Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Felkai Beáta Olga–Nagy László: Gátszakadás egy tiszai vas-kapu helyén

FELj^H^C^^lAG^^L^játszakac^^ 61 A gátőr azonnal hírt adott telefonon az igazgatónak és Schváb Gyula közvetlenül veszélyeztetett nagybirtokosnak. A főmérnök Ottó Sándor aludt. Nyugalomra tért akkor, midőn előtte való nap nyilvánosan kijelenti, hogy fél ezen gátszakadástól. Az álmából felriasztott földbirtokos azonnal a vész színhelyére sietett. Ott találta ugyan az igazgatót, de teljesen tétlenül. „Védőszert, karót, zsákot, deszkát ide!" kiáltja a laikus földbirtokos. „Nincs semmi" volt a gátvédésre hivatott és érte minden tekintetben felelős igazgató felelete. „Na akkor menjen innen, mert magát használjuk fel védanyagul" - viszonozza az elkeseredett földbirtokos s vészt jósló helyesléssel kísérte e szavakat a gyülekező lakosság. Az igazgató el is bújt a lakásába. A százával rohanó nép minden vezető és védanyag nélkül eredménytelen munkára volt kárhoztatva. S bár dr. Hajdú József főszolgabíró buzdító szavára mint serény hangyaboly fogott a munkához, munkájának nem lett eredménye: 9600 hold buja vetéstől hullámzó föld csakhamar víz alá került! „Mentsük meg legalább a Tiszaföldvári határt!" - hangzott a jelszó s rohant a százakra szaporodott munkáskéz a holt Tisza elhanyagolt gátjának védelmére. S bár emberfeletti volt a kifejtett munka, - de ennek sem volt eredménye. Ez a gát két helyen - a belvíz levezetésére szolgáló csatorna által el volt vágva s ezt sem töltette be előre az igazgató mérnök, sőt védanyagot sem rakatott mellé s így a holt Tisza medrébe 20 méter eséssel rohanó árt itt sem bírták feltartóztatni - a víz Tiszaföldvár határára kezdett nyomulni. „Végünk van, mentsük meg legalább községünket!" hangzott az ernyedetlenül munkálkodó előljárósági tagok felhívása s a nép átkozva megrontóját, az igazgató mérnököt, sietett lakásai védelmére. E közben kivirradt. A lázasan munkálkodó nép között csakhamar ott termett a vármegye közszeretetben álló főispánja Almássy Géza, Kövér Miklós, Kövér János, csakhamar ott termett Hieronymi Károly

1 is s buzdítva, vigasztalva a népet, irányt adtak a védekezésnek. Sürgöny, sürgöny után ment mindenfelé és csakhamar két század gyalogság és egy század utász jött a szorongatott nép segítségére . Megjelentek a vármegye jelesei: Kovács Lajos, kir. főmérnök, majd Fekete Márton miniszteri biztos s lázas tevékenységgel fogtak hozzá a védelem helyes vezetéséhez. Támogatták a fáradtságot nem ismerő s folyton a szükség helyén ide-oda járó főszolgabírót intézkedéseiben. A két község csakhamar körül lett zárva vízzel; rövid 24 óra alatt 16 ezer hold

3 kitűnő minőségű szántóföldet borítottak el a 3-4 öl magas vízhullámok s a 24 óra múlva keletkezett s majdnem 48 óráig tartott orkánszerü szélvész által korbácsolt hullámok oly erővel kezdték rombolni a különben magas parton fekvő házakat, hogy a lakosság teljesen fejét vesztette s már csupán életének megmentéséről kezdett gondolkozni. Az ernyedetlenül munkálkodó, buzdító, vigasztaló elöljáróság, de különösen a már említett urak nyugodtsága visszaadta a népnek önuralmát, folytatta megkezdett védmunkáját s Isten diadalt szerzett néki." '1895. január 15-ig belügyminiszter a Magyar Mérnök- és Építész-egylet elnöke, a Duna-Tisza-csatorna megvalósítása érdekében fáradozott. 2 A vezetőiknek a vezeték neve és beosztása maradt fenn: Diics és Szlimák kapitányok, Skoffó és Patricska főhadnagyok, valamint Müller hadnagy. 3 Első becslés alapján 9200 ha, későbbi felmérés kimutatta, hogy 4930 hektár került víz alá. A sárszegi gátszakadás helyszíne légi-felvételen Számtalan tanya, sőt 20-30 alacsonyabb fekvésű községi ház is áldozatává lett ugyan az árnak, de maga a község megmenekült. Óriási, százezrekre rúgó csapást okozott itt egy ember fennhéjázása. A jószág állományait mindenki eladni kénytelen, mert nincs egy szál takarmány az egész községben. A takarmány föld mind víz alatt áll s így még jövőre sincs kilátása jobb sorsot érni. Munkás, törekvő községek döntettek nyomorba; már két évi rossz termés előzte meg e csapást; megváltójuk gyanánt üdvözölték a kitűnő termést ígérő buja, zöld vetéseket, heréseket, kaszálókat. A gátszakadás áradó víznél, következett be április 9-én. A tetőzés csak 16-án volt Szolnokon 826 cm-es vízállással és 17-én Tiszaugon 758 cm-rel. A vízállás grafikonon jól látható a gátszakadás miatti két napig tartó ideiglenes relatív vízszint csökkenés, aminek értéke a szolnoki vízmércén 1617 cm-re, a tiszaugi vízmércén 22-24 cm-re tehető. A következmények így alakulhatott ki, hogy egy nyugodt árvizes évben is lehet árvízi elöntés. „Martfűtől Nagyrévig elborította vidéket a kitört árvíz. Czibakháza s Tiszaföldvár lakossága, mely 1855-ik év óta nem látott árvizet s ahol védgátjaiból abban az évben is 1 'A méter volt ki, sírva emlékezik meg 1895-iki április 9.-ről." Felelősségre vonások, lemondások következtek, már ahogy ez ilyenkor szokás volt. Az igazgató-főmérnök a gátszakadások szakszerű betömése után ment el a végkielégíA gát a 8+255-8+364 szelvények között 109 méter hoszszon nyílt meg. A laza összeállású homokos altalajt annyira kimosta, hogy a védtöltés közelében annak lábától alig méternyi távolságban egy 6-7 méter mélységű és mintegy átlag 50 méter szélességű vízmosás, kopolya alakult ki. A kopolya mélysége a töltéskorona szintje alatt 11 méter volt.