Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata

SCHEUER GY. - KELE S. — CAPEZZUDI, E.: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata 41 zel megegyezik, és csak egy (Acqua Borra) emelkedik ki jelentősen. Utóbbi alapvetően eltér az ásványosodási folyamatok szempontjából a többitől. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált vizek változó értékekkel, de a magas oldott sótartalmú vizek sorába tartoznak. d)A vizsgált vizek kovasav tartalma alárendelt (23,161,3), így g a vizek kémiai adottságaiban gyakorlatilag nincs meghatározó jelentősége. e) A vizek oldott és szabad gáztartalmára vonatkozóan nem rendelkezünk mennyiségi meghatározásokkal. A helyszíni bejáráson a vízzel együtt jelentős gázfeláramlást figyeltünk meg. Esetenként szörcsögő hang kíséretében a gáz hatására a víz felszökik. Általánosságban rögzíthető, hogy a források szabad gáztartalma jelentős, amely rendszerint a vízzel együtt áramlik a felszínre. 0 A források vízhozamára vonatkozóan nem rendelkezünk számszerű adatokkal. A helyszíni megfigyelések szerint vízhozamuk tág határok között ingadozik. A legalacsonyabb vízhozam a Terme San Giovani-i és II Doccio forrásoknál figyelhető meg, míg a legnagyobb hozam a Bagni San Filippo (II Bollore) és Acqua Borra forrásokat jellemzi. gl) A vizsgált vizek makroelem eloszlásban a következő egyediségek és jellegzetességek mutathatók ki: A nátrium a vizekben igen szélsőséges mennyiségi ingadozást mutat. A legkisebb mennyiség 34,2 mg/l, míg a legnagyobb értéket 3616 mg/l-ben állapították meg. A nagyságrendi különbség meghaladja a százszorost, így megállapítható, hogy a hat vizsgált víz között vannak nátriumban szegények, de vannak nátriumban igen gazdagok is. Nátriumban szegény vizek közé tartoznak a Bagni San Filippo-i források, míg az Acqua Borra a nátriumban gazdag vizek közé sorolható. E forrás nagy nátrium értéke kiugrónak minősíthető, a mennyiségileg utána következőt is több mint háromszorosan haladja meg. így az Acqua Borra -i nátriumban gazdag vízhez viszonyítva a vizsgált vizek közül négy nátriumban szegénynek minősíthető. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a forrásokhoz kapcsolódó hidrodinamikai rendszerek vízkörforgalmán belül a nátriumban történő mennyiségi feldúsulási lehetőségekben, alapvető eltérések vannak. Ebből adódóan csak egyes forrásoknál biztosítottak a rendszereken belüli a nátriumnövekedés kedvező feltételei, míg másoknál ezek a körülmények hiányoznak, illetve csak korlátozottan érvényesülnek. g2) A kalcium mennyiségi adottságait vizsgálva megállapítható, hogy eloszlása a források vizében aránylag egyenletes, mert a kimutatott 857 mg/l maximum es a 490 mg/l minimum közötti arány nem éri el az 50 %-ot sem. így megállapítható, hogy a mészképződésben alapvető szerepet játszó kalcium mennyisége aránylag egyenletesen oszlik meg a hévizekben. g3) A vizekben a magnézium mennyisége 107-187 mg/l között ingadozik. így ennél az elemnél sem tapasztalható szélsőségesen nagy ingadozás. Összegezve a kationok mennyiségi eloszlását a vizsgált hévizeknél megfigyelhető, hogy a forrásokhoz kapcsolódó hidrodinamikai rendszerekben a kalcium és a magnézium feldúsulásban megközelítően azonosak a feltételek. A nátrium esetében két forrásnál (II Doccio, Acqua Borra) lépnek fel olyan tényezők és folyamatok, amelyek kedvezőek ennek az elemnek jelentős, illetve igen jelentős feldúsulásában. Ezek a tényezők és folyamatok a többi rendszernél hiányoznak. g4) Az anionok közül a klór mutat a nátriumhoz hasonlóan szélsőséges mennyiségi ingadozást. A minimális klór 32,3 mg/l-el jelentkezik, míg a maximális mennyiség 4420 mg/l-re dúsul fel megegyezően a nátriummal. Ez utóbbi jelentős mennyiséget az Acqua Borra-i vízben észlelték. E két elemnek együttes feldúsulása ugyanabban a forrásvízben csak azonos származással magyarázható. Hasonlóan jelentősen megemelkedik a klór és a nátrium az II Doccio-i hévízben is. A klórnak gyenge növekedése mutatható még ki Rapolano-i és a Bagni di Petriolo-i hévizekben, még a minimális klór értékek a Bagni San Filippo -i forrásokban jelentkeztek (65,5-32,3 mg/l). Ezért e rendszereknél a nátrium és klorid gyarapodásának feltételei kedvezőtlenek. g5) A szulfát 1000 mg/l feletti mennyiséggel dúsul fel a forrásvizekben. A minimális szulfát érték a Rapolano-i vízben volt kimutatható 1010 mg/l-el. A maximális értéket (1983 mg/l) az Acqua Borra-i vízben mértük. Ebből eredően megállapítható, hogy a szulfát eloszlásában és mennyiségében a vizsgált hévizek között sem tapasztalható jelentős nagyságú, szélsőséges mennyiségi ingadozás. A minimális és a maximális érték közötti különbség nem éri el a 100 %-ot. A szulfátnak minden forrásvízben kimutatott relatíve magas értéke, bizonyos korlátozott ingadozásokon belül azt valószínűsíti, hogy a forrásokhoz kapcsolódó hidrodinamikai rendszerekben a szélsőséges ingadozásokat okozó feltételek nem alakultak ki a szulfát vonatkozásában. g6) A hidrogénkarbonátnál a minimális (1100 mg/l) és a maximális (2950 mg/l) értékek között több mint kétszeres a különbség, ezért a hidrogénkarbonát ingadozásának mértéke a vizsgált vizekben meghaladja a szulfátét, de lényegesen alatta marad a klórénak. A minimális vagy a minimálishoz közeli hidrogénkarbonát értékeket a Bagni di Petriolo-i, a Bagni San Filippo-i és az II Doccio-i vízben (minimális) (1310-1110 mg/l) mértük. A maximális vagy maximálishoz közeli értékek a Rapolano-i és az Acqua Borra-i forrásoknál mutatkoztak. Ebből az a vízföldtani következtetés vonható le, hogy a hidrogénkarbonát feldúsulásának feltételei a Rapolano-i és az Acqua Borra-i forrásokhoz kapcsolódó hidrodinamikai rendszereknél a legkedvezőbbek az adottságok, míg a másik négy rendszerben már nem ilyen kedvezőek a növekedés feltételei. 4.2. A nyomelem vizsgálatok eredményeinek általános jellemzése és össze-hasonlítás az egyes vizek között A hat vízmintából történt nyomelem-vizsgálat eredményei nagyon érdekes adottságokat tártak fel mind mennyiségi, mind eloszlási szempontból (2. táblázat). A forrásvizek nyomelem adottságaira vonatkozóan egyértelműen megállapítható, hogy kivétel nélkül a jelentős és igen jelentős mennyiségű nyomelemet tartalmazó ásványvizek csoportjába sorolhatók. A vizsgált harminc nyomelem eloszlásában alapvető és lényegi különbségek tapasztalhatók. Egyes nyomelemek kiugróan magas mennyiségekkel dúsulnak fel minden forrásvízben, míg mások csak egyes forrásvizekben fordulnak elő nagy mennyiségben esetenként meghaladva az összegzett nyomelemekét. A vizsgált harminc nyomelem mennyiségi és eloszlási adottságait figyelembe véve a hat vízmintából kapott eredmények alapján a következő nyomelem csoportosulásokat lehet megkülönböztetni: A vezető nyomelemek csoportjába azokat soroltuk, amelyek a vizekben mennyiségileg kiugróan kiemelkednek a többi vizsgált nyomelem közül. Mivel vannak olyan elemek is, amelyek csak egyes vizekben dúsulnak fel, de átlagban kiemelkednek a többi vizsgált elem közül, ezért ezeket is a vezető nyomelemek közé soroltuk, de külön csoportként kezeltük.