Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

^A^^^^ímislato^MTiagyaiJim 17 biztonságban érzi magát, az ukrán töltéserősítések miatt előállt helyzetről tájékoztatást nem kapott, pedig árvízi biztonságuk soha nem volt ilyen alacsony, mint napjainkban. Az elmúlt évszázadban a nagy felső-tiszai árvizek esetében Kárpátalján mindig volt töltésszakadás, jelentős területek kerültek elöntésre, ami a hazai szakaszon lényegesen csökkentette a kialakult árvízszinteket. A jövőben nem számíthatunk az ukrán területen töltésszakadással, ezért lényegesen magasabb szinteken érkező árhullámokra kell felkészülnünk. 1960 és 1990 között nagy ütemben épültek víz- és árvízi tározók, vízlépcsők a külföldi vízgyűjtőn. Napjainkig 2,3 milliárd m

3-t meghaladó víz- és árvízi tározó épült meg, amelyek jelentős hatással vannak egyes folyók vízjárására, árhullámaira. Számunkra meghatározó fontosságú a tározók üzemeltetése mind mértékadó árvízi helyzetekben, mind pedig kisvizes időszakokban. (A 2000. évi árhullám levonulásának idején a szlovák fél kérésünknek megfelelően üzemeltette tározóit, ami 15 cm-rel alacsonyabb vízszintet eredményezett Szolnoknál. A kialakultnál magasabb vízszint garantáltan töltésszakadást okozott volna.) A külföldi tározók számunkra kedvező üzemeltetése mértékadó helyzetekben Szolnoknál 0-40 cm, Szegednél 060 cm vízszintcsökkenést is előállíthat, de számunkra kedvezőtlen üzemelés ugyanilyen mértékben növelheti is az árvizek szintjét. Sajnálatos, hogy nem rendelkezünk a tározók üzemeltetésére vonatkozó egyezményekkel, és nem rendelkezünk napi adatokkal a tározók üzeméről. A felvízi országok tározóikat eddig érdekeiknek megfelelően üzemeltették - kivétel a 2000. év, amikor a szlovák tározókat kérésünknek megfelelően működtették -, mert a magyar fél nem foglalkozott a tározók üzemeltetésével, nem fogalmazta meg az üzemeltetéssel kapcsolatosan a magyar igényeket, érdekeket, így partnereink azokat nem is vehették figyelembe. A külföldi tározók üzemeltetésének hatása meghatározó tud lenni az árhullámok jellemzőire a Szamos, a Sebes-Körös, a Bodrog, a Kraszna, és a Maros esetében, jelentős a hatásuk a Tiszán kialakuló árhullámokra. A jövőre vonatkozóan összességében megállapítható, hogy számunkra kedvezőtlen változásokra továbbra is számíthatunk. A területhasználat, ezen belül az erdők területének és korösszetételének figyelemmel kisérése kívánatos meghatározandó rendszerességgel. A határon átlépő hordalékhozam stagnálása, esetleg kismértékű növekedése várható. Egyezményben kell szabályozni a határszelvényektől számított meghatározott távolságon belül az árvízvédelmi töltések kiépítésének szintjét, esetleges emelésének feltételeit. Számunkra rendkívül jelentős a tározók építése és üzemeltetése, amellyel érdemben kell foglalkozni, s meg kell fogalmazni hazánk érdekeit a tározók építésével és üzemeltetésével kapcsolatosan. Erdekeinket lehetőleg egyezményekben, szerződésekben kell érvényesíteni. Ad. 2. Belföldről mi folyik be gravitációsan és mit emelünk be folyóinkba szivattyúson: Területhasználat vonatkozásában egyrészt kis mértékben növekszik az erdők állománya, ami árvízvédelmi szempontból kedvező, másrészt csökken a rétek, legelők területe, ami miatt egyre több belvizet kell bevezetni, vagy beemelni folyóinkba. Az árvízszintek alakulását leginkább a szivattyútelepekkel beemelt csapadék és belvizek befolyásolják. Hazai területünkről árhullámok idején folyóinkba bejutó vízhozam az elmúlt évtizedekben a belvízrendszerekből egyre növekedett, az egyéb területeken nem volt és nem várható lényeges változás. 1874. évi belvizekről szóló törvény előírta, hogy egy területről vizet levezetni, csak akkor szabad, ha az alatta lévő területeknek nem okoz kárt. Ezen előírás miatt a rendszereket szabályozható vízelvezetésre építették ki, és felkészültek a fölösleges vizek területen való tározására. Az 1964-ben életbe léptetett törvény az ismertetett kötelezettségeket megszüntette, a rendszerek ma már a legtöbb esetben nem alkalmasak szabályozott vízelvezetésre, elvétve vannak területek, ahol a vizeket lehet visszatartani. A jövőben a szivattyúsán átemelt víztömeg növekedésével kell számolnunk, amíg a jelenlegi belvízgazdálkodásban érdemi változás nem lesz. A Tisza-völgyben kiépített szivattyúkapacitás mintegy 800 m

3/s. Nagy árvizek esetén napi átlagban 200 m

3/s szivattyús vízbeemelés is történhet, ami Szolnoknál és Szegednél akár 40 cm-es vízszint-növekedést is okozhat. (Szolnoknál, napjainkban az árhullám jellegétől függően 46 m

3/s vízhozam okoz 1 cm emelkedést a mértékadó árvízszint tartományában. Szakemberek az 1930-as években még 10 m

3/s értékkel számoltak.) A jövőben az árvízszintek emelkedése és tartósságuk növekedése miatt egyre több helyen és egyre hosszabb időre szűnik meg a gravitációs vízbevezetési lehetőség, egyre több helyen kell kiépíteni szivattyús átemelési lehetőséget, egyre több vizet kell szivattyúsán beemelni folyóinkba. E miatt kritikus árvízi helyzetekben megnő a hazai belvizek tározásának, a szakszerű belvíz-gazdálkodásnak, az árvízi és belvízi üzem összehangolásának a szerepe. Ad.3 A jelenlegi árvízvédelmi töltések és magas partok milyen szintű árhullámok biztonságos levezetésére alkalmasak: Altalánosságban megállapítható, hogy ha árvízvédelmi töltéseink ki lennének építve a jelenlegi tervezési előírások szerint, akkor azok alkalmasak lennének a mértékadó árvízszintet meg nem haladó és a tervezésnél figyelembe vett tartósságii árhullámok biztonságos levezetésére, kivéve, ha tetőzés környezetében rendkívüli sebességű szélviharok fordulnak elő. Árvízvédelmi töltéseink jelenlegi előírásoknak megfelelő kiépítettségét ma már nem tartják nyilván, így nincs az árvízvédelmi biztonsághoz kapcsolódóan semmiféle nyilvántartásunk (a 2001. évi statisztika szerint a Duna vízgyűjtőn 53 %, a Tiszán és mellékfolyóin 55 % az előírások szerint kiépített védvonal aránya). A legtöbb árvízvédelmi öblözeten belül is változó a kiépítettség, az alacsonyabban kiépített szakaszok miatt egy-egy öblözetben a biztonságosan levezethető árvízszint jellemzően a mértékadó árvízszint alatt 0-100 cm-rel helyezkedik el, folyónként és szakaszonként változóan. E szint fölött szakszerű védekezéssel és jelentős védekezési munkával magasabb szintű árhullám is levezethető a töltések között. Ez a tartomány viszont korlátozott, e tartomány fölött a töltéseken való átfolyás, a töltésszakadás nem kerülhető el. Az utóbbi évtizedekben kialakult maximális árvízszintek a folyók többségénél meghaladják a mértékadó árvízszintet, egyes szakaszokon 50-100 cm-nél is nagyobb mértékben. Kedvezőtlen továbbá egyes folyók (pl. Tisza) esetében magas árvízszintek tartósságának jelentős növekedése is, ami változatlan méretű töltések esetében a biztonságosan levezethető árvízszint csökkenését okozza. ÁRHULLÁMOK TARTÓSSÁGA NAPOKBAN Tisza, Szolnok 1892 - 2011. között Időszak 650 cm feleli 700 cm feleli 750 cm felen 800 cm felett 850 cm felelt 900 cm felelt 950 cm felett 1000 cm felett 1892- 1931 285 120 54 30 9 1922-1951 408 271 143 72 18 1952-1981 712 482 323 179 56 8 1982- 2011 740 532 323 201 105 75 46 19