Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Bezdán Mária: A Debrecen K-2073 jelű kútban észlelt rétegvízszint változásainak kapcsolata a tiszai vízállásokkal és a vízállás-kilengésekkel

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. rétegvíz-kútban a vízszint süllyedését legtöbbször a Tisza alsó szakaszán bekövetkező apadás indítja el. Ez természetesen függ a csapadék utánpótlástól, illetve a vízmennyiségtől, amely a vízállások növekményét befolyásolja. A csapadék hevessége meghatározza a felszín alatt a vízszint megemelkedésének a mértékét és ütemét. N > O) 4) ? £ " s o JS ÍS 15 ^ N C > 4) o 0) -Q a> D -9 -10 -11 -12 200 400 600 Tiszakeszi vízállás [cm] 800 1000 3. áhra: A Tiszakeszinél észlelt tiszai vízállások és a Debrecen K-2073jelű kútban észlelt rétegvízszintek kapcsolata 2000ben -5 3 -6 p> 4> 2 £ co ^ N C > V o • <11 Q -7 £ -8 -9 -10 -11 -12 -500 500 Martfű vízállás [cm] 1000 1500 4. ábra: A Martfűnél észlelt tiszai vízállások és a Debrecen K2073jelű kútban észlelt rétegvízszintek kapcsolata 2000-ben A 2000. év február elején egy hét alatt két métert emelkedett a rétegvíz szintje, s a gyors tetözést követően süllyedni kezdett. A Tiszában az ebből a csapadékból keletkező árhullám gyorsan levonult. Március elején már nem volt ilyen heves a vízszint emelkedése. Akkor két hét kellett ugyanekkora változáshoz, ugyanabban a vízállástartományban. Ekkor a rétegvíz-kútban nem tetőzött a folyóhoz képest korábban a vízállás, mint ahogy azt februárban tette. A Tisza alsó szakaszának kiürülési nehézségei a rétegvíz megtámasztását eredményezték. Az újabb csapadék tovább emelte a rétegvíz szintjét (amely akkor a hat méteres szint fölé emelkedett), és a Tisza vízállásait (az anyamederből kilépett a víz, és igen magas szinteken tetőzött). A jelzett rétegvíz-kútban a vízszintemelkedés általában órákkal, esetenként egy-két nappal korábban jelentkezik a Tisza felső vízmércéihez képest. Ez azt is jelenti, hogy a lehulló csapadék gyorsan, és nagy mennyiségben jut be valahol a talajnak ebbe a rétegébe, és előbb érkezik meg Debrecenbe, mint ahogy a felszíni összegyülekezés, és lefolyás lezajlana. A víz a felszín alá ilyen gyorsan és nagy mennyiségben víznyelőkön, repedéseken keresztül képes bejutni és a járatokban néhány óra leforgása alatt, akár 45 métert is megemelni a vízállást, mint ahogy azt tette a Bükkben az István-Lápai barlangban 2010-ben (Gazda, 2011). A bányászat által hátrahagyott járatok is szerepet játszhatnak ezekben a folyamatokban. Semmi sem zárja ki, hogy üregrendszerek álljanak kapcsolatban azzal a felszín alatti talajréteggel, amely vízállását a Debrecen K-2073 jelű kút észleli. A vizsgálható tiszai vízállás-kilengéssekkel egy időben a kút vízszintváltozása is erőteljes volt. A víz mindig a kisebb ellenállás felé tér ki elvet követve, a felszín alá jutva mindaddig mozgásban marad, míg el nem éri az egyensúlyi állapotát (Kézdi, 1970). A nyomáskiegyenlítés ilyen formája kényszerpályán mozgatja a vizet (Alföldi, 2012). Azok a felszín alatti talajrétegek, amelyek jó vízvezetők, mert laza a szerkezetük (tőzeges, meszes), nagyobb valószínűséggel jutnak „több" vízhez. És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megállapítsuk, hogy ezek a formációk egykori vizes élőhelyek sajátjai. Intenzív csapadékhullás hatására, amely gyorsan a felszín alá jut, ott nagy nyomásszint változást okoz, és elindít egy folyamatot a közlekedőedények elvén (Marton, 2010). Ha ezek a felszín alatti járatrendszerek, és eltemetett folyómedrek kapcsolatban állnak egymással, és behálózzák az egész Kárpátmedencét, akkor több irányból is érkezhet és távozhat a felszín alatti nyomáshullám. Egy-egy esemény kapcsán a felszín alatti nagy nyomásszint-változás a folyó mederanyagát a „megcsapolódásnál" feltorlaszthatja olyan mértékben, amely ilyenkor a folyóban, hasonlóan működik, mint egy duzzasztómű, és a vízállás nagymértékű megemelkedésével jár együtt. A Tisza alsó szakaszának morfológiai feltérképezésében a Szegedi Tudományegyetem és a Vízügyi Igazgatóság együttműködésével fontos kutatási eredményeket ismerünk, amelyek már kimutatták a mederanyag pulzációs mozgásait (Kiss et al., 2002, 2008, 2011; Fiala - Kiss, 2005, 2006; Fiala et al., 2007; Sipos et al., 2007, 2008). Ez magyarázatot adhat a vízálláskilengés jelenségére, ami pl. a Tiszában Tiszakeszinél és Martfűnél jelentkezik időnként. Visszatérve a 2000. év vízállásai vizsgálatához, nézzük meg, hogyan alakul a tiszai vízállások kapcsolata. Tiszakeszi és Tiszafüred között duzzasztott víztér lévén a mércekapcsolat-történeti vonal enyhén zárt hurkot ad (5. ábra). A Szolnok és az alatta lévő Tiszaug vízmércéken észlelt vízállások között a szorosabb kapcsolat a kisebb duzzasztás miatt rajzol ki zártabb hurkot (6. ábra). Ugyanakkor, ha megnézzük a Tiszakeszi és a Martfű vízmércéken észlelt vízállások kapcsolatát (7. ábra), azt tapasztalhatjuk, hogy hasonló rajzolatú hurkokat kapunk, mint a rétegvíz-kútban észlelt vízállások és a folyó vízállásai közötti korrelációs vizsgálat eredménye (3. ábra).