Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. A busa élőhelye, táplálkozása, növekedése és szaporodása a Balatonban Boros Gergely 1, Mozsár Attila 2, Petes Kata 2, Mátyás Kálmán 3, Józsa Vilmos 4, Tátrai István 1 'MTA BLKI, Tihany, 2DE TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, 3NYUDU-KÖVIZIG, Keszthely, 4HAKI, Szarvas Kivonat: A busa telepítése a '80-as évek végén befejeződött, ennek ellenére napjainkban is nagy tömegben van jelen a Balatonban. Kutatásaink rávilágítottak, hogy az állomány túlnyomó része az utolsó hivatalos busa-telepítés után került a tóba. Az általunk vizsgált 917 éves korosztály főleg zooplanktont és szerves törmeléket hasznosít táplálékként, az algának elhanyagolható szerepe van étrendjükben. Az elfogyasztott Zooplankton nagy részét kerekesférgek és evezőlábú rákok alkották, míg a kiszűrt fitoplanktonban legjellemzőbben a nagy, 100 |im-nél nagyobb fonalas kovaalga fajok (Melosira sp.) fordultak elő. A balatoni busák kondíciója (átlagos kondíciós faktor: 1,5 ± 0,2) alapján táplálék ellátottságuk megfelelő, becsült növekedésük valamivel intenzívebb (főleg a 6+ korosztály felett) mint más élőhelyek busa állományainak. Ez különösen érdekes annak figyelembe vételével, hogy tápcsatornájukban a szervetlen anyag részaránya esetenként közelit a 80%-hoz (száraz béltartalom tömeghez viszonyítva), de átlag értéke is 49 ± 19%. A béltartalomban a szervetlen anyag részaránya jelentősen emelkedik a tóvíz zavarosságának növekedésével, tehát a busa jelentős mennyiségű szervetlen lebegő anyagot szűr ki a vízből. A morfológiai bélyegek alapján a vizsgált egyedek 50%-a hibrid, 30%-a fehér busa jellegű, mig 20% kifejezetten pettyes busa jellegű volt. A női-ivarú egyedek GSI értékei az év során folyamatos emelkedést mutattak, a potenciális ívási időszakot követően is. Feltételezésünk szerint a busa nem szaporodik a Balatonban, állománya valószínűsíthetően a befolyókon keresztül folyamatosan pótlódik. Kulcsszavak: Hypophthalmichthys spp., fitoplankton, Zooplankton, táplálék összetétel, GSI, hibrid. Bevezetés Az eutrofizáció elleni védekezés céljából jelentős menynyiségü fehér busát (Hypophthalmichthys molitrix) telepítettek a Balatonba 1972-től kezdve. A beavatkozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen érdemben nem csökkent az algásodás, ezért a telepítést a '80-as évek végén befejezték. Ez idő alatt összesen 889 tonna busa került a Balatonba (Tátrai et al., 2005). A becslések szerint 2008ban 4-5000 tonna halászattal hasznosítható busa élt a Balatonban (Tátrai et al., 2009), amely a tó teljes hal-biomasszájának harmadát teszi ki. Napjainkban nem csak a fehér busa, de a pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) is megtalálható a tóban, illetve legjellemzőbben a két faj hibridje fordul elő (Tátrai et al., 2009). A busa táplálék-konkurense az őshonos halfajaink ivadékainak és más plankton fogyasztóknak (Cooke et al., 2009), ezzel veszélyezteti az ökoszisztéma stabilitását (Williamson & Garvey, 2005; Cooke et al., 2009). Eltávolításuk szükséges lenne a Balatonból, illetve minden olyan vízből, ahol nem tekinthetők a halfauna természetes tagjainak. Mivel jelenlegi ismereteink a balatoni állománnyal kapcsolatban még mindig meglehetősen hiányosak, így fontosnak tartottuk, hogy vizsgálatokat folytassunk ebben a témában, különösen, tekintettel a busák táplálkozási szokásaira, növekedésére és esetleges szaporodására. Anyag és módszer Mintáinkat és adatainkat 2011. március-június között gyűjtöttük a Balaton keleti medencéjében. Vizsgáltuk a víz fizikai-kémiai paramétereit, mértük a Secchi-átlátszóságot, a víz lebegőanyag tartalmát. A keleti medence nyíltvízi régiójában a vizsgálati periódus alatt 16,7 ± 5,2 °C volt a víz átlag-hőmérséklete, a Secchi-átlátszóság pedig az időjárástól függően tág határok között változott (74 ± 49 cm). A víz lebegőanyag-tartalma a gyakori felkeveredés hatására időnként jelentősen megemelkedett, és a szelesebb időszakokban elérte a 33 mg/L értéket. Ilyenkor a vízben található szervetlen lebegőanyag részaránya is emelkedett. A vizsgált busa egyedeket a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. segítségével, méret szelektív kopoltyúhálóval gyűjtöttük be. Négy hónap alatt összesen 34, véletlenszerűen kiválasztott busán (9-17 éves egyedek) mértük a fontosabb testparamétereket (teljes hossz, standard hossz, testtömeg), illetve azokat a morfológiai, fajra jellemző bélyegeket (fej formája, szemek helyzete, mellúszó hossza, hasi él megléte/hiánya, kopoltyú-szürőkészülék szerkezete, test színezete), melyek alapján a fehér,- és pettyes busa elkülöníthető. 1. ábra: A fehér busa (a, b), a pettyes x fehér hibrid busa (c, d), és a pettyes busa szűrőkészüléke (e, 0 A pikkelyek és úszósugarak vizsgálata során kiderült, hogy a Balatonból kopoltyúhálóval kifogott busák életkora 9-17 év közé esik, tehát az utolsó hivatalos telepítés után kerültek a tóba. Az adott életkorokhoz tartozó testhosszak kiszámítása alapján elmondható, hogy a balatoni busák növekedése igen intenzív (2. ábra). Összehasonlításul, eredeti élőhelyükön, az Amur folyóban a 6-7 éves busák testhossza (Williamson Az egyedek béltartalmának kipreparálását követően mikroszkópos vizsgálatokkal és klorofill-a mérés segítségével megállapítottuk az elfogyasztott fito- és Zooplankton menynyiségét, faji összetételét, továbbá a béltartalom 450°C-on való izzításával meghatároztuk annak szervetlen anyag tartalmát. Kormeghatározást az egyedek pikkelyei és mellúszó sugarainak csiszolatai alapján végeztünk. A pikkelyek évgyűrűi alapján kiszámítottuk a halak növekedési ütemét és az egyes életkorokhoz társuló testhosszt. A halak kondícióját a Fulton féle kondíciós faktor segítségével jellemeztük (Nash et al., 2006). Az ikrás egyedek esetében meghatároztuk a gonado-szomatikus indexet (GSI), amely az ivartermékek teljes testtömeghez viszonyított arányát fejezi ki. Ez alapján következtethetünk az ovárium telítettségére és az ikrák érési folyamatára. Eredmények és értékelés A morfológiai bélyegek, valamint a kipreparált szűrőkészülékek struktúrája alapján (I. ábra) megállapítottuk, hogy az egyedek jelentős része (50 %) hibrid, azonban fellelhetők köztük kifejezetten pettyes (20 %) illetve fehér busa (30 %) jellegeket hordozó példányok is.
