Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Felkai Beáta Olga–Nagy László: Gátszakadás egy tiszai vas-kapu helyén

60 Gátszakadás egy tiszai vas-kapu helyén 'Felkai Beáta Olga - 2Nagy László 'AKI Pénzügypolitikai Osztály - 2BME Geotechnikai Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: Kulcsszavak: A IX. század végén 1895 áprilisában az újságok újabb árvízi megpróbáltatásról írtak: áradt a Duna és áradt a Tisza is. A Duna április 4-5-én tetőzött Budapestnél, 628 cm-es vízállással, ami nem igazán magas. A Tisza-völgy áradása március végén kezdődött, a Szamos jobb parton az erőteljes hóolvadás eredményeként kialakult magas vízállás miatt négy helyen is átszakadt a gát árvízvédelem, vízügyi történelem-. Országos helyzetkép 1895. hóolvadáskor A XIX. század végén 1895 áprilisában az újságok újabb árvízi megpróbáltatásról írtak: áradt a Duna és áradt a Tisza is. A Duna április 4-5-én tetőzött Budapestnél, 628 cm-es vízállással, ami nem igazán magas. A Tisza-völgy áradása március végén kezdődött, a Szamos jobb parton az erőteljes hóolvadás eredményeként kialakult magas vízállás miatt négy helyen is átszakadt a gát (Kvassay). A Tisza minden nehézség nélkül befogadta a Szamos árhullámát, lentebb nem is alakult ki jelentősebb vízállás, a hóolvadás vize szépen folyt le a gátak közötti hullámtéren. Az árhullámok magassága meg sem közelítette a korábbi évek veszélyességét, de a Vasárnapi Újság szerint „aggasztó hírek érkeznek az ország minden részéből. A Duna is már napok óta folytonosan és gyorsan árad. A Csallóközben, Komárom, Győr, Vácz környékén már sok kárt okozott. Budapestnél ellepte a kikötők alsó partjait, s a szennyes áradat elborította a Margitszigetet is, melynek épületei szintén vízben állnak." A Tisza árhulláma Szolnoknál április 16-án tetőzött 826 cm-es vízállással. Ez az érték magasabb volt, mint a pusztító és minden korábbinál magasabb 1888-ban kialakult 818 cm-es vízállástól 8 centiméterrel. Azonban alacsonyabb volt a vízállás a gátszakadás idején, mint az 1888 évi tetőző vízállás. Korábbi tiszai árhullámok tetőző magasságát Szolnokon a mellékelt táblázat mutatja (Kovács 2007). Tetőző vízállások a szolnoki vízmércén Ev Vízszint 1830 684 1855 739 1876 753 1879 763 1888 818 1895 826 A csendesen lefolyó tiszai árhullám csak a Szeged alatti folyó szakaszon okozott gátszakadást, nem kis mértékben a kialakult kétnapos vihar hatására. Április 9-én a Gyálaréti Társulat területén volt gátszakadás, gr. Szapáry magánöblözetét öntötte el a víz 2430 hektáron, valamint Törökbecse alatt a Csurogi I.-es öblözet védgátját sok helyen elhabolták a hullámok, és 8940 hektár került víz alá (Kvassay, Korbély, Nagy). A Duna kis mértékű visszaduzzasztásának hatása csak a Titeli Társulat területén éreztette hatását, hosszú védekezés után április 19-én átszakadt a Titeli III. öblözet gátja a 10+000 szelvénynél, és a IV. öblözet gátszakadás következtében víz alá került a Mosorini-rét ugyanaznap reggel a jobb parton. Az elöntött terület 5150 és 10000 hektár volt. 19-én esti gátszakadás miatt a bal parton a Rezsőházi öblözet 10400 hektáros területét is visszafoglalta a víz (Kvassay, Korbély, Nagy). A Szeged alatti kaotikus állapotok azonban nem indokolták a Cibakházánál kialakult gátszakadást. Szolnok-Csongrád Tiszabalparti ármentesítő társulat Az 1855. évi minden korábbit meghaladó magasságú pusztító árvíz beszakította az öblözetet védő kezdetleges töltést. A Szolnok-Csongrád Tiszabalparti Ármentesítő Társulat 1863-ban alakult a Tisza bal parton 6243 hektáron, és 1871-ben csatlakozott hozzá a Czibak-Sápi Társulat 1868 hektárral. A közös védvonal hossza 37,63 km volt. Az akkori árvízszintek még alacsonyabbak voltak, így a társulat területe elsősorban Czibakháza és Tiszaföldvár külterületére korlátozódott. Az öblözet védésére 1864-ben épült az első összefüggő töltés. A töltéserősítés eredményeként az új árvízi csúcsmagassággal jelentkező 1876. évi árvizet a gát kibírta, majd az újabb erősítés eredményeként az 1888 évi árvizet is. Az 1895. évi árvíz egy méterre sem közelítette meg a gátkorona magasságát, így elvileg gátszakadás sem alakulhatott volna ki. Két zsilip is volt az öblözetben a cibakházi holt Tisza két torkolati végén. Mindkettő beton alapon álló téglaépítmény volt 2,2 m x 2,8 m-es nyílással (kocsi is közlekedhetett volna benne), mindkettőt el kellett távolítani építési hibák miatt. A sárszögi zsilip betömése olyan rosszul sikerült 1889ben, hogy 1895-ben a gáttest elszakadt, és a teljes ártéri öblözet elöntését okozta. Az 1898-ban a sápi zsilipet körtöltéssel iktatták ki. Az altalaj a zsilipek alapozási síkjában ún. folyós homok volt, éppen ezért később 475 és 500 mm átmérőjű szivornyákkal oldották meg a cibakházi holt meder vízszint-szabályozását. A két szivornyacső egyben a Cibakházi I. és II. szivattyútelep nyomócsöveként is szolgál. A gátszakadás és azt követő védekezés (a 2. ábrán látható korabeli leírás alapján) „1895. évi április hó 9-én éjfél után !4 1 órakor vészharangok kongása riasztotta fel álmából Czibakháza és Tiszaföldvár nagyközségek lakosságát. Az ágyából kiriasztott nép aggódva kereste a „tűzvész" színhelyét, mert arra, hogy ezen romboló elemnél sokkal veszélyesebb csapás fenyeget, senki sem gondolt. Amire senki sem számított, az megtörtént: a Tisza Sárszögnél áttörte gátjait s rémes zúgással, feltartóztathatatlan erővel kezdett ömleni a víz a „holt Tisza" medrébe. E gát a Szolnok-Csongrád Tiszabalparti ármentesítő társulat tulajdona volt, melynek igazgató főmérnöke Ottó Sándor a korabeli leírás szerint „egy büszke, pöffeszkedő ember, ki előtt mindenki szamár, csak ő az okos ember". Ottó Sándor 1888-iki nagy áradás lezajlása után foglalta el hivatalát. Első ténykedése az volt, hogy a már két árvizet kiállt vaskaput - mely a holt Tiszát az ásott Tiszától elzárta - felszedette s helyette töltést húzatott. Ez a töltés hozta a két virágzó község lakosságára a veszedelmet. Az áradó folyó szélvész korbácsolta hullámai nagyon megrongálták az összes védtöltéseket, de ez nem indította kellő vigyázatra az elbizakodott főmérnököt; sőt, midőn egyszerű emberek látva a gátakon levő repedéseket, szivárgásokat, erélyes védekezésre kérték: „Zsebemben van a kulcsa", volt a büszke válasz s azzal hátat fordított a figyelmeztetőnek. Április 9-én este a rendes csendőrjárat az egész töltésvonalat csendesnek találva, nyugodtan haladt tovább. A zsilip helyén levő töltéshez érve rémülve észlelték, hogy a víz mintegy 1 -2 méter szélességben áttörte a gátat. Azonnal felköltötték a gát melletti házban alvó őrt, egyikök pedig lóhalálában sietett a Tiszaföldváron székelő főszolgabírót értesíteni a veszélyről.