Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. A Balaton kovaalga összetétele és ökológiai állapota 2007 és 2008 között Szabó Beáta*, Horváth Renáta és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Környezettud. Int., Limnológia Int. Tanszék, H-8201. Veszprém, Pf. 158. email: schneiderbea@gmail.com Kivonat: A kutatás elsődleges célja a balatoni perifiton kovaalga összetételének, időbeli változásának és a tó ökológiai állapotának megismerése volt. A Balaton tíz különböző pontjáról (Vonyarcvashegy, Badacsony, Balatonszepezd, Tihany, Csopak, Balatonkenese, Siófok, Szántód, Fonyód, Balatonmáriafiirdő) származó mintákban havonta vizsgáltuk a nádon növő kovaalga közösséget 2007. március és 2008. február között. A fajösszetételt fénymikroszkóppal határoztuk meg, mely során 107 taxont különítettünk el. Fajösszetétel szempontjából az északi és a déli part jelentősen különbözött, kivéve a tó áramlási mintázatának köszönhető két mintavételi pont - a tihanyi és a szántódi minták - hasonlóságát. Balatonmáriafurdő élesen elkülönült a többi ponttól, hiszen itt kimagasló dominanciára tett szert a Staurosira grigorszkyi. A kovaalga közösség mind a tíz mintavételi ponton évszakos változást mutatott. A mintavételi helyek ökológiai állapota a vizsgált MIB index alapján közepes és jó állapot között ingadozott. A MIB index értékeiben enyhe nyugat-kelet irányú növekedést tapasztaltunk. A Zala-folyó torkolatánál közepes, a tó többi medencéjére pedig jó ökológiai állapot jellemző. Kulcsszavak: Balaton, nád, kovaalga közösség, MIB index, ökológiai állapot. Bevezetés és célkitűzés Az elmúlt években a bevonatalkotó kovaalgák tanulmányozására egyre több hangsúlyt fektettek hazánkban, mivel a Víz Keretirányelv (EC, 2000) javasolja ezen élőlénycsoport vizsgálatát, hiszen ökológiai állapotbecslésre kiválóan alkalmas (Round, 1991). A kovaalgák vizsgálata része volt a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó programnak (Ács és Kiss, 1997; Kiss és Ács, 1997): Ennek ellenére Magyarországon csak a 2004. évi EU csatlakozást követően erősödtek fel a VKI által előírt ökológiai vízminősítéssel összefüggő bentonikus kovaalga vizsgálatok (Ács et al., 2004, 2006; Szabó et al., 2004; Kovács et al., 2005, 2006; Padisák et al., 2006). Jelentőséget kaptak a fajok indikátorértékeire vonatkozó hazai kutatások is (Stenger-Kovács et al., 2006), melyek a kovaalga indexek jobb használatának lehetőségét valósítják meg az egyes ökorégiókban. Hazai tavainkra alkalmazható kovaalga indexekkel kapcsolatban is jelentek meg publikációk. A Fertő- és a Velencei-tóra alkalmazható SCIL (Sodic Conductivity Index for Lakes) indexet (Ács, 2007), valamint a magyarországi sekély tavakra kidolgozott ÖP modellen alapuló TDIL (Trophic Diatom Index for Lakes) indexet (Stenger-Kovács et al., 2007) is kifejlesztették. A kutatás célja az volt, hogy meghatározzuk a kovaalga közösség fajösszetételét, a fajösszetétel évszakos változását és az ökológiai állapotot a Balaton északi és déli litorális régiójában 2007 és 2008 között. Anyag és módszer Mintáink a Balaton tíz különböző pontjáról származnak (Vonyarcvashegy, Badacsony, Balatonszepezd, Tihany, Csopak, Balatonkenese, Siófok, Szántód, Fonyód, Balatonmáriafürdő) (/. ábra). Balatonmariafürdó 1. ábra: Mintavételi helyek Fig. 1: Sampling sites A mintavételezés a tó litorális régiójában 2007. márciustól 2008. februárig havonta egy alkalommal történt. A gyűjtéseket úgy végeztük el, hogy a nádas nyíltvíz felőli oldalán 5-5 véletlenszerűen kiválasztott nádszárnak (Phragmites australis) a vízfelszín alatti 10-30 cm közötti szakaszát levágtuk, majd rövid sertéjű fogkefével eltávolítottuk a bevonatot róla. A mintákat etanollal tartósítottuk. A bevonat minták oxidálására forró hidrogén-peroxidos roncsolási módszert alkalmaztunk (Ács és Kiss, 2004). Az elkészített preparátumokat fénymikroszkóppal (Nikon Eclipse E600), 100-as objektívvel, 1000x-es nagyításon vizsgáltuk. Mintánként véletlenszerűen minimálisan 400 valvát határoztunk meg. A határozáshoz a Süßwasserflora von Mitteleuropa (Krammer és Lange-Bertalot, 1991, 1997, 1999a, 1999b), a Diatoms of Europe (Lange-Bertalot, 2002) és az Iconographia Diatomologica (Lange-Bertalot, 2000, 2004, 2008) köteteit használtuk fel. Az ökológiai állapotbecsléshez a hazai tavakra kidolgozott ÖP modellen alapuló TDIL (Trophic Diatom Index for Lakes) (Stenger-Kovács et al., 2007) és az IBD (Indice Biologique Diatomées) (Lenoir & Coste, 1996) index átlagából képzett, a Balatonra kifejlesztett MIB (Multimetric Index for Balaton) indexet (Szilágyi, 2009; Bolla et al., 2010) használtuk. Eredmények és értékelés Az egy éves periódus alatt összesen 107 kovaalga fajt különítettünk el. Az átlagos fajszám 22 és 28 között változott, viszont Balatonmáriafürdőnél (D5) csak 19-es átlagos faj számot tapasztaltunk (2. ábra). El E2 E3 E4 ES Dl D2 D3 D4 D5 Mintavételi helyek 2. ábra: Átlagos fajszánt a mintavételi helyeken 2007. március és 2008. február között Fig.2: Average species number at the sampling sites of Lake Balaton between March 2007 and February 2008 E5 DI E2 E4 D3 D2 D4J 9 3. ábra: A mintavételi helyek domináns fajainak éves átlagadatai alapján kapott dendogram Fig. 3: Dendogram based on the annual average data of the dominant species at the sampling sites A Balaton északi és déli partján a nádbevonat kovaalga közösségének összetétele eltérést mutatott (5. ábra). Szá-