Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Fázold Ádám: A vízminőség-védelem fél évszázada Borsod megyében

55 A vízminőség-védelem fél évszázada Borsod megyében Fázold Adám 3532. Miskolc, Rácz Ádám u. 8. Kivonat: 1953-tól alakultak meg a vízügyi igazgatóságok, és ezen belül 1959-ben létesültek, majd 1960-tól kezdődtek meg a felszíni vizek és szennyvizek vizsgálatai. Borsod megyében a legjelentősebb vízfolyások vízgyüjtő-területének 78 %-a külföldre esik, így a felszíni vizek minőségének alakulásában jelentős szerepet töltenek be. A vízfolyások közül vízminőségi és ipari vízgazdálkodási szempontból legjelentősebb a Sajó-folyó. Már a határon jelentős szerves szennyezettségű, mely a folyó mellé települt számos nagyipari üzem tisztítatlan szennyvizei következtében erősen szennyezett. A Sajó-folyó kis vízhozamoknál az 1950-es évektől egy használt és szennyvíz-elvezető, élettelen vízfolyás. Európa egyik legszennyezettebb vízfolyásaként ismerték. 1990-től a rendszerváltozás után történt ipari termelés módosulásának egyes ipari üzemek megszűnésének következményeként javult a Sajó vízminősége, mely ismét élő vízfolyás. A vízminőség-védelem terén az eredmények elérésében jelentős szerepet játszottak a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezetének rendezvényei. Kulcsszavak: vízminőség-védelem, vízügyi történelem, Borsod-Abaúj-Zemplén megye. A vízminőség-védelmi intézkedések, melyek tulajdon- Rendszeresen ellenőriztük a vízmüveket és a szolgáltaképpen a hygiene fogalomkörébe tartoztak, már az ókorban tott víz minőségét. A parti szűrésű vízmű kutaknál a felszíni megkezdődtek. Ilyenek voltak az ivóvízellátásnál az akvaduktok szennyeződéstől való védelme, rendszeres tisztítása, felügyelete. A szennyvizek elvezetése a csapadékvizekkel a folyókba, melyek elszennyeződése következtében az ivóvizet nagyobb távolságról szállították a városokba. A vízvezetékeknek volt felügyelője. Az illemhelyekre adót vetettek ki A környezetvédelem tulajdonképpen már az ókorban megkezdődött, de az a hygiéne körébe tartozott annak idején, illetve ezek intézkedéseiben és fogalomkörében ismerhetjük fel. Ilyenek voltak az ókori nagy népek vízellátással, szennyvíz-elvezetéssel, szemét- és hulladék eltávolításával kapcsolatos berendezései és intézkedései. A középkorban elsősorban a városokban törekedtek a közmüvek létesítésével javítani a hygiénés viszonyokat, míg a vallási törvényekben előírt kötelezettségek (tisztálkodás, stb.) az egyéni hygiéne alapján adott védelmet a környezet részéről fenyegető közegészségügyi ártalmak (járványok megelőzése) elhárítására. Az újkor természettudományos felfedezései vezettek annak felismerésére, hogy a környezetnek hatása van az emberi szervezetre, a betegségekre. Ezek összefüggéseinek vizsgálata, a megelőzés módszereinek kidolgozása a hygiéne feladatává vált. A haladó orvosok rájöttek, hogy a környezetnek az emberekre való káros hatása a megelőzéssel csökkenthető, melynek folyamata vezetett a környezet vizsgálatához. Kialakultak a vizsgálati módszerek, az ezzel foglalkozó tudományok és intézetek, mely a hygiénés munka körében bontakozott ki. Az ember és környezetének vizsgálata előtérbe került, fokozatosan bővült és mind szélesebb területre terjedt ki. [1] Hazánkban az 1920-as évek végén alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, ahol elkezdődtek a kutak, gyógyvizek vizsgálatai. 1951-ben megszervezésre került az állami közegészségügyi felügyelet, mely legjelentősebb feladata lett a közegészségügyi normák és szabványok kialakítása, a létesítmények terveinek elbírálása, jóváhagyása, munka- és életkörülmények szempontjából. 1954-ben megalakultak a közegészségügyi-járványügyi állomások (KÖJÁL) és kiépültek a KÖJÁL laboratóriumok. A laboratóriumokban kezdődtek el az emberi környezettel kapcsolatos legfontosabb vizsgálatok, így a levegő- és vízvizsgálatok. A KÖJÁL-nál végzett vízvizsgálatok A rendszeresen ellenőrzött, jogilag is szabályozott, kötelező vízvizsgálatok időszaka 1954-ben kiépült KÖJÁL laboratóriumokban kezdődött 1955-ben Borsod megyében. Ez az úgynevezett közkutak rendszeres, kötelező vizsgálatát jelentette és az akkori Magyar Szabvány ivóvíz minősítése alapján a jó ivóvíz érdekében a település vezetőinek kellett az intézkedéseket megtenni. vízfolyást a vízminőségre gyakorolt hatás szempontjából vizsgáltuk. Szennyvíztisztítás terén a kommunális szennyvíztisztítók tisztítási hatásfokát, az elfolyó szennyvíz minőségét és a berendezések üzemelését ellenőriztük. A tavak tekintetében komplex higiénés vizsgálatokat a környezetfejlesztés és hasznosíthatóság szempontjából az OKI (Országos Közegészségügyi Intézet) munkatársával közösen végeztük, akivel a tudományos kutatási szempontból végzett mesterséges talajvízdúsítás és oxidációs árkos szennyvíz-tisztítási vizsgálatainknál is együttműködtünk. Kutak BAZ meqye kúfjatrxik aíakulasa ^ 103(3-1958. yn loco VSoo Vooo 500 1.556 933 W' 37 6, mm W58 1936 P 1. ábra. Borsod megyei kutak vizsgálata Hazánkban 1957-ben az ország lakosságának csak a 29 %-a részesült vezetékes vízellátásban és a lakosság 71 %-a csak ásott és fürt kutakkal volt ellátva. A falusi vízellátás (ahol a lakosság 60 %-a élt) az 1950-es évek második felében az alábbiak szerint oszlott meg: [2] Központi vízműről 2 % Törpe vízműről 8 % Közkútról 30 % Magánkútról 60 % Borsod megyében a nyilvántartott kutak száma 1958-ban 1772 volt. Az 1958-59 években végzett vizsgálatokról már 1959-ben a Hygienikusok Konferenciáján beszámoltunk, mely bizonyította, hogy a megyénkben az országos átlagnál is rosszabb a jó ivóvízzel való ellátottság. (/. ábra)