az é­lő környezet és természet védelmét, a Tisza-tó értékeinek oltal­mát, jóléti hasznosítását, a műszaki létesítmény „humanizálá­sát". Ő volt az, aki kezdeményezte a mesterséges tározó néva­dási pályázatát, ami végül a Kiskörei tározót Tisza-tóvá tette. E tisztségében arra törekedett, hogy a mérnöki létesítményként működő Tisza-tó a vízi világ változatosságát és szépségeit be­mutató idegenforgalmi központtá, népszerű üdülőhellyé vál­hasson. ízig-vérig mérnök volt, aki műszaki törekvéseiben, ter­veiben mindig az embert nézte, az ő helyzetük javítására tö­rekedett. Folyamatosan azon gondolkodott, miképp lehetne a vízgazdálkodás, vízépítés eszközeit felhasználva segíteni az elszegényedő Tisza menti települések, falvak gazdasági felemelkedését. Az utóbbi csaknem negyedszázadon át nyugdíjas mér­nökként élte mindennapjait, de változatlanul érdeklődött a szakmai kérdések iránt, árvizek idején naponta hallgatta a rádióban, tv-ben a híradásokat és gyakran vette fel a tele­font, hogy személyesen tudja meg a pillanatnyi helyzetet. Lélekben „együtt élt" az eseményekkel. Egy lehetséges jö­vőbeli tiszai árvízi katasztrófa problémája mindig élénken foglalkoztatta. A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) munkájában 1959 óta vett részt, 1993-ban kapta meg a tiszteleti tag ki­tüntető címet. Társszerzőként a Vízügyi Történeti Füzetek sorozat két kötete fűződik a nevéhez: A Közép-Tiszántúl vízi története (2003), A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvízének története (2008). Szakirodalmi publikációinak száma több mint 50, ezek a Magyar Vízgazdálkodás, Vízügyi Közlemé­nyek és a Hidrológiai Közlöny hasábjain jelentek meg. Eletének utolsó évtizedében gyakran fordult a vízhaszno­sítások történeti eseményei felé, nagyon érdekelték a két vi­lágháború közötti korszak öntözési, társulati-működési kér­dései, s az azokból levonható tapasztalatok. Amikor a napja­inkban újra napirendre került az öntözések ügye, újra elő­vette az Öntözésügyi Közlemények múlt századi megsárgult lapszámait, s újabb cikkek megírását tervezgette. Erről is hosszasan, részletekbe menően beszélgettünk, amikor Fejér Lászlóval 2012. októberében felkerestük Természetes, őszinte, emberséges, nyílt, közvetlen ember volt. Szerettük és tiszteltük őt. Halálával fájdalmas veszte­ség érte a családot, a barátokat, a vízmérnöki szakmát. Feri bátyám! Nyugodj békében! Emlékedet megőrizzük! Dr. Szlávik Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom