Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

SCHEUER GY. - K.OLTAI G. - KELE S.: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévizek . 33 tartozik a lítium és a bór. E csoportba sorolt elemek közül a réz olyan mennyiségben dúsul fel a sikondai hévízben, amely egyediségét növeli a Nyugat-mecsek-i karsztos hévíznek. A cink és a réz jelentős feldúsulása a sikondai hévízben azt bizonyítja, hogy a hévizes rendszerben ezeknek a nyomelemeknek igen kedvezőek az oldódási feltételei. Miután ezeknek az elemeknek ilyen jelentős mennyiségi feldúsulását karsztos hévízrendszerek esetében eddig még nem tapasztaltunk, ezért indokolt e két elemnek további ellenőrző vizsgálata. Ha ezek a vizsgálatok is hasonló eredményeket mutatnak, akkor kijelenthető, hogy a hévizes karsztrendszer, hídrotermás ércesedéssel állhat másodlagos kapcsolatban. A vezető nyomelemek csoportján belül a mérsékelt feldúsulású elemek közé tartozik (10-100 (j.g/1) az arzén, a rubidium, a cézium, a bárium, az ólom, a bróm és a jód, jelentősen gazdagítva a hévíz nyomelem összetételét. Összefoglalóan megállapítható a nyomelemvizsgálati eredmények alapján, hogy a Nyugat-mecseki karsztos hévízrendszer fejlődésében és ezen belül a hévíz nyomelem öszszetételében olyan folyamatok alakultak ki, amelyek különösen kedveztek a stroncium, a fluor, a cink és a réz feldúsulásának és ezek mellett megjelentek még olyan nyomelemek is, amelyek jelentősen gazdagítják a hévíz nyomelem összetételét. 2.4. A Nyugat-mecseki karsztrendszer egyes karsztforrásainak makro- és mikroelem vizsgálata E vizsgálatoknak alapvető célja a karsztforrások nyomelem összetételeinek közvetlen megismerése volt. Első lépésben a Sikondához közel eső mánfai-völgy vízgyűjtőjéhez kapcsolódó legismertebb, duzzasztott típusú karsztforrások (Schmidt E. et al. 1963) makro- és mikroelemeinek megismerését tartottuk fontosnak. A vízminta-vételek 2011 nyarán történtek a következő forrásokból (1.-2. ábra): Kánya-forrás, Anyák-kútja, Melegmányi-forrás, Tettye, orfűi Vízfő (5,6 számok). A karsztforrások a hozamuk nagyfokú ingadozása miatt a makro- és nyomelem adottságaikkal csak egy adott időpillanatának jellemzőit rögzítik, azonban segítségükkel így is lehetővé válhat a mecseki szerkezeti egységhez kapcsolódó nyílt és fedett karsztok vizeinek főbb jellemzőinek megismerése. Az egyes források esetében kapott makro- és nyomelem összetételeket a következőkben ismertetjük: 2.4.1. Kánya-forrás (2. sz. minta). A forrás összes oldott sótartalma 610 mg/l, a pH 7,2. A kationok közül a domináns elem a kalcium 128 mg/l-el (85,3 eé.%), a magnézium 11,7 mg/l (12,8 eé. %). A nátrium mennyisége kicsi a vízben (3,6 mg/l). Az anionok közül a hidrogén-karbonátot mutatta a legnagyobb értéket (423 mg/l, 90,5 eé.%). A klór a vízben jelentéktelen. A szulfát 29,1 mg/l-el (7,9 eé. %) színesíti a karsztvíz döntően kalcium-hidrogén-karbonátos jellegét. A nyomelem vizsgálatok szerint a Kánya-forrás karsztvizében is domináns a stroncium, 390 pg/1 mennyiséggel. Ez után a fluor következik 100 pg/l, majd a bróm és bárium dúsul fel 42,9 pg/1, illetve 29,1 pg/l-el. A bór csak 7,28 pg/l-t képvisel, amelyet még az alumínium is meghalad. 1,0 pg/l-t meghaladó elem még a lítium (1,63 pg/l), az urán (1,26 pg/l) és a jód (3,12 pg/l). A fentiek alapján a Kányaforrás karsztvize olyan kalcium-hidrogén-karbonát típusú víz, amelyben a stroncium és a fluor dúsul fel legnagyobb mennyiséggel, ezért a karsztvíz a stronciumos vizek nyomelem tartományába sorolható jelentős fluor tartalommal (1,2,3, táblázat). A víz vezető nyomelem tartalma 582,5 pg/l. 2.4.2. Anyák-kútja (3. sz.minta) E forrás a Melegmányi-völgyben fakad és vizéből jelentős mésztufa kiválás történik (Scheuer Gy.-Schweitzer F. 1981). A makroelem vizsgálatok alapján összes oldott sótartalma 622 mg/l és pH-ja 7,10. A forrás vizében a kationok közül a kalcium tartalom 136 mg/l (86,9 eé. %), a magnézium mennyisége 10,4 mg/l (11 eé. %). A vízben a nátrium mennyisége alacsony (4,21 mg/l), így a karsztforrásban is döntő és meghatározó a kalcium mennyisége. Az anionok közül a hidrogén-karbonát a domináns 423 mg/lel. A klór 2,0 mg/l-el igen alárendelt. A szulfát összetevő 29.7 mg/l-el színesíti a karsztvíz egyhangú makro összetételét. A forrás vize a kalcium-hidrogén-karbonátos víztípusba sorolható. A vizsgált 32 nyomelem közül a stroncium dúsult fel leginkább (-500 pg/l). A fluor a második elem a vizsgált nyomelemek sorában 100 pg/l-el. 5-100 pg/l közé esik mennyiségileg a bór (9,83 pg/l), az alumínium (6,91 pg/l), a bárium (54,7 pg/l) és a bróm (42,0 pg/l), továbbá 1,0 pg/l felett van még a lítium, cink és a jód. A fent felsorolt mennyiségi értékek alapján az Anyák-kútja a stronciumos vizek típusát képviseli. Ehhez járul még a fluor, a bárium és a bróm is, a többi elem közül kiemelkedve nagyobb feldúsulásukkal. A forrás vezető nyomelem-tartalma 719,1 Pg/l 2.4.3. Melegmányi-forrás (4. sz. minta) E forrás is a Melegmányi-völgyben fakad az Anyák kútjától északra, alacsonyabb felszínen. A makroelem vizsgálatok alapján a forrás összes oldott sótartalma 806 mg/l, a pH pedig 7,04. A kationok közül kalcium 148 mg/l (69,1 eé.%), a magnézium 35,0 mg/l (26,9 eé.%), a nátrium kissé meghaladja a 10,0 mg/l-t (3,9 eé.%). Az anionok közül a vízben a klór igen alacsony értéket képvisel. Az uralkodó anion a hidrogén-karbonát (508 mg/l, 81,8 eé.%). Az eddig vizsgált karsztforrások közül kiemelkedik a szulfát 77.8 mg/l mennyiséggel (15,9 eé.%). A makro összetevők alapján a Melegmányi karsztforrás vize a kalcium, magnézium-hidrogén-karbonátos típusba sorolható, jelentősebb szulfát tartalommal. A forrás a nyomösszetétel alapján szintén a stronciumos vizek típusát képviseli 265 pg/lel. A vízben az 5-100 pg/l közötti értékkel dúsultak fel a következő elemek: lítium, bór, alumínium, bárium, fluor, bróm, jód. 1-4 pg/I közötti mennyiségben határozták meg még a krómot, rezet, cinket, rubídiumot és az uránt. Az eddig vizsgált karsztvizek közül e karsztforrás nyomelem eloszlása a legváltozatosabb. A vezető nyomelemek összege 539,9 pg/l. 2.4.4. Tettye-forrás (5. sz. minta) A mecseki karsztforrások közül a legismertebb. A hegység déli oldalán fakad és jelentős szerepet játszik Pécs vízellátásában. Környezetében halmozódott fel a térség legjelentősebb mésztufa előfordulása. E forrást is a duzzasztott típusú karsztforrások közé sorolja a szakirodalom (Schmidt E. R. et al. 1962). A Tettye összes oldott sótartalmát a 2011 évi vizsgálatok 725 mg/l-nek adják, a pH pedig 7,4. A makroelemek közül a kalciumot 155 mg/l értékben mutattuk ki (80,0 eé.%). A magnézium mennyisége 18,2 mg/l (15,5 eé.%), a nátrium csak 10,2 mg/l-re dúsul fel (4,4 eé.%). Az anionok közül a klórt 17,9 mg/l-ben állapították meg és ehhez 60,3 mg/l szulfát (13,7 eé.%) járul. A hidrogén-karbonát 436 mg/l-rel (79,7 eé.%) a vezető anion, ezért a Tettye is a kalcium-hidrogén-karbonátos