Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Vágás István: Az öntöző-gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló 1937. évi XX. törvénycikk 75., az Országos Öntözésügyi Hivatal első elnöke, Kállay Miklós születésének 125. évfordulóján, 2012-ben

1 Az öntöző-gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló 1937. évi XX. törvénycikk 75., az Országos Öntözésügyi Hivatal első elnöke, Kállay Miklós születésének 125. évfordulóján, 2012-ben Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A „A jelen törvény célja az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele érdekében szükséges munkálatok végrehajtása, mégpedig elsősorban a Tisza és Hármas-Körös folyókon egy-egy duzzasztómű létesítése, a Tisza mentén két szivattyútelep, továbbá a mindezekkel kapcsolatos öntözöcsatorna-rendszerek megépítése, valamint az említett munkálatokkal létrehozott öntözőművek megfelelő kihasználásának előmozdítása. A megállapított célok elérésének pénzügyi biztosítására öntözési alapot kell létesítem". Az 1937. évi XX. törvénycikk alapján megszervezett ,Magyar Királyi Országos Öntözésügyi Hivatar 1937. május l-jén kezdte meg működését, s azt 1948. július 31-én fejezte be. Kállay Miklós (1887-1967) földművelésügyi miniszter, majd miniszterelnök 1932-től kezdve az öntözés ügyeinek szentelte munkásságát. Ő lett 1937-ben az Öntözésügyi Hivatal első elnöke, amely tisztségét miniszterelnöki kinevezéséig, 1942. március 9-ig látta el. Az elnökségben Lampl Hugó követte a Hivatal megszüntetéséig. Az öntözési törvényt előkészítő legfontosabb műszaki tanulmányt Sajó Elemérnek (1875 -1934) a hazai vízügyek az idő szerint „első emberének" felkérésére az akkor legismertebb három vízmérnök: Németh Endre (1891-1976), Lampl Hugó (18831976) és Trümmer Árpád (1884-1961) készítette. Kállay Miklós amerikai emigrációjából 1954-ben a következőkben értékelte az öntözésügyi törvényt: „Ekkor született az első tervgazdasági koncepció Magyarországon, az állami költségvetéstől független, 12 évre biztosított pénzügyi alappal. Vezetésem idején az egész koncepció végleges formát öltött, befejeződött a tervezés. Elkészült a tiszafüredi és a körösi öntözési rendszer, valamint a békésszentandrási duzzasztó. A nagy tiszai öntözési rendszernek jelentős csatornázási és egyéb alapmunkái is befejeződtek. Egyúttal kidolgoztuk a magyar rizstermesztés módszereit, és megindult a nagybani termesztés is". Emlékeznünk kell Kállay alábbi mondatára is: „Ha az Alföldön öntözni akarunk, lassú, következetes munkával kell irányítanunk a víz jelentőségének felismerése felé a gazdát, a földtulajdonost és a földmunkást egyaránt". * Az öntözések ügyét az egykorú szaksajtó, az egyetemi oktatás és a közvéleményt is befolyásoló szervezetek is magukévá tették. Idézzünk Németh Endre megállapításaiból: "A feladatok megjelenési formája egyre általánosabbá válik: nem az elvégzendő munka van most már megadva, hanem az a cél, amelyet a mérnök által választandó munkálatokkal el kell érni. Választani kell több megoldás között, és a választásnál nem lehet többé csupán a műszaki szempont alapján dönteni, hanem elsősorban az elérendő célt kell szem előtt tartani, és mindenkor számot vetni a költségekkel. Nem elég többé a tanult vízépítéstani törvények ismerete, hanem az egyes szabályok kritikai értékelése is fontos. Ezért problémáink tulajdonképpen mindig csak bizonyos korszak számára tekinthetők megoldottaknak A tudoVÁGÁS ISTVÁN mány haladásával növekszik a nagyobb pontosságra való törekvés, de egyszersmind a fokozottabb pontossági igények kielégítésének a lehetősége is." 'Anyagi körülményeink miatt majdnem mindig le kell mondanunk arról, hogy a tökéletest legjobban megközelítő megoldás kerüljön kivitelre. Az élet mintha irtóznék a tökéletestől, állandóan akadályokat gördít létrejövetele elé. De, ha már meg kell alkudnunk, akkor a legnagyobb körültekintéssel törekedjünk olyan tervet készíteni, hogy a mű fejleszthető, tökéletesíthető legyen. Költségkímélés okából nagy a hajlandóság az egyszerű és természetes megoldási módok kiválasztására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen megoldások csak akkor gazdaságosak, ha nem igényelnek aránytalanul nagy fenntartási költséget." "A vízimérnök kutató, tervező, építő tevékenységét kezdeményező tevékenységgel is ki kell egészíteni Mindenütt, ahol dolga akad, állandóan szemmel tartja, hogy a gondjaira bízott területek vízgazdálkodási lehetőségei miként javíthatók, és ha meggyőződik arról, hogy ez vagy az a munkálat ezen a téren előrehaladást jelent, úgy az érdekelteket felvilágosítja, az erők összefogására, és a munkálat végrehajtására buzdítja." "Amilyen mértékben a közvélemény figyelme a vízügyi kérdések felé fordult, olyan, sőt még nagyobb mértékben jelentkeznek eszméikkel a dilettánsok, akik a megvalósításhoz, valamint a munkálatok hatásfokának elbírálásához szükséges ismeretek és áttekintő képességnek a hiánya folytán vagy túlzott reményekkel, vagy sötéten látó aggodalmakkal igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Az e téren felmerülő eszmék és tervek tekintetében a vízimérnök természetesen csak egy álláspontot foglalhat el, és ez csak a szakember legteljesebb tárgyilagossága lehet." „Járszalagon tartani önállóságra termett munkaerőt, nagy pazarlás a szellemi erőkkel, ezzel szemben: ki nem forrott egyéniséget szabadjára engedni rendkívül veszélyes. " A most idézett gondolattöredékek érvényessége ma sem vitatható. Vezetőjévé vált ez Németh Endre tevékenységének, de vezetőjévé kell, hogy váljon a ma mérnökének is. Az Öntözésügyi Hivatal egykori személyzetéből ma már legfeljebb csak egyet-kettőt találhatunk életben. A XX. század második felének neves hazai mérnökei között azonban nagyon sok olyat találunk, aki ifjabb korában a csak tíz évig fennállott Országos Öntözésügyi Hivatal munkatársa volt. Az 1937-ben előirányzott vízi létesítmények nemcsak elkészültek, hanem a Tisza és Körös újabb vízlépcsőivel tovább is fejlődtek. Sajnos, a mezőgazdaság csak részben tudott az elkészült müvek fogadóképesévé válni, s az utóbbi évtizedekben az öntözés vonatkozásában inkább visszafejlődést láthattunk. A 2012. évi országos, sőt világméretű szárazság talán többeket is figyelmeztetni fog arra, hogy vízmérnökeink már 75 éve ki tudták jelölni az egész nemzet számára üdvös megoldást. gyémánt-okleveles mérnök, akadémiai doktor, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagja,