Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

SCHEUER GY. - K.OLTAI G. - KELE S.: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévizek . 35 sorolhatók, míg a mélykarsztból származó sikondai hévíz nátriumban gazdag és egyben ez a domináns kation. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a karsztforrások vízkörforgalmán belül a nátrium gazdagodásának feltételei az áramlási pályák mentén korlátozottak, míg a sikondai hévíz esetében a nátrium feldúsulásának lehetőségei adottak. így a karsztos hévízrendszer fejlődése során a térség lemeztektonikai folyamataival összefüggésben olyan feltételek alakultak ki, amelyek kedveztek és kedveznek a rendszer vízének nátriumban történő feldúsulásához. A fent leírtakat a 4. ábra szemlélteti. mg/l 1000E 9 ro "K to o 32 o tn a> N l/> 800 o 200 100 ö E ra z hőmérséklete és hosszabb tartózkodási ideje a rendszerben azt valószínűsítené, hogy kedvezőbbek a feltételek az oldott sók feldúsulására, mind a forrásokhoz kapcsolódó karsztrendszerekben. 160 150 140 130 120 110 100 13) £ (0 70 o 100 o if) 123456 "12 3 4 56 4. ábra. A vizsgált vizek összes oldott sótartalmának és a nátrium mennyiségi eloszlása B) Kalcium. A kalcium mennyiségében a karsztos hévíz és a karsztforrások között jelentős különbségek vannak. A vizsgált és tárgyalt hat mintánál a kalcium legkisebb menynyiségben a karsztos hévízben fordul elő 75 mg/l átlag mennyiséggel. Ez a relatív kisebb kalcium mennyiség nemcsak a sikondai hévíznél jelentkezik, hanem a komlói mélykarsztos kútnál is, ahol az OKI vizsgálatok (1955) csak 64,3 mg/l-t mutattak ki. Ebből levonható az a vízföldtani következtetés, hogy a Nyugat-mecseki hévízkarszt vize a karsztforrásokhoz viszonyítva jelentősen szegényebb kalciumban. A karsztforrások nagy hozamingadozásai természetesen befolyásolhatják a vízkémiai adottságokat, mégpedig típusaiktól függően. így a duzzasztott típusú források a rendelkezésre álló adatok alapján kisebb vízkémiai ingadozást mutatnak, mind pl. az orfííi kifolyó vizű forrásnál. A 2011es vízmintavételek eredményei alapján megállapítható, hogy a duzzasztott források kalcium tartalma magasabb mind a kifolyó vizű forrásoké. A négy duzzasztott vizű forrás (2,3,4,5 számú) kalcium mennyisége 128-155 mg/l között ingadozik. Közülük a Kánya-forrásnál mutatták ki a minimumot, míg a maximum a Tettyénél jelentkezett. E négy karsztforrásnak a kalcium átlaga 142 mg/l, ami mintegy kétszerese a hévizének. De a Vízfő-forrásnak a kalciumja is meghaladja a hévizet (5. ábra), amelynek pedig kalcium tartalma a legkisebb (90,5 mg/l) a vizsgált karsztvizek közül. A leírtakat összegezve megállapítható, hogy a Nyugatmecseki duzzasztott karsztforrások átlagos kalcium mennyisége jelentősen meghaladja a mélykarszt hévízkészletében kimutatott kalcium értéket, tehát a karsztrendszerben a dinamikusan, folyamatosan megújuló vízkörforgalom mellett kedvezőbben alakulnak a kalcium feldúsulási feltételei, mind a hévízrendszerben. így az elmondható, hogy a mélykarsztos hévízrendszerben jelentős kalcium szegénység mutatható ki a duzzasztott karsztforrások nagyobb kalcium-tartalmához (130-150) viszonyítva, pedig a hévíz magasabb 123456 "123456 5. ábra. A vizsgált vizek kalcium és szulfát mennyiségi értékei C) Magnézium. A sikondai hévíz magnézium tartalma a közölt 1. táblázatban 32,8-35,8 mg/I között ingadozik (-22.8 eé. %), így megállapítható, hogy mennyiségében szélsőséges ingadozások nem jelentkeztek. A karsztvizekben a magnézium 10,4-35,0 mg/l mennyiségek között változott. A legmagasabb érték a Melegmányi-forrásban jelentkezett, míg a minimum az Anyák-kútjában mutatkozott, így rögzíthető, hogy a karsztvizekben a magnézium menynyiségileg változó és a Melegmányi-forrásnál olyan feldúsulásban jelentkezik, amely eléri a hévizet, míg a többieknél kisebb-nagyobb mértékig alatta marad annak. D) Az anionok közül a klórt mind a hévízben, mind pedig a karsztforrásokban kisebb mennyiségben mutatták ki a vizsgálatok. A maximumot a Tettye-forrásban mérték 17,9 mg/l-el. E forrásban 1976 nov. analízis során a klór mennyiségét 23 mg/l állapították meg (FTV. 1977). A minimum pedig a Kánya-forrásban volt 1,8 mg/l-el. Ebből megállapítható, hogy a klór a vizsgált hat víz összetételében nem játszik jelentős szerepet és így az anionok közül ez az elem van legkisebb mennyiségben jelen a vizekben. E) A szulfát összetevő a sikondai hévízben a klórhoz viszonyítva jelentősen feldúsul 150 mg/l körüli értékkel (25,7 eé.%) jelezve azt, hogy a rendszernél a szulfát gazdagodásának feltételei adottak. Hasonló a helyzet a karsztforrásoknál is, mert az anionok közül a hidrogén-karbonát mellett a második olyan összetevő, amely mennyiségével színesíti a karsztvíz összetételét. A karsztforrásokban a szulfát minimuma 29,1 mg/l volt (Kánya-forrás), a maximum pedig 77,8 mg/l-el a Melegmányi-forrásban jelentkezett. A szulfát nagyobb értéket ért el még a Tettye-forrásban is (60,3 mg/l). A Tettyénél az előzőekben hivatkozott vizsgálat (FTV. 1977) idején a szulfát mennyisége 90,7 mg/l volt, amely jelzi, hogy a karsztrendszerben a szulfát feldúsulásának mennyiségi alakulása vízhozam és rendszerfüggő. A vizsgált vizek S0

4 tartalmának alakulását az egyes vizekben az 5. ábrán szemléltetjük. F) A hidrogén-karbonát a vizsgált vizekben meghatározó, mert mind a hévízben, mind pedig a karsztforrásokban egyaránt típusjellemző. A minimum 339 mg/l-el az Orfűiforrásban, míg a maximum 520 mg/l-el a sikondai hévízben mutattuk ki. A karsztforrások esetében a maximum megközelíti a hévizet 508 mg/l értékkel és ezt a Melegmá-