Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata

SCHEUER GY. - KELE S. — CAPEZZUDI, E.: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata 47 nyező adottságok is. De gyengén jelentkezik még a nátriumkloridos feldúsulás is. A vizsgált víztípusnál a domináns nyomelem a stroncium, a bór és a fluor (6. ábra). Ezeken túlmenően jelentős még a vízben a lítium mennyisége is így e víztípus a stronciumos-bóros nyomelem-tartományba sorolható, jelentős fluor és lítium tartalommal. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a lemeztektonikai adottságokon belül olyan áramlási pályák kapcsolódnak a rendszerhez, hogy a stronciumnak-bórnak, fluornak, lítium feldúsulásához kedvezőek a feltételek. A rendszerben még a rubídiumnak, céziumnak, és a brómnak-jódnak gazdagodási feltételei is adottak (6. ábra). 6. ábra. A vizsgált hévforrások fő domináns nyomelemeinek százalékos megoszlása (Megjegyzés: A számozás az 1. táblázattal megegyező) Öszefoglalóan megállapítható, hogy rapolano-i hidrodinamikai rendszeren belül e víztípus esetén igen kedvezőek a szénsavas oldás feltételei, de emellett jelentősen érvényesülnek a kénes-szulfátos eredetű folyamatok hatásai is. A rendszernél a nyomelemek azt igazolják, hogy különösen előnyösek a feltételek a stronciumnak, bornak, fluornak és lítiumnak feldúsulásához, amelyekhez még további lényeges mennyiségben kísérő nyomelemek is társulnak. 1. Bagni San Filippo-i víztípus és hidrodinamikai rendszere E víztípusba és hidrodinamikai rendszerbe sorolható a vizsgált hat víz közül a Bagni di Petriolo-i és a Bagni San Filippo-i víz (II Bollore és a Fosso Bianco). E víztípusra a kationok közül még nagy kalcium tartalom a jellemző, (65,2-71,8 e.é.% között) a magnézium is 22,3-31,6 e.é.%-t képvisel a vizekben. A nátriumot kis mennyiségben tartalmaznak a vizek, mert e.é.%-uk alacsony (2,2, 3,8 és 9,5 %t) ér csak el. E víztípusnak tehát kationok vonatkozásában az a fő jellegzetessége, hogy alacsony a nátrium tartalma (4. ábra). Az anionok vonatkozásában a szulfát az uralkodó, mert 53,7-56,1 e.é.% között ingadozik. Ezt követi még jelentős mennyiséggel a hidrogén-karbonát 36,7-44,3 e.é.% között mozgó értéke. A klór mennyisége a vizekben kicsi (2,0-7,7 e.é.%). E víztípus kialakulásában és ásványosodási folyamatában a vizsgálatok szerint meghatározók a kénes-szulfátos folyamatok az áramlási pályák mentén, de igen jelentős még emellett a C0

2 okozta karbonát anyag feldúsulása is (5. ábra). Ezek a források tehát a magmás tevékenységgel öszszefüggésben, olyan áramlási pályákkal állnak kapcsolatban, ahol a kénes-szulfátos gázok és oldatok döntő szerepet játszanak. Megjegyzendő, hogy a Bagni di Petriolo-i víz átmeneti jellege a makroelemek vonatkozásában kimutatható a Rapolano Terme-i víz felé. A három idesorolt víz közül a legtípusosabb szulfátos jelleget a Bagni San Filippo il Bollore képviseli. E típusnak nyomelem összetétele alapvetően eltér a többi vizsgált vízétől (6. ábra), ami főleg a domináns elemeken belül az alacsony bór és lítium tartalomban nyilvánul meg, de csökkent mennyiségben jelentkezik többek között még a bróm, a jód, a rubidium és a cézium is. Ez alól kivétel a Bagni di Petriolo-i víz, amely nyomelemek vonatkozásában is átmenetet mutat a Rapolano Terme-i víztípus felé relatíve magas bór és lítium tartalmával (2. táblázat). Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Bagdi di Petriolo-i forrás hévízrendszerének vízkörforgalma és áramlási pályái nincsenek összefüggésben a Bagni San Filippo-i típusú vizek vízkörforgalmával és áramlási pályáikkal, vagyis a Bagni San Filippo-i források áramlási pályáinál az előzőekben megnevezett nyomelemek mennyiségi növekedésére a feltételek nem adottak. Mindezek következtében e víztípusnak fő jellemzője a többi forrásvízhez viszonyítva a bór és a lítium és egyéb nyomelemek jelentős mennyiségi csökkenése. A fent leírtak alapján a Bagni San Filippo-i víztípushoz kapcsolódó rendszeren belül megkülönböztethető egy „A" típusú Petriolo-i alrendszer és egy „B" típusú Fosso Bianco-i alrendszer. A San Filippo-i vizek fő típus jellegzetessége tehát a magas kalciumhoz kapcsolódó szulfát, a nyomelemek vonatkozásában pedig a kis bór és lítium tartalom és egyéb kísérő vezető elemek (rubidium,cézium, bróm, jód) jelentős csökkenése is. Aqua Borrai víztípus és hidrodinamikai rendszere Ebbe a víztípusba sorolható a vizsgált 6 db. forrásból az II Doccio és a típusnévadó az Acqua Borra forrás. Makroelem összetételüket vizsgálva megállapítható, hogy a két víz esetében mind az oldott anyagok mennyiségében, mind pedig azok eloszlásában az eddig tárgyalt forrásokétól alapvető különbségek és eltérések vannak. Az egyik alapvető eltérés az oldott sók mennyiségében mutatható ki, mert e típusú vizek sokkal gazdagabbak oldott anyagokban. Különösen vonatkozik ez a névadó típusra, mert ennél tapasztalt növekedés majdnem háromszoros (12,600 mg/l) a többi forráshoz viszonyítva, de az oldott anyagokban másik ide sorolt forrásnál is jelentős növekedés mutatható ki. E forrásoknál tapasztalt mennyiségi emelkedés, mind a makro, mind a mikroelemeknél egyaránt jelentkezik. A makroelemek összetételét vizsgálva a következők állapíthatók meg: A kationoknál jelentős növekedést mutat a nátrium. Az II Docco-i víznél mennyisége meghaladja az 1000 mg/l, az Acqua Borra-nál pedig eléri a 3616 mg/l-t. A kalciumnál és a magnéziumnál közel azonos mennyiségek tapasztalhatók, mind a másik négy forrásnál. A nátrium igen jelentős feldúsulása miatt már vezető kationként jelentkezik a vizekben és ez az egyenérték százalékokban is érvényesül, mert a típusvíznél meghaladja a 80 e.é. %-t, A kalcium és magnézium együttesen sem éri el a 20 e.é. %-t. Az ide sorolt II Doccio-i víznél nem tapasztalható ilyen jelentős eltérés, mert ennél a víznél a nátrium feldúsulása jelentősen kisebb, mint a típusvíznél. Összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy ezek a vizek a kationok mennyiségi viszonyai alapján a nátriumos vizek csoportjába sorolhatók (4. ábra), de a kalciumnak és a magnéziumnak továbbra is jelentős szerepe van. Vizsgálva az anionok mennyiségét és eloszlásukat, megállapítható, hogy a többi vizsgált vízhez viszonyítva ugrássze-