Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: A hazai egyes lemez-tektonikai szerkezeti egységek karsztos hévizeinek előzetes összehasonlító nyomelem-vizsgálata
SCJHEUEI^Y^^Jiaza^g^ejyeme^ektoni^ 7 get. Áttanulmányozva a vezető nyomelemeknek mennyiségi és eloszlási adottságait a hévizekben további alcsoportok különböztethetők meg: al. Domináns vezető nyomelemek közé sorolom azokat, amelyek minden vizsgált vízben jelentős vagy igen jelentős mennyiségben fordulnak elő. Ebbe a csoportba sorolom a bort, stronciumot és a fluort. a2. Extrém ingadozási! vezető nyomelemek sorába azok tartoznak, amelyeknél jelentős vagy igen jelentős eseti feldúsulásuk tapasztalható. Ezek közé tartozik a bróm, jód és a lítium. a3. Kísérő vezető nyomelemek közé sorolom a báriumot, rubídiumot és a céziumot, amelyek mennyiségileg esetenként ugyan kiemelkednek a vizsgált nyomelemek sorából a hévizekben, de mennyiségileg jelentősen elmaradnak az előző csoportoktól. Az előzőek alapján megállapítható, hogy a karsztos hévizekben a vizsgált nyomelemek több mind kétharmada nem sorolható mennyiségileg a vezető nyomelemek sorába, mert nem vagy csak ritkán érik el az általam meghatározott 10 pg/1 határértéket. Ezeket az elemeket külön csoportba soroltam. b) Másodlagos nyomelemek közé tartoznak azok, amelyek egységesen vagy külön-külön is szerepet játszhatnak még a vizsgált karsztos hévizekben, de kis mennyiségi adottságaik alapján e csoporthoz kapcsolhatók. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a hévizekben előforduló nyomelemeket más szempontokat figyelembe véve lehet még osztályozni (pl. közegészségügyi, gyógyászati stb.). De a karsztos hévizekben a nyomelemek kimutatott mennyiségi és minőségi ingadozásaiból következtetni lehet az áramlási pályáikhoz kapcsolódó általános és egyedi adottságaikra ezért az általam kidolgozott vízföldtani szempontú nyomelem osztályozás csak az ilyen irányú célokat szolgálja. 4. A vezető nyomelemek eloszlása és feldúsulásuk a karsztos hévizekben A karsztos hévizek vezető nyomelemeire vonatkozóan egyenkénti értékelést a következőkben ismertetem: 4.1. Domináns vezető nyomelemek közé soroltam az előző fejezetben a bórt, stronciumot és a fluort. Ezekről külön-külön az alábbi összehasonlító értékelést készítettem a rendelkezésre álló vizsgálati adatok alapján. 4.1.1. Bór. Ez az elem egyik leggyakoribb vezető nyomelem a karsztos hévizekben, mert minden vizsgált vízben jelentős mennyiséggel fordul elő. Az 1. táblázatban 18 vizsgálati eredményt közlök. Ezek közül a legalacsonyabb értéket 267 pg/l-t (Beremend) a legmagasabbat pedig 56,318 (ig/l-t (Sárvár, Rábasömjén) mutattak ki. Tehát a bór igen szélsőséges mennyiségi ingadozásokkal fordul elő a karsztos hévizekben. A vizsgált 18 adat szerint 500 pg/1 alatt volt a bór csak két esetben, 500-1000 pg/1 között négy ízben mutatták ki, míg 1001-5000 pg/1 közötti mennyiségben 7 esetben határozták meg. Továbbá 10 000 pg/1 feletti értéket pedig 5 esetben haladtak meg. így a bór a közölt karsztos hévizek közül 12 esetben volt 1000 pg/1 felett. Ezen belül kiugróan magas bórtartalom volt Eger környékén Zsóry-fürdőnél, a Darnó zónában Bükkszéknél és Mátraderecskénél, továbbá a Közép-dunántúli szerkezeti egységhez tartozó Zalakarosnál, valamint az Alsó-Ausztróalpi egységen belül Sárvárnál (1. táblázat). A közölt vizsgálati eredmények alapján a bór minden nyomelemet meghaladó mennyiségben hat esetben fordul elő fő elemként. Tehát a vizsgált karsztos hévizek egyharmada sorolható a bór típusú nyomelem tartományba, és ebből négy esik az északi szerkezeti egység területére, ahol napjainkban is aktív lemeztektonikai mozgások (földrengések) vannak (Musson R. M. W. 1999, Tóth L.Mónus P. 2006). 4.1.2. Stroncium. Ez a nyomelem is egyike a leggyakoribbaknak a karsztos hévizekben. Ezért soroltam a domináns nyomelemek sorába. A mellékelt táblázatban 16 db. mennyiségi meghatározás áll a rendelkezésemre. A vizsgált vizek közül a legalacsonyabb értékét a Bükkszékiben mutatták ki 425 pg/l-el. Ennek a maximumát pedig a zalakarosi vízben érte el 4800 pg/l-rel. Ezen értékekből megállapítható, hogy mennyiségi szóródása lényegesen kisebb, mint a bóré a karsztos hévizekben, így eloszlása sokkal egyenletesebb, illetve kevésbé szélsőséges ingadozást mutat. A stroncium átlagértéke 2437 pg/l-nek adódott. A táblázatban szereplő stroncium mennyiségeknél három esetben fordul elő, hogy 1000 pg/1 alatt marad. Az 10012000 pg/1 mennyiségi tartományba esik a meghatározások közül szintén három eset. A 2001-nél nagyobb értékeket tíznél tapasztaltam. Legnagyobb mennyiségben a Zsóryfürdőnél, a gerecsei-budai valamint a budapesti hévizekben (Komárom, Göd, Széchenyi-fürdő és Rudas-fürdő), továbbá a harkányi, beremendi, nagybaracskai és a zalakarosi (maximum) vizekben mutatták ki. A táblázatban közölt mennyiségek alapján a stroncium minden vizsgált nyomelemet meghaladó értékben nyolc karsztos hévízben volt kimutatható. Ennek alapján az 1. táblázatban közölt vizek közül nyolc karsztos hévíz sorolható a stronciumos karsztos hévizek nyomelem tartományába. így megelőzi az előző pontban tárgyalt bórt. 4.1.3. Fluor. E nyomelem is az alábbiakban ismertetett eredmények alapján a domináns vezető nyomelemek közé sorolható, mert minden tárgyalt medencealjzati karsztos szerkezeti egységen belül jelentős mennyiségi értékekkel dúsul fel a hévizekben, sőt egyes vizekben oly értékben fordul elő, hogy fő nyomelemként mutatták ki a vizsgálatok. A rendelkezésre álló 18 adat alapján a legalacsonyabb érték 720 pg/1 a maximum pedig 4500 pg/l-nek adódott. A mennyiségi értékek alapján 1001 pg/1 alatt négyszer fordul elő (720, 860, 900, 1000 pg/1). Az 1001-3000 pg/1 közötti értéktartományban ingadoznak az adatok 10 esetben, míg 3001 pg/1 felett négy víz sorolható be ebbe a kategóriába. A 18 vizsgálatból számolt fluor átlag érték 2153 pg /l-nek adódott. Magas mennyisége általában arra utal, hogy a karsztos repedezett hidrodinamikai rendszerekben, amelyekből a kitermelt hévizek származnak az áramlási pályákhoz kapcsolódóan általánosságban a fluor jelentős feldúsulásának kedvező feltételei alakultak ki. E megállapítást megerősíti még az a tény is, hogy a budapesti hévizek közül a domináns nyomelemek sorából a Széchenyi-fürdő és a Lukács-fürdő ivókútjának vizében legnagyobb mennyiségben a fluort mutatták ki, mert értéke meghaladta a stronciumét és a bórét. Ezért e két kút vize a fluoros karsztos nyomelem tartományba sorolható magas stroncium és bór tartalommal. A legmagasabb értéket a bükfürdői devon dolomitból származó karsztvízben mutatták ki (lásd: Bendefy L.: Hidrológiai Tájékoztató 1962. 16. o.) E hévízben a bróm után (7500 pg/1) második halogén nyomelemként a fluor (4.400 pg/1) játszik szerepet a magas oldott sótartalmú összetételben. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált domináns nyomelemek eloszlása és feldúsulása alapján a vizs-