Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán–Rátky István: A vízszint-tartás mellett levonuló árhullámok néhábi törvényszerűsége

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. 0,0 < H H 4/5 10 15 20 25 30 35 40 45 Az árhullám térfogata, 10

6 m

3 3. ábra. Az árhullámok ellapulása 300fkm-es és a duzzasztó alatti 50 fkm-es szelvény között az árhullám térfogatának a függvényében, ha nincs vízszinttartás n 0,10 • Az árhullám térfogata, 10

s m

3 4. ábra. Az árhullámok ellapulása 300fkm-es és a duzzasztó alatti 50 fkm-es szelvény között az árhullám térfogatának függvényében, ha van vízszinttartás Az előzőekből természetesen az is következik, hogy minél nagyobb tározótér töltődik fel, az árhullám annál jobban ellapul. így az ellapulás annál nagyobb, minél hosszabb mederszakaszon vonul végig az árhullám, s az árhullám levonulása előtt minél kisebb a meder teltsége. Mindez pedig természetesen fordítva is igaz. Ha a meder egy szakaszán valamilyen okra visszavezethetően csökken az árhullám levonulásakor tározódó vízmennyiség, akkor (ennek egyenes következményeként) a meder e szakaszán az árhullám is kevésbé lapul el. Ugyanakkor szakmai körökben közismert, hogy ha egy folyószakasz alsó végén egy duzzasztót létesítünk, s ott duzzasztással vízszinttartásra rendezkedünk be, akkor mindaddig, amíg a duzzasztó valóban vízszinttartással üzemel, egy árhullám levonulásakor (ahogy erre az 1. ábra is utal) lényegesen kisebb tározótér töltődhet fel, mintha az árhullám ugyanazon a szakaszon vízszinttartás nélkül vonulna le. Amiből pedig az következik, hogy vízszinttartás céljára létesített duzzasztóművek esetén, amíg a duzzasztó valóban vízszinttartással üzemel, a duzzasz-