Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. ÁRHULLÁMOK TARTÓSSÁGA Tisza, Szolnok (1892-2011.) árhullám tartóssága ''' napokban 1 évre vonatkoztatva ts Árhullámok száma Tisza, Szolnok 1892 - 2011. között Időszak 650 cm felett 700 cm felett 750 cm felett 800 cm felett 850 cm felett 900 cm felett 950 cm felett 1000 cm felett 1892 - 1931. 16 10 3 3 1 1922- 1951. 15 10 9 5 3 1952- 1981. 37 23 18 13 8 2 1982-2011. 30 22 15 9 7 4 4 2 ÁRVÍZSZINTEK GYAKORISÁGA Tisza, Szolnok (1892-2011.) Az árvízvédelmi biztonságot folyamatosan csökkenti az árvízvédelmi töltések természetes zsugorodásával, az eső­és szélerózióval, valamint az utóbbi két évtizedben a gáta­kon egyre nagyobb gépjármű forgalommal összefüggésben kialakuló koronaszint-csökkenés, az előzőek miatt előálló kedvezőtlen szerkezeti változások. (Japánban végeztek 20 évig mérést közel tíz méter magas töltésen, és csökkenő üte­mű, összesen 90 cm-es töltés koronasüllyedést mértek). Hosszú távú terveinkben ezzel a jelenséggel nekünk is szá­molni kell, hazai viszonyok melletti vizsgálata időszerű. A biztonságosan levezethető árvízszintet lényegesen csökkenthetik a rövid szakaszra, vagy egy-egy töltésben lé­vő műtárgyra kiterjedő védő képesség csökkenés. 1990 óta egyre több az elöregedő és felújításra szoruló műtárgy (ár­vízvédelmi töltéseinket közel 2800 műtárgy keresztezi) és a helyi meghibásodások (pl. töltésrepedések, kiüregelődések), amelyek az adott öblözetben jelentősen csökkenthetik a biz­tonságosan levezethető árvízszintet. Jelentős veszélyt jelen­tenek az 1950-1990 között épített acélcső keresztezések, mivel ezek korrózióvédelme nem megfelelő. 1990-től a ke­resztezések felújítása lelassult, 2004 óta a fejlesztésre kerü­lő szakaszok kivételével gyakorlatilag leállt. A gátdomborí­tások, gátfejelések elmaradása és a gátakon való gépjármű­vekkel való fokozott közlekedés miatt kialakuló keréknyo­mokban a töltéskoronára hulló csapadék egyes helyeken koncentráltan folyik be a töltéstestbe, ahol kiüregelődések keletkeznek. Egyes töltésszakaszok esetében, különösen nagy veszélyt jelenthet az erős szél által keltett hullámverés. A magas ár­vízszintek tartósságának növekedése miatt megnő a valószí­nűsége a szél okozta problémák előfordulásának. Az árvízvédelmi töltések erősítésére, emelésére és fenn­tartására fordított jelentős összegek miatt 1985-ig a töltések között biztonságosan levezethető árvízszint - általában - kis mértékben növekedett. 1985-től a fejlesztési és fenntartási források jelentős csökkenésének következtében az elvégzett munkák a kedvezőtlen természetes folyamatok ellensúlyo­zására nem mindig voltak elégségesek, ezért a legtöbb sza­kaszokon még a védelmi biztonság szinten tartását sem le­hetett megvalósítani, mint azt már az 1994-ben a KVM mi­niszterének készült jelentés is megállapítja. Közeljövőben a helyzet várhatóan tovább fog romlani. Az árvízvédelmi szakaszokról eddig nem készültek o­lyan hossz-szelvények, amelyek feltüntették volna a biz­tonságosan levezethető árvízszintet és annak időbeli vál­tozását. 1977-ig viszont rendszeresen készültek és kerültek ismertetésre a folyók menti árvízvédelmi töltésekről hossz­szelvények, amelyeken feltüntették a töltéskorona aktuális szintjét, és az addigi legnagyobb árvízszintet. Ilyen felmé­rést az egyes vízügyi igazgatóságok továbbra is készítenek, de ezekből országos kiértékelés 1977-től nem készült. Az árvízvédelmi biztonság meghatározó jellemzője a töl­téskorona és a legnagyobb árvízszint közötti különbség. Ez az érték 1956-ban a Tiszán a töltéssel rendelkező szakaszo­kon Tokaj fölött meghaladta a 80 cm-t, Tokaj alatt a 120 cm-t (az úgynevezett „magaspartokra" ez nem vonatkozott). Ma jellemzően ez az érték 50 cm alatt van, több mint száz km-en negatív értékkel. 2000. évi árvíznél a Közép-Tiszán 155 km-en kellett magasítani a töltéseket és a „magas parto­kat", 298 km-en volt 20 cm-nél kisebb a korábbi, vagy az árvíz alatt kialakított töltéskorona és az előállt maximális vízszint közötti különbség. Összességében megállapítható, hogy az elvégzett töltés­magasítások és erősítések emelték, a töltéskorona szintjének csökkenése, az árvizek tartósságának növekedése és a helyi problémák késedelmes kezelése csökkentették a biztonságo­san levezethető vízszintet. A töltések között biztonságosan levezethető vízszint csökkenésének megakadályozása ér­dekében évente rendszeresen, jelentős fenntartási, felújí­tási és beruházási munkákat kell elvégezni. Az ehhez szükséges fenntartási és beruházási források jelenleg nem biztosítottak, tehát számolni kell az árvízvédelmi biztonság folyamatos és jelentős csökkenésével. Ad.4. Folyóink hazai területen lévő nagyvízi medre, mi­lyen vízszinten, milyen vízhozam levezetésére képes: Egy térség árvízvédelmi biztonságát jelentősen befolyá­solja, hogy hogyan alakul a nagyvízi meder vízszállító ké­pessége. A nagyvízi meder vízszállító képességével, az árvízvédelmi rendszer talán legfontosabb eleme, hisz az árhullámok itt folynak le. A vízszállító képesség vizsgála­tánál külön-külön és együttesen is értékelni kell a középvízi meder és az azon kívüli területek (hullámtér) vízszállító ké­pességének alakulását, és annak változását előidéző okokat és tendenciákat. Részletes vizsgálatok csak a Tisza Csong­rád-Kisköre közötti szakaszára készültek 2001-2003 között a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál, eredményei meggyőzően indokolták a Közép-Tiszán tapasztalt árvíz­szint-emelkedést, az árvizek tartósságának növekedését. A hullámtér vízszállító képességét befolyásolja területének nagysága, hasznosításának, használatának módja, a vízfo­lyást akadályozó mesterséges létesítmények építése, létre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom