Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
13 & Garvey, 2005) 25-30 %-kal alulmarad a Balatonban élő példányokhoz képest. A kondíciós faktor (K) tekintetében a vizsgált állomány szintén kiemelkedő értékeket produkált. Nuevo és mtsai (2004) folyóvízben élő, 700-900 mm-es busáknál átlagosan 1,03-as K értéket állapítottak meg. Ehhez képest a balatoni állományra 1,48 ± 0,18 átlag érték jellemző, ami közel 50 %-os különbséget jelent. Bár a jelentős eltéréshez részben hozzájárulhatnak az élőhely- és életkorbeli különbségek, ennek ellenére igen figyelemre méltó a különbség a két populáció között. 140 120 100 "e 80 p! 60 40 20 0 f l 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Kor (év) 100 H Béltartalom szervetlen anyag % • Balatoni lebegőanyag szervetlen anyag % 20 márc. máj. 3. ábra: Szervetlen anyag arányának alakulása a busa béltartalmában és a balatoni lebegőanyagban A béltartalomban mérhető klorofill-a értékek, és a mikroszkópos vizsgálatok alapján a busák táplálékának csak igen kis hányadát, 0,6 ± 0,8 %-át (nedves tömeg) alkotják az algák. Az algafogyasztás mértéke követi a környező víz trofitásának változásait, illetve a lebegő fitoplankton mennyiségének változásait (4. ábra). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a balatoni állomány által kiszűrt alga mennyisége nagyságrenddel alulmarad a más élőhelyeken tapasztalt értékekhez képest (Zhou et al., 2009). A mikroszkópos vizsgálatok eredményei szerint a balatoni állomány fitoplankton fogyasztása - korábbi vizsgálatok (Cremer & Smitherman, 1980; Spataru et al., 1983) eredményeivel egybehangzóan méret szelektív, és főként a 100 |xm-nél nagyobb algák (pl. Melosira sp.) szűrésére specializált. A nagyméretű fonalas algák mellett kisebb mennyiségben egysejtű Centrales, illetve Pennales rendbe tartozó fajokat is fogyasztanak. I Béltartalom klorofill-a tartalma -Balaton klorofill-a tartalma 2. ábra: A balatoni busák becsült növekedése A begyűjtött busák 70 %-ánál találtunk táplálékot az előbélben. A béltartalom szervetlen frakciójának részaránya szoros összefüggést mutatott a víz lebegőanyagára jellemző szervetlen anyag tartalommal (3. ábra). Egyes egyedeknél a béltartalom szervetlen anyag tartalma közelített a 80%-hoz. Ez arra enged következtetni, hogy az állomány esetenként ún. ballaszt-evést folytat, a szűrő táplálkozás során ugyanis önkéntelenül is nagy mennyiségben fogyasztanak üledékből felkeveredő szervetlen szemcséket, melyek mérete átfed a potenciális táplálék szervezetekkel. A jelenség nem csak a balatoni állományra jellemző; más populációk esetében is beszámolnak nagy mennyiségű - esetenként a teljes béltartalom 90 %-át meghaladó - detritusz fogyasztásról (Cremer & Smitherman, 1980; Opuszynski 1981). Dong és Li (1994) vizsgálatai szerint a busák táplálkozás közben nem képesek szelektálni a szerves és szervetlen anyagok között, így érthető hogy a balatoni lebegőanyagra időnként jellemző nagy szervetlen-anyag részarány az állatok béltartalmában is megfigyelhető. 4. ábra: A busák béltartalmában és a Balaton vizében mért klorofill-a értékek változása március-június között A béltartalomban fellelhető fitoplankton nagyobb hányadát (68 ±25 %) üres, bomló sejtek alkotják, melyek eredete bizonytalan. A busa gyors emésztésének köszönhetően az elfogyasztott kovaalgákat egy órán belül nagyrészt megemészti (Vörös et al., 1997), így feltételezhető, hogy az elfogyasztás pillanatában ezek egy része élő sejt volt. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a béltartalmak nagy mennyiségű, fenékről felkeveredő szervetlen anyagot tartalmaztak, úgy a halott sejtek az üledékből is származhattak. A vizsgált béltartalmak közül több esetben az élő alga sejtek voltak jelentős túlsúlyban, ami alapján a gyors emésztés tűnik a valószínűbb magyarázatnak a nagy mennyiségű holt sejtek jelenlétére. A balatoni busák a környezetben nagy számban előforduló Zooplankton csoportokat, főként evezőlábú rákokat (Copepoda) és kerekesférgeket ( Rotatoria) fogyasztottak, emellett júniusban nagyobb arányban fordultak elő a táplálékban az ágas csápú rákok (Cladocera) és Dreissena lárvák is (5. ábra). A tavaszi hónapokban tapasztalt fokozottabb kerekesféreg fogyasztás valószínűleg azzal magyarázható, hogy a nagyobb testű és aktívabb helyváltoztató képességgel rendelkező Cladocera-k és Copepoda-k - leginkább szélcsendes időben - hatékonyabban képesek elkerülni a kifalást (Dong & Li, 1994; Sampson et al., 2009). A busák petefészkében a potenciális ívási időszakot követően is nagymennyiségű ikrát találtunk. Hasonló tapasztalatokról számolnak be a balatoni busa állománnyal kapcsolatos korábbi tanulmányok is (Tátrai et al., 2004; 2009). Ebből arra következtethetünk, hogy a tavaszi hónapokban elkezdődik az ikrák érése, de a megfelelő környezeti feltételek - legfőképp az áramló víz - hiányában az ivás elmarad. Az ikrák megfelelő érési folyamatának bizonyítéka a GSI értékek tendenciózus növekedése (6. ábra), a márciusi 13,3 %-os átlagértékről a júniusi 22,7 %-ig. Az általunk mért értékekjóval meghaladják a más vizekben élő busákra jellemző 4-14 %-os értékeket (Williamson & Garvey, 2005; Papoulias et al., 2006).
