Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. víztípust képviseli meglepően magas kalciummal. A szulfát feldúsulása is érdekes a karsztvízben. A forrás vizében a nyomelemek mennyisége és eloszlása is meglepőnek mondható. A karsztvíz egyediségét tükrözi a szokatlanul magas stroncium, amely 969 pg/l-el megközelíti az 1000 |ug/l mennyiséget. A 10-100 pg/1 közé esik a bór, a fluor és a bróm és a bárium mennyisége, továbbá az 1-9 p.g/1 közötti értékeket határoztak meg a lítiumnál, az alumíniumnál, a krómnál, az uránnál és a jódnál. A kiugróan magas stroncium mennyiség azt jelenti, hogy a Tettye megújuló vízkörforgalmában az áramlási pályák menti stroncium feldúsulásnak feltételei igen kedvezőek. Ebből a nyomelem adottságból eredően a Tettye karsztvize a stronciumos típusú nyomelem-tartományba sorolható. A vezető nyomelemek mennyisége 1178,6 pg/1, amely legnagyobb a vizsgált karsztvizek között. 2.4.5. Vízfő-forrás (6. sz. minta) E karsztforrást a szakirodalom az erózióbázison fakadó források közé sorolja (Schmidt E. R. et al. 1962). A forrás összes sótartalma 523 mg/l és a pH-ja 6,94. A vízben az uralkodó kation a kalcium (90,5 mg/l, 68,2 eé.%). A magnézium 19,5 mg/l-el már meghaladja a 20 egyenérték százalékot. A nátrium 12,1 mg/l-el csak színesíti a víz összetételét. Az anionok közül a hidrogén-karbonát a vezető összetevő (339 mg/l, 85,6 eé.%). A klór 5,3, míg a szulfát 9,6 egyenérték százalékot képvisel a vízben. A makroelemek alapján az orfűi Vízfő-forrás a kalcium, magnézium-hidrogén-karbonátos víztípusba sorolható, amelyen belül a nátrium, a klór és a szulfát tartalom is változatossá teszi az összetételt. A nyomelem vizsgálatok e vízben is a stronciumot mutatták ki jelentős mennyiségben. Feldúsulását a vízben 392 pg/1 értékben határozták meg. A 10-100 pg/l érték közötti mennyiségekkel mutatták ki a bórt, alumíniumot, a báriumot, fluort és a brómot, továbbá 1-9 jig/1 között helyezkedik el a lítium, a króm, a mangán, a cink, az urán és a jód. Érdekesség a vízben a 96,9 jig/1 mennyiségű alumínium, amely egyedisége ennek a karsztvíznek. A forrás stroncium tartalma miatt a stronciumos karsztvizek típusát képviselik. A karsztforrásban a vezető nyomelemek összege 708,6 ng/1. 3. A vizsgált Nyugat-mecseki sikondai hévíz és egyes karsztforrások makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata 4.1. Makroelemek összehasonlító vizsgálata A nyugat-mecseki területen vett 6 vízminta makroelemekre és egyéb adottságaikra vonatkozó vizsgálati eredményeit (hőmérséklet, pH, összes oldott sótartalom) az /. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok összehasonlító vizsgálatát és ismertetését megelőzően a sikondai hévíznél tanulmányoztuk, hogy az 1928-ban Emszt K. részéről történt és publikált makro és egyéb főbb jellemzőkben bekövetkezette valamilyen lényegi változás a rendszerben a 83 éves hévíz-termeléssel összefüggésben. A mellékelt 1. táblázatban három vizsgálati eredményt közlünk. Alaphelyzetként kezeltük az 1928-ban készült vizsgálatot, amely a kút kifolyó vizéből készült. Ekkor a kútból kb. 1500 l/min hévíz folyt ki és Emszt K. ehhez kapcsolódva megjegyzi, hogy e nagy mennyiségű vízzel bőséges széndioxid buborékok jöttek a felszínre. Az 1. táblázatban közöltük az OKI által 1955ben készített vizsgálatokat, amelyet Papp Sz. táblázatban adott közre 1957-ben megjelent anyagában. Ezt követően még számos vizsgálat történt, amelyeknek az eredményeit az értékelésnél figyelembe vettük. Az 1. táblázatban a legújabb 2011-ben kapott eredményeket közöljük, amelyek a hévízkarszt-rendszer 83 éves víztermelés során kialakult vízkémiai adottságait tükrözik vissza. A makro vízkémiai vizsgálati adatok összehasonlítása alapján a következők állapíthatók meg: A) Vízhőmérsékletben nincs változás, amely azt jelzi, hogy a hosszú idejű víztermelés a rendszer hőforgalmában nem okozott változást. B) Kezdetben a kifolyó víz pH-ja 6,8, tehát gyengén savas volt. Ez megváltozott, mert a további vizsgálatok már 7 feletti pH-t jeleztek. A legújabb mérés szerint a pH 7,34nek adódott. így megállapítható, hogy a sikondai hévíz eltolódott a gyengén lúgos vizek irányába. C) A hévízben az összes oldott anyagok mennyisége kezdetben 1049 mg/l volt és ezt az értéket mutatták ki még az 1955-ös OKI vizsgálatok is, de az ezt követő elemzések kissé csökkenő összes oldott anyagot eredményeztek. Ezt mutatta ki a 201 l-es vizsgálat is és ebből az valószínűsíthető, hogy ez az érték már a rendszernek vízkémiai egyensúlyi helyzetét jelzi a víztermeléssel összhangban. D) Az 1. táblázatban közölt hat makroelem összehasonlításából megállapítható, hogy ezeknél sem tapasztalható az elmúlt 83 évben lényegi változás. Ez a rendszer vízkémiai adottságainak és ezen belül az áramlási pályák menti ásványosodási feltételeknek állandóságát jelzi, ami azzal magyarázható, hogy a rendszernél a tartós vízkivétel nem idézte elő eddig más típusú vizek jelentős beáramlását a mélykarsztba. 3.2. A karsztos hévíz és a karsztforrások makroelemeinek összehasonlító vizsgálata A sikondai hévíz és a karsztforrások makroelemekre vonatkozó összehasonlító vizsgálatára a következő értékelést állítottuk össze: Megszerkesztettük a vizsgált hat víz össz. sótartalmát grafikusan ábrázolva (4. ábra). Az ábrából látható, hogy a vizsgált karsztforrások is magas oldott sótartalmúak és a hévíz oldott anyag mennyisége ugyan nagyobb, de nem olyan jelentősen, mint ahogy a magasabb vízhőmérsékletből és a hosszabb idejű rendszerbeli tartózkodásból feltételezhető volna. így pl. a Melegmányi-forrás össz. oldott sótartalma a karsztforrások közül a legmagasabb és ezt az értéket a hévíz összes oldott anyaga csak kb. 150 mg/l-el haladja meg. így megállapítható, hogy a duzzasztott karsztforrásokhoz viszonyítva a hévízrendszer relatíve szegény ásványosodási folyamatokkal és feltételekkel működik. Mindez vízföldtanilag úgy magyarázható, hogy a Nyugat-mecseki karsztforrások esetében a vízkörforgalmaikon belüli áramlási pályák menti ásványosodási feltételek igen kedvezőek a hévízhez viszonyítva. Az 1. táblázatban közölt hat makroelem összetétel a következő eredményeket szolgáltatta: A) Nátrium. Ez az elem jelentősen feldúsul a hévízben és 142 mg/l/l (46,7 eé.%) átlagmennyiséggel domináns makroelem. Ezzel ellentétben a vizsgált öt karsztforrásban kimutatott nátrium mennyisége igen alacsony értékben jelentkezett. A nátrium legkisebb mennyiségét 3,6 mg/l-ben a Kánya-forrásban mutatták ki, a maximumot pedig az Orfűi-forrásban (12,1 mg/l). Az egyenérték százalékok 1,8-7,6 között ingadoznak. A vizsgált karsztvizek számított nátrium átlaga 8,4 mg/l, míg a hévizé pedig 142 mg/l. így a karsztforrások nátrium tartalmát a sikondai hévíz 17 szeresen haladja meg. Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a karsztforrások nátriumban szegény vizek közé