Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Tudományos emlékülés dr. Salamin Pál születésének 100. évfordulója alkalmából

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. érte. De megdicsért választékos kifejezéseimért a szakmai nyelvi részből vizsgáztató (civilben Víziterv-es mérnök) bi­zottsági tag is (másnap reggel föl is hívott telefonon, hogy menjek hozzájuk dolgozni, kell az ember az algériai export­munkákra - mentem!). Honnan tudhatta volna, hogy arra a vizsgarészre milyen elsőrendű forrásból készültem? Diplo­mázás környékén ugyanis jártam fönn a tanszék galériáján, és ott egy elhagyatottnak látszó könyvkupacba botlottam, benne kiváló francia hidromechanika és hidraulika köny­vekkel a negyvenes évek végéről, a híres Toulouse-i Escan­de professzortól. Bennük kézírásos bejegyzés: Hommage de l'auteur - Tisztelettel a szerzőtől. Magamhoz vettem őket, és kérdeztem Kontur Pistát, hogy ezek elvihetők-e. Persze­persze, mondta Pista, tudod ezek Salamin Pali bácsi hátra­hagyott könyvei, jó helyen lesznek nálad. Még valami az éles szélű kis nyílások hidraulikájáról: az élet úgy hozta, hogy Hidraulikából a K.II. 21-22. teremben ma 10-től 12-ig épp ezt a témát adtam elő. Ilyenkor a fonto­sabb szakkifejezéseket mindig fölírom a hallgatóknak a táb­lára angolul, franciául, és ha épp tudom, németül. A mai na­pon a francia kifejezésnek különleges hangzása volt, mint­egy centenáriumi megemlékezésünk előhangjaként, Sala­min professzort idézte meg a teremben. Hogy Salamin professzor életpályája milyen történelmi korra esett, azt ő maga nem választhatta meg. Habitusát, at­titűdjét ismerve kaphatott volna egy jobb kort is, amikor jobban, egyszersmind zökkenőmentesebben lehetett volna a helyén. De mindezzel együtt derekasan tette a dolgát. Saj­nos azonban nem ő volt az egyetlen, akit, ha úgy fordultak a dolgok, praktikusan katolikus klerikális zubbonyba öltöztet­tek az ítészek. Ráadásul, amikor édesapja halálát gyászolva 57 késő őszén fekete szalagot tűzött a zakójára, épp 56 első évfordulójának napjaiban, akkor mindez további kényes dolgokkal mosódott össze. Az elmondások szerint cipelte is hosszú évekig annak a szalagnak a súlyát. Ezeket a dolgokat azt mondják, azóta nagyrészt helyre tettük. Helyre lehet, de jóvá nem, és nem is érdemes vele áltatni magunkat. Közhely-szerűen föltehetjük a kérdést, hogy Salamin Pál munkássága, eredményei velünk élnek-e manapság? Mi a tanszéken az utóbbi éveken olyan kutatási feladatokkal ­többek között folyami áramlások és hordalékmozgás 2- és 3-dimenziós számítógépes modellezésével - foglalkoztunk, amik újszerű megközelítésük és eszköztáruk - mint egyfajta informatikai forradalom szüleményei - folytán még nem es­hettek Salamin professzor úr munkásságának kereteibe. I­lyen eszközöket alkalmaztunk legutóbbi tanszéki nagypro­jektünkben is, a Duna Komárom-Budapest közötti szaka­szának árvízi vizsgálatában, és ún. nagy vízi mederkezelési tervének elkészítésében. A munkában a számítógépes mo­dellezés tényleg sok bonyolult részkérdésre választ tudott adni, de arra a fontos alapkérdésre, hogy a mederviszonyok és ezáltal az árvíz-levezetési viszonyok az elmúlt évtizedek­ben tendenciaszerűen hogyan változtak, bizony nem! És ak­kor jött a mentőöv a munkában résztvevő Győri Vízügyi I­gazgatóság hidrológusaitól: gyerekek, vegyük már elő a vizsgált Duna-szakasz vízmérce-szelvényeinek Salamin-féle K-H görbéit, mert azok módosulása a hosszirányú esésvi­szonyok megváltozását igen plasztikusan megmutatja. A K­H görbe elméletét Salamin professzor 1949-ben alkotta meg a tervezés alatt álló tiszalöki duzzasztóval kapcsolatos hid­raulikai számítások megkönnyítésére, ahogy erről Vágás István megemlékező beszédjében hamarosan bővebben szólni is fog. A Győri Vízügyi Igazgatóság 2003-tól készít a hagyományos Q-H görbék mellett K-H görbéket, vagyis mindössze 54 évvel annak megalkotása után, és mindezt most, 2013-ban volt nagy segítségünkre, „csekély" 64 évvel Salamin professzor alapvetését követően. Szóval a kiváló mérnöktudományi eredmények előbb-utóbb - ha esetenként fél évszázad múlva is - megtalálják megérdemelt helyüket a mérnöki gyakorlatban. így van ez Salamin professzor ered­ményeinek hosszú sorával, azok időszerűségével is. Ahogy az elmúlt hetekben a tanszéken fölidéztük életpá­lyáját, előjött az is, hogy annak idején a professzor úr tagja volt a VITUKI-t megalapító szükkörü bizottságnak. Tisztelt Megjelentek, szálljon ki-ki szerepe szerint kicsit magába, de aztán munkára föl: kerestetnek az új Salamin Pálok\ Emlékezzünk tisztelettel születésének centenáriumára! Emlékszavak dr. Salamin Pál professzor századik születésnapján Vágás István a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője Dr. Salamin Pál professzor életrajzi adatait és tudomá­nyos munkásságának összefoglalóját a Hidrológiai Közlöny jelen számának vezető cikkében részletezhettem. Az emlék­ülésen ennek elmondása után az alábbiakban a hidrológiai tudomány magyar vonatkozásairól adtam elő néhány gon­dolatot: A hidrológia tudomány-történeti fejlődése akkor volt "magyar"-nak nevezhető, amikor az időszerű problémákhoz kapcsolódott, és ugyanakkor: a világ egyetemes tudományát akkor gyarapíthatta, ha a saját, hazai problémáit egyben a világ tudományának problémaivá emelhette. Ebből sajátos hazai szemléletmód is kialakulhatott. Vol­tak, akik szerint a magyar tudósok eredményeit csak azok külföldi visszhangja minősítheti. Jó néhány hazai tudomá­nyos eredményt a hazai szak-közvélemény csak akkor volt hajlandó elismerni, ha azok külföldről gyűrűztek vissza hozzánk. Ez a szemléletmód alig érzékelte, hogy a külföld szakmai érdeklődése tudomást sem vett az olyan sajátosan magyar, legfeljebb Kárpát-medencét érintő problémákról és elméleti megoldásokról, amelyekkel saját gyakorlatában nem találkozhatott. Itt említhetem meg pl. a belvíz- vagy az árvíz-védekezés kérdéseit, elméletét és gyakorlatát. Ezért nehéz hazánkban olyan önálló elgondolások szerint fejlesz­teni a hidrológiai tudományt, amelyekre vonatkozóan kül­földi elméleti és gyakorlati példákat nem, vagy alig lehet i­dézni. Viszont másként, mint önálló gondolatokkal a hazai pro­blémák egyediségének tudatában, sem saját országunk tudo­mányát, sem a világét nem lehetett volna, és a jövőben sem lehetne fejlesztenünk. Ebben van a feladat lényege, nehéz­sége, de különleges szépsége is. Ebben alkotott maradandót Salamin Pál, és ezért szolgált rá a magyar mérnök-tár­sadalom emlékezésére és különleges megbecsülésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom