Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán–Rátky István: A vízszint-tartás mellett levonuló árhullámok néhábi törvényszerűsége

SZIGYÁRTÓ Z. - RÁTKY I.: Az árhullámok levonulásának törvényszerűségei 39 tómű alatt, a helyi adottságoktól függő mértékben, a korábbiakhoz viszonyítva megnő a levonuló árhullámok tetőző magassága. Az elmondottakból természetesen az is következik, hogy a vízszinttartással üzemelő duzzasztóterek ellapulás csökkentő hatása egyértelműen kisebbíthető, jó esetben kiküszöbölhető úgy, hogy azt a tározóteret, amely a vízszinttartás miatt állandóan fel van töltve, a duzzasztott 170 >o N 130 c o> á 110 >. n c c '> i2 « 2 N I» <8 90 térhez csatlakozó kiegészítő tározótérrel pótoljuk. (Mint az tervbe van véve a Kiskörei-tározó esetében is.) Természetesen úgy, hogy a szükséges tározótér kiegészítést a természeti (fizikai) adottságokon alapuló, s azokhoz igazodó számításokkal határozzuk meg, s ugyanezen szempontokra támaszkodva biztosítjuk e tározótér és az abba vizet bevezető műtárgy kapacitásának az összhangját is. Az árhullám térfogata, 10® m

3 5. ábra. A tetőző vízállások levonulási ideje a 300 és az 50 fkm-es szelvény között, az árhullám térfogatának a függvényében, ha nincs vízszinttartás ä >o N ® 100 E « 2. -o ai . e §, || 80 c c |0 1

1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 Az árhullám térfogata, 10* m

3 6. ábra. A tetőző vízállások levonulási ideje a 300 és az 50 fkm-es szelvény között, az árhullám térfogatának a függvényében, ha van vízszinttartás